Nyolcpercnyi rangadó

Jól kezdett a Szeged. Komlósi Péter góljára Varga Dénes felelt, utána azonban a szerb Milan Szamardzsics négy méterről tanítani való mozdulattal húzta a labdát Nagy Viktor kapus hóna alatt a hálóba. Kevéssel a periódus vége előtt Steinmetz Ádám bátyja, Barnabás passzát pofozta a kapuba, a periódust pedig testvére bombagólja zárta (3–2).

A második felvonásban a Vasas eldöntötte a meccset, Tóth Márton emberelőnyös találatára Monostori Attila még válaszolt, a folytatásban azonban előbb ismét Tóth következett, majd Varga Dániel hálószaggató lövése után már háromgólnyi volt a különbség a csapatok között (6–3). Ekkor véget is értek az izgalmak, maradt a szépség, hiszen továbbra is látványos, színvonalas játék folyt a medencében. A Szegedből néhány hónapja a Vasasba igazoló Hosnyánszky Norbert két gólt szerzett volt klubja ellen, rajta kívül Tóth Márton és Varga Dénes volt elemében, mindketten három-három találatot jegyeztek.

A szegediek nem tudták tartani a lépést jobb formában lévő ellenfelükkel, a becsületükért mindenesetre küzdöttek: a második félidőben öt gólt szorgoskodtak öszsze, jelezvén, hogy ők is a medencében vannak. Ezzel együtt: a szakértők szorosabb meccset, igazi rangadót vártak, ám a Vasasnál persze aligha sajnálják, hogy köny-nyed pólóparádé lett belőle…

Földi László, a Vasas edzője
A mérkőzés elejétől tudatosan őröltük fel a Szeged ellenállását. Játékosaim dicséretet érdemelnek a fegyelmezett, szép játékért.

Gyöngyösi András, a Szeged edzője
Szomorú vagyok, mert gyengén játszottunk, saját magunkat vewrtük meg. Olyan gólokat kaptunk, amelyeket ha nem látok, el sem hiszem, hogy kaphatunk ilyet. Nagyon zsúfolt a programunk, egy héten belül a Domino, a Vasas és a LEN-kupa küzdelmei nagy feladatot jelentenek.