Csak lézengtek, akaratgyengén

Noha Czett Szabolcs a PMFC Sport Kft. ügyvezetője állítja, Pécsett nincs edzőkérdés, mégis kevesen vannak ma Magyarországon, akik cserélnének Keszei Ferenccel, a PMFC mesterével – kivéve persze a megélhetési gondokkal küszködő állástalan szakembereket –, a Pécs ugyanis gyengén szerepel a bajnokságban, a tizedik fordulóig csupán egyszer győzött. Nyilván az eredménytelenség hatása, és gyaníthatóan a szurkolói elégedetlenség szüleménye az a szóbeszéd, amely szerint azért sem menesztik a trénert, mert nem lenne pénz az elküldése esetén kifizetendő öszszegre (Keszei Ferenc szerződése 2007. június 30-ig szól).

A Diósgyőrött remekül futballozó, idegenben három pontot begyűjtő együttessel valami történhetett, hiszen azóta előbb képtelen volt nyerni az utolsó helyezett REAC ellen, majd csúfos vereséget szenvedett Zalaegerszegen. A látszólagos nyugalom mögött óriási feszültségek rejlenek, ez tapasztalható játékos és edző, edző és vezetőség között, amit hűen példáz az az eset is, amely Zalában történt: az egyébiránt profi gondolkodású és mentalitású Keszei Ferenc két órával a meccs előtt megkérte az elöljárókat, hagyják el az öltözőt, amit persze többen zokon vettek.

Sopronban jelenleg nincs trénerkérdés, ám ismerve Vízer László Máriusz tulajdonos futballszakmáról alkotott filozófiáját (győzelem után is képes kirúgni az edzőt), Selymes Tibor egy percig sem érezheti magát biztonságban. Annál inkább nem, hiszen eddigi produkciójával az FC Sopron sem dicsekedhet, csupán három meccset nyert meg, hatot pedig elveszített. Emiatt úgy tűnt a mérkőzés előtt, hogy sorsokról dönthet ez a bajnoki. Ezt hitték persze a drukkerek is, akik ugyan folytatják „sztrájkjukat” (a hetedik forduló óta szervezetten nem buzdítják a hazaiakat), mégis jó játékot, győzelmet reméltek Balaskó Ivánéktól.

Az első félidőben azonban nem hogy gólt, de még helyzetet is csak elvétve láthattak a nézők. Mindkét csapat lassan, körülményesen, keveset futva futballozott. Nem tudni miért, talán mert baj van az erőnléttel, talán mert spóroltak a játékosok, alig-alig láthattunk sprintet, beindulást, gyors iramváltást, viszont ácsorgást, pontatlan átadásokat, technikai hibákat annál többet.

K...va gyenge! – harsogta a lelátó népe a második félidő közepén. És bár a stílus kifogásolható, a szurkolók hozzáértése elvitathatatlan, mert valóban alacsony színvonalú, gyenge iramú, izgalommentes futballt láthattunk Pécsett. A 63. percben az addig talán legtöbbet futó Szatmári Loránd lába begörcsölt. A magyar labdarúgás itt tart, egy fiatal élvonalbeli játékos ennyit bír? Pedig az iram nem volt nagy, elképesztő, hogy egy 18 éves reménységet úgy készítenek fel az első osztályra, hogy ebben a gyatra tempóban is csak egy órát bír futni… De ne bántsuk éppen őt, hiszen talán Szatmári Loránd volt az egyetlen, illetve a másik oldalon Demjén Gábor, aki úgy vélte, hogy némi szaladgálás nélkül képtelenség futballozni. Mert az elfogadható, ha egy csapatnak nem megy a játék, ez benne van a játékban, szokták mondani. Ám akarat és mozgás nélkül már abszolút élvezhetetlenné válik a látvány, márpedig a sportág profi változata a közönségért van.

Sajnos nem Pécsett, és nem Magyarországon. A házigazda ugyan több helyzetet dolgozott ki, csapnivaló játékával azonban nem szolgált volna rá a győzelemre – csakhogy erre a döntetlenre Selymes Tibor futballistái sem lehetnek büszkék.

A lefújás után a pécsi közönség egyértelműen állást foglalt, és Keszei Ferenc azonnali távozását követelte… ---- M ---- &