Málta: javuló formában

„Dusan kicsoda?” – tették fel a kérdést (leginkább egymásnak) a máltai szurkolók az idén januárban, amikor a dr. Joseph Mifsud irányította Máltai Labdarúgó-szövetség a kapitányi pályázat eredményhirdetésekor a cseh Dusan Fitzel nevével állt elő.

Kérdés, vajon a kazah ajánlatot előnyben részesítő holland Arno Pijpers, aki 2003-ban – még észt kapitányként – az Üllői úton, minden idők legalacsonyabb látogatottságú magyar válogatott mérkőzésén legyőzte (1–0) nemzeti együttesünket, netán az olasz utánpótlásvonalon tevékenykedő Francesco Rocca befutása hűsítőleg hatott volna-e a 2006-os vb-selejtezők során a Ta’Qali nemzeti stadionban a bolgárok, a horvátok és az izlandiak elleni pontszerzésnek köszönhetően egyre optimistább fanatikusokra. Mindenesetre Fitzel eredménysora semmivel sem alávalóbb, mint a fentebb említett szakembereké.

Tény, a 43 éves, kétgyermekes családapának a máltai az első felnőttcsapat karrierjében, amelyet a gondjaira bíztak, ugyanakkor a cseh utánpótlás-válogatottak élén (illetve másodedzőként) ha nem is tarolt, azért aratott sikereket: a 2002-ben az U21-es Eb-t nyerő cseh gárdánál a jelenleg a DVSC-TEVA-t irányító Miroslav Beránek jobbkeze volt.

A máltaiak élén értelemszerűen lényegesen szűkebbre szabottak a lehetőségei, elenyészően kevés sikerélményben van része – persze minden viszonylagos: a rendszeres válogatott öszszejöveteleken (ami annak köszönhető, hogy a keret 95 százaléka a helyi bajnokságban szerepel) hétköznap délelőttönként 12-13 labdarúgó megjelenése kvázi hurráhangulatot generál, ahogy néhány sérülés után visszatérő játékos feltűnése is a foglalkozáson, mint legutóbb a helyi Hibernians csatáráé, az elmúlt két idényben a liga legjobbjának választott Andrew Cohené.

Az eddig lejátszott két Eb-selejtezőn elszenvedett vereség közül feltétlenül az otthon a bosnyákoktól kapott ötös a kellemetlenebb (2–5), már csak azért is, mert a bekksor az aznap a mieinktől is látott „norvég formát” mutatta: három góllal „kedveskedett” a vendégeknek. A törökök elleni, frankfurti, semleges pályás vereségre (0–2) hovatovább büszkék lehetnek Michael Mifsudék, akik majd egy órán át nem csupán feltartóztatták a törököket, de két esetben gólveszélyt is teremtettek Rüstü kapuja előtt. Emlékeztetőül: múlt szombaton a magyar csapattól sem tellett többre. ---- Tippek a máltai–magyarra

Négy edzőnek is megadatott – Illovszky Rudolf, Mezey György, Bicskei Bertalan és Csank János –, hogy Málta ellen készítse fel a válogatottat, ezúttal az ő tippjüket kértük a szerdai találkozóval kapcsolatban. Mindenki magyar sikert vár.

Illovszky Rudolf: 0–2

A magyar válogatott Illovszky Rudolf kapitánysága alatt két vb-selejtezőn is nyerni (2–0, 3–0) tudott.
„Amíg egy meccs nincs lejátszva, addig nincs elveszítve – mondta a legendás angyalföldi mester. – A játékosok akarata, küzdőszelleme eddig is megfelelő volt, azonban a siker érdekében a támadósort meg kell erősíteni. Málta nem ugyanazt a szintet képviseli, mint Törökország, bízom a három pont biztos begyűjtésében.”

Mezey György: 0–1

Mezey György szövetségi kapitányként az 1988-as Málta elleni döntetlen (2–2) alkalmával ült utoljára a kispadon, s bár ő kudarcot élt meg, most optimista: „Azt remélem elsősorban, hogy a csapat újra az igazi arcát mutatja, a norvégok és a törökök ellen ugyanis nem ezt tette. Kiegyenlített, nehéz összecsapáson egygólos győzelemben bízom.”

Bicskei Bertalan: 0–2

Nem sikerült a visszavágás négy hónappal később – 1989 áprilisában Bicskei Bertalan irányította a szakmai munkát – újból megosztozott a pontokon (1–1) a két válogatott.
„Alaphelyzetben nem lenne problémás a párharc kimenetele, sima magyar győzelmet ígérne, de kérdéses, hogy a futballisták mennyire tudják feldolgozni a törökök elleni hazai vereséget. Ha sikerül, akkor egy-két góllal nyerhetünk.”

Csank János: 0–3

Több mint kilenc esztendeje már annak, hogy Csank János irányításával a nemzeti együttes kétszer is háromgólos győzelmet aratott (4–1, 3–0) a szerdai ellenfél felett: „Azt várom a mérkőzéstől, hogy uraljuk a játékot, nyugodtan építsük fel a támadásainkat, az adódó lehetőségeket pedig a lehető legjobb százalékban értékesítsük. Biztos, hogy szervezett, lelkes ellenfél vár ránk, de válogatottunk számára kötelező a győzelem.” ---- A máltai közvélemény amondó: Michael Mifsud sokra viheti még. A 25 éves futballista az egyetlen légiós a máltai válogatottban, mégpedig a norvég Lilleström játékosa, és a hírek szerint már Anglia felé kacsingat.

– Igaz, hogy ön bármilyen szituációból képes a kapuba találni?
– Valóban érzem a kaput, de semmi több – mondta Michael Mifsud. – Szeretek gólt lőni, többek szerint sokra hivatott játékos vagyok, de azért nem szállok el magamtól.

– Az idén még nem nyertek mérkőzést. A magyarok ellen lát rá esélyt?
– Nem sokat. A helyzet viszont az, hogy a magyarok jobbak nálunk. Figyelem a csoportunk eseményeit, és tisztában vagyok vele, kinek hol a helye. Nekünk a magyarok mögött.

– A szerdai mérkőzésen több csapat megfigyelője is ott ül majd a lelátón. Jelent ez valamiféle pluszmotivációt önnek?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Mutassanak nekem egy olyan játékost, aki ne szeretné többre vinni. Hallottam róla, hogy engem is figyelnek majd, de ettől még nem leszek görcsös. Egyébként pedig nem szeretem a bizonytalan dolgokat, úgy gondolom, amíg semmilyen konkrétum nincs valamivel kapcsolatban, addig felesleges róla beszélni. Nyilván nem zárható ki, hogy a szezon végén távozom a Lilleströmtől, de ezzel azért még várjunk…