„Nem vagyok Maradona”

– Mikor rúg végre gólt?
– Minden meccsre úgy megyek ki, hogy gólt akarok rúgni – mondta a 23-szoros válogatott támadó, a PAOK Szaloniki légiósa. – Van, amikor sikerül, van, amikor nem, ez így természetes. Most hoszszabb idő óta nem sikerül, de hadd mondjam el, hogy ez nem jelent mást, mint azt, hogy öt mérkőzés alatt nem sikerült a kapuba találnom, hiszen ennyi lehetőséget kaptam összesen ebben az évben. A Panathinaikoszban gyakorlatilag egyáltalán nem szerepeltem, és most az új csapatomban mindössze három végigjátszott mecscsen vagyok túl.

– No, de azelőtt Angliában a Crystal Palace színeiben sem ontotta a gólokat...
– Ott sem sok lehetőséget kaptam. Három mérkőzés után megsérültem, majd edzőcsere volt nálunk, és onnantól kezdve egy ékkel játszottunk, a huszonegy gólos Andy Johnsont nem lehetett kirobbantani a csapatból, az ő öt tartalékja pedig felváltva ült a padon, közöttük én is.

– Ne haragudjon, de az, hogy nem játszott, a legkevésbé sem mentség, kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor sérült volt.
– Azt is kérdezhetnénk, hogyan lehettem eközben folyamatosan válogatott rendszeres bajnoki szereplés nélkül? Nyilván nem a két szép szememért kaptam rendszeresen meghívót a válogatottba Lothar Matthäustól, most pedig Bozsik Pétertől is. Egyébként pedig szerintem azért hívtak, illetve hívnak meg, mert tudják, hogy amikor engem a pályára küldenek, akkor a száz százalékot nyújtom. Előfordul, hogy ez gólokat jelent, és olyan is van, amikor ez csak halványabb teljesítményhez elég.

– Tény, hogy nagy kitüntetést jelent folyamatosan válogatott kerettagnak lenni, függetlenül a klubnál tapasztalt napi formától. Ezt el kell ismerni, de mégis mit mond önnek a kapitány, amikor négyszemközt beszélnek? Miért bízik önben, mit vár öntől?
– Bozsik Péter azt kéri tőlem, hogy amit tudok, azt csináljam.

– Mi az, amit tud?
– Az agresszív, kemény játék, a folyamatos párharcok a védők ellen, no és persze a gólhelyzetek kihasználása. A törökök ellen például sokszor két-három védővel kellett birkóznom, ez persze még nekem is sok volt, de úgy érzem, a lehetőségeimből nem lehetett többet kihozni, mint amennyit sikerült. Tudom, hogy most sokan kritizálnak bennünket, külön a csatárokat és így engem is, de azt kell mondanom, nem érdekelnek azok, akik nem bíznak bennem. A kapitány dolga eldönteni, hogy kit hív meg a keretébe, kit szerepeltet a csapatban, és én neki igyekszem megfelelni.

– Mitől jobb ön, mint azok a fiatal riválisai, akiket a hazai bajnokságban nyújtott teljesítményük alapján sokan Torghelle Sándor helyére követelnek?
– Fizikailag szerintem jobb vagyok náluk, és emiatt jobban érvényesülök a nemzetközi meccseken.

– Egyébként kik azok, akikről úgy gondolja, hogy most vagy később veszélyeztethetik a helyét?
– Vannak tehetséges csatárok, ez kétségtelen. Ismerem és elismerem Hrepka Ádám vagy Priskin Tamás adottságait, sikereit, de nem ijedek meg senkitől, úgy érzem, képes vagyok felvenni velük a versenyt. Akik pedig fiatalításról beszélnek, azoktól azt kérdezném, hogy én vajon annyira öreg vagyok? Még csak néhány éve annak, hogy én magam a fiatalítás jelszavával kerültem a válogatotthoz.

– Fekszik önnek, ha egyedül kell előretolva küzdenie, vagy inkább a két-, háromcsatáros játékot szereti? Kikkel szeret a leginkább elöl együtt játszani?
– Nincs gondom azzal, ha verekednem, harcolnom kell, akár egyedül, de persze túlságosan magamra hagyva nem lehetek eredményes. Mint mondtam, a törökök ellen is keveset tehettem a sok védő között. Ha viszont olyan az ellenfelünk, hogy két csatárral támadhatunk, ahogyan ez valószínűleg Málta ellen is várható, akkor, úgy érzem, hogy az utánpótlás-válogatottban közösen eltöltött évek óta sikeres párost alkotunk Szabics Imrével, akivel annak idején kitűnően megértettük egymást. Én kicsit előrébb húzódva játszottam, ő pedig gyakrabban visszalépett a labdákért, hogy indíthasson. És persze nagyon sok jó labdát kaptunk már akkoriban is Gera Zoltántól, akivel ugyancsak nagyon jó együtt játszani.

– A legutóbb Máltán éppen egy Gera Zoltán–Torghelle Sándor-féle kényszerítő után szereztünk vezetést, és kedvenc partnerei most is ott lehetnek majd a pályán. Mire számíthatunk?
– Nem akarok fölöslegesen ígérgetni, de biztos lehet benne, hogy én magam is nagyon szeretnék végre gólt rúgni. Tudom, hogy vége lesz a balszerencsés sorozatomnak, és hamarosan sikeres időszak következik a pályafutásomban. Az is lehet, hogy például már Máltán két gólt rúgok majd. Ezt lehetetlen megjósolni, az viszont biztos, hogy ha felmegyek a pályára, mindent elkövetek a győzelemért, ugyanolyan agresszíven és céltudatosan játszom majd, ahogyan mindig. Azt csinálom, amit tudok. Nem vagyok Maradona, de még Gera Zoltán sem az. Ami a technikai tudásomat illeti, nekem az erőszakosság a fegyverem, ezt jól tudom, ezzel jutottam idáig, és csak ezzel érvényesülhetek ezután is.