„Olykor alig tudtam felkelni az ágyból”

Ahelyett, hogy a csütörtökön elkezdődött belgrádi Pro Tour-versenyen (ahol egyébként a világranglista tizenegyedikjeként ő lett volna a legmagasabban rangsorolt versenyző) törne győzelemre, Boros Tamara otthon, Horvátországban lábadozik makacs betegségéből, amely miatt hónapok óta nem hogy edzeni nem tud, de egy időben a járással is gondjai voltak. A 29 esztendős klasszis június eleje óta nem játszott mérkőzést, és egyelőre úgy tetszik, ebben az esztendőben már nem is fog.

– Utoljára egy chilei Pro Tour-versenyen játszottam, még június elején – kezdte a Statisztika háromszoros Európa-bajnok játékosa, aki immár kilenc éve áll a klub alkalmazásában. – Ott megfáztam, begyulladt a fülem. Elképzelhető, hogy ez húzódott rá a belső fülben, az egyensúlyközpontban egy idegre, de egyébként is hajlamos vagyok a középfülgyulladásra, többször is volt már ilyen gondom.

– Rögtön kiderült, hogy nagy a baj?
– Eleinte próbáltam kipihenni a fülgyulladást. Éppen jött a nyári szünet, így egy ideig nem volt gond, de azután visszamentem edzeni. Egyre rosszabbul lettem, rettenetesen szédültem, émelyegtem, olykor alig tudtam felkelni az ágyból. Azóta már valamivel jobban vagyok, fájdalmaim szerencsére nincsenek, tudok autót vezetni, és most már séta közben sem kell gyakran megállnom, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat.

– Hogyan kúrálja magát?
– Több orvossal is beszéltem, és mindegyik nagyjából ugyanazt mondta: erre a betegségre nincs konkrét orvosság, csak a pihenés. Kímélnem kell magam, és mindenképpen tartózkodnom kell a hirtelen fejmozdulatoktól, azaz edzésekről egyelőre szó sem lehet.

– Ismerve a mentalitását, igencsak megviselheti a tétlenség.
– Az első hónapokban éreztem magam a legrosszabbul, hiszen még soha nem hagytam ki versenyt betegség miatt. Nagyon szeretek játszani, így ha azt éreztem, hogy kicsit jobban vagyok, máris indultam volna edzeni. Azóta már elrendeztem magamban a dolgot, próbálok belenyugodni, hogy egy darabig más lesz az életem. Tizennégy éve vagyok profi asztaliteniszező, azóta most először fordul elő, hogy nem a sportolás tölti ki a napjaimat. Az edzések helyett konditerembe járok, és a Testnevelési Egyetemen folytatott tanulmányaimra koncentrálok.

– Meddig kell még pihennie?
– Az orvosok azt mondták, hat hónap kell ahhoz, hogy teljesen tünetmentes legyek. Elvileg ez azt jelenti, január közepén leszek újra hadra fogható állapotban, de ha képesnek érzem magam rá, hamarabb is elkezdhetem az edzéseket – remélem, így lesz. Persze a féléves kihagyást nem lehet egyik napról a másikra bepótolni, hosszú időbe telik majd, mire újra csúcsformába kerülök. Emiatt azonban nem aggódom: soha nem féltem a munkától, ezúttal is keményen fogok dolgozni, és mindent megteszek, hogy mihamarabb utolérjem magam.