„Már hétfőn is edzettünk”

Parádézott Dávid Kornél legutóbb, csapata és a mezőny legeredményesebbje lett 21 pontjával. Az ellenfélnél a szerb Igor Rakocsevics érte még el ezt a bűvös számot, ám neki az övéi jobban besegítettek: nyert a Tau 84–81-re.

– Furcsa érzés, ha az ember a volt csapata ellen játszik – mondta Dávid Kornél. – Ezzel együtt, amikor a meccs előtti napon találkoztam Pablo Prigionival, Serkan Erdogannal és Sergi Vidallal, Vidal említette, hogy ő nem lép pályára, így végül csupán két kosaras szerepelt a Tauban azok közül, akikkel együtt játszottam. Luis Scola és Tiago Splitter ugyanis sérült, ők el sem jöttek Las Palmasba, mások pedig velem egy időben, hozzám hasonlóan elszerződtek Vitóriából.

– Akkor ez a Tau már nem is az a Tau?
– A Tau név rá volt írva a mezükre, de a trikó és minden más is teljesen különbözött a tavalyitól.

– Tartja a kapcsolatot volt csapattársaival?
– Erdogannal sokszor beszélünk, és gyakran hívjuk egymást telefonon Pablo Prigionival is.

– A Tau edzője, Velimir Perasovic hogyan fogadta önt?
– Mintha régi jó cimborák lennénk. Én valahogy másképpen emlékszem a viszonyunkra… De éltem már át hasonlót, Dusko Ivanovics főnökként ugyanúgy kezelt, mint Perasovic, aztán amikor később találkoztunk, barátságosan lekezelt velem, és elbeszélgettünk egymással. Úgy látszik, ez jellemző a délszláv mentalitásra. De Erdoganék mondták, hogy velük ugyanolyan, mint tavaly volt, ráadásul az idén még nagyobb az elvárás a csapattal szemben, miután szerződtették Igor Rakocsevicset, Zoran Planinicet, Kaya Pekert, Mirza Teletovicot és Diego Fajardot. Nincs mese, bajnokságot kell nyernie a Taunak, és az Euroligában döntőbe kell kerülnie. Így az edzőn még nagyobb a nyomás.

– Ha már szóba hozta, Igor Rakocsevics döntő szerepet játszott abban, hogy a Tau ezúttal győzni tudott.
– Ő igazi világsztár. Megjárta az NBA-t, Minnesotában, s később spanyol nagycsapatokban játszott. Szerepelt a Pamesa Valenciában, Vitóriába a Real Madridtól igazolt. Most is akkor dobott az utolsó negyedben két triplát, amikor a társai közül senkiben sem volt benne a pont. Ráadásul az egyiket emberről dobta el, ami teljesen demoralizáló. Emellett az is jellemző, hogy amíg a vendégek két klasszis irányítót tudtak cserélgetni, addig nálunk csak Marcus Norris számít annak. Mario Fernandez, aki a helyére állhat még csak az első idényét tölti az ACB Ligában, őt Prigioni és Planinic megette. Pedig Fernandez sok időt töltött a pályán, mert Norrisnak – ismeri az amerikaiakat –, miután kétszer nem fújtak be egy általa sérelmesnek vélt szabálytalanságot, elszállt az agya. Attól kezdve mindent egyedül próbált megoldani. Az edzőnk, Salvador Maldonado le is ültette a padra, és csak két perccel a vége előtt hozta vissza a pályára. Talán, ha kicsit előbb visszatér, nyerhettünk volna.

– Tavaly is hasonló meccset játszott Las Palmasban a két csapat, csak akkor ön még a másik együttes mezét viselte.
– Így van. Úgy nyertünk egy esztendeje, hogy Luis Scola a lefújás pillanatában dobta be azt a duplát, amivel fordítani tudtunk. A végén most is megvolt a lehetőség az egyenlítésre, kilencpontos hátrányból visszajöttünk háromra. Ám elég hektikus végjáték következett, eladtunk két labdát – sajnos az egyiket én –, de az utolsó támadás a miénk volt. Roberto Guerra két emberen is átjutott a labdával, de a harmadikban elakadt a labda, így nem tudtunk kosárra dobni. Nem ez volt azonban a vereség igazi oka, hanem ami a többi kiscsapatra is jellemző, rövid a kispadunk.

– Visszaestek a középmezőnybe, miután két győzelemmel – közte a Barcelona ellenivel – kezdték a szezont. Nem lettek hirtelen túl nagyok az elvárások Gran Canárián?
– Nem, nem. Mindenki maradt a realitások talaján. Ezzel együtt bosszantó, hogy állhatnánk akár négy győzelemmel is. Nem csupán a Tau elleni győzelem hiányzik, hanem főleg a múlt heti, Fuenlabradától elszenvedett vereség a bosszantó. Azzal a mérkőzéssel mindenki úgy kalkulált, nyerhető. S ami még különösen dühítő, hogy 58–43-ra kaptunk ki, úgy, hogy az ellenfél is borzasztóan rosszul játszott, én pedig nem is emlékszem, hogy volt olyan mecscsem, amelyiken egy negyed alatt összesen két pontot dobtunk, azt is büntetőből.

– Most csak a hét végén kell pályára lépniük. Lesz lehetősége egy picit többet élvezni a kanári-szigeteki panorámát?
– Lett volna, ha megverjük a Taut. Így azonban már hétfőn is edzettünk.

– Megszokta már Las Palmast?
– Nem nehéz megszokni, a körülmények ideálisak, a hegytetőn lakunk egy apartmanházban, közel a csapattársaimhoz. A házból látni a tengert, de ez nem nagy szó, mert ebből a városból mindenhonnan rálátni a tengerre... ---- I ---- &