A csatárproblémák már a középpályán kezdődnek

Kétségtelen, nem könnyű a kérdés, és nem könnyű néhány szóban mesélni a magyar támadófutball problémáiról. Dajka László, a korábbi kispesti csatár úgy érzi, nem lehet párhuzamosan fiatalítani és eredményt felmutatni.

„Egy biztos, a fiatalítás és az állandó eredménykényszer nem működik egyszerre – mondta Dajka László. – A hozzáértő szakemberek hosszú ideje hangoztatják, hogy a fiatalokra kell építeni a jövő csapatát, új arcokra, új válogatottra van szükség, mivel az elmúlt húsz esztendőben egyik szövetségi kapitány sem látott hozzá a gyökeres átalakításhoz. Sajnos a fiatalítást – éppen az eredménykényszer miatt – egyik szövetségi kapitány sem vállalja fel. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet találni az egészséges egyensúlyt, ugyanis arra a három-négy futballistára, aki erősebb bajnokságokban állandó játéklehetőséghez jut, szüksége van a magyar válogatottnak. El kell ismerni, hogy kevés a nemzetközi szintű labdarúgónk, de Bozsik Péter ezen játékosok mellett tette le a voksát, így őt terheli a felelősség.”

Márpedig Bozsik Péter a törökök ellen Torghelle Sándornak, Kabát Péternek és néhány percre Szabics Imrének szavazott bizalmat legelöl, őket próbálta segíteni Gera Zoltán és Huszti Szabolcs. Kevés sikerrel.

„Hazai közönség előtt mindenképpen bátrabb támadófutballal kell előrukkolni – értett egyet felvetésünkkel Kiprich József, a Tatabánya és a Feyenoord kilencvenes évekbeli csatárzsenije is. – Ami szembetűnő különbség volt a törökök elleni mérkőzésen, hogy amíg mi három-négy érintésből próbáltunk támadást építeni, addig az ellenfél egy-két átadással megoldotta ezt a szituációt. Régi probléma, hogy gondolkodásban is át kellene állnunk a gyorsabb futballra. Ezekről a hiányosságokról nem a mai játékosok tehetnek, ugyanis gyermekkorban, az alapoktól kell elkezdeni a munkát. Egy jó támadó mellé persze jó társak is kellenek. Nem lehet egyedül örlődni a védők között, bár egy vérbeli csatár megtalálja azokat az üres területeket, ahova érkeznie kell, feltéve, hogy megfelelő labdával szolgálják ki a csapattársai.”

Ezek a jó labdák most elmaradtak, mint ahogy elmaradtak a nagyobb rohamok is. A Bp. Honvéd és az AEK Athén korábbi támadója, Esterházy Márton leginkább a lelkesedést, a tüzet, a mindenáron egyenlíteni akarást hiányolta.

„Tény, hogy időre van szükség az összeszokottsághoz, de azért kicsivel bátrabb támadójátékot vártam volna a csapattól – vélekedett Esterházy Márton. – Egygólos hátrányban rohamozni kell, mert a végén már teljesen mindegy, hogy esetleg kétgólos a vereség. Persze mint kívülálló könnyen beszélek, mert nem rajtam verik el a port. Igazából sokkal összetettebb a feladat, mint hogy egy-két támadójátékost kicseréljünk. Lehet bármelyik fiatal ügyes, tehetséges, ám ha nem kap megfelelő labdát, semmit sem érhet el. Ettől függetlenül a jó döntéshozatal és a rúgókészség gyakorlása elengedhetetlen.”

Gera Zoltán rúgótechnikája például nagyszerű, de Vincze István már arról beszélt, hogy a West Brom légiósát talán más poszton kellene játszatni. Na meg arról, amiről a többiek is: a fiatalítás elengedhetetlen. Nem mintha Torghelle Sándor, Szabics Imre vagy Sowunmi Thomas oly öreg lenne, de talán az új nemzedékben több az ambíció.

„Támadójátékunk hatékonyságán sürgősen változtatni kell – szögezte le a Tatabánya, a Honvéd és a Lecce futballistája. – Igaz, egy vérbeli csatár mit sem ér jó középpályások nélkül. A mi időnkben rengeteg használható labda érkezett erről a posztról, ám a törökök szombaton nem hagytak minket futballozni. Rengeteget szabálytalankodtak, illetve agresszíven léptek fel a magyarok ellen. Gera Zoltánnak nem a szélen kellene játszania, mert középen több területe maradna a kibontakozásra, de ezt nyilván a szakmai stáb is látja. A fiatalításról annyit, hogy szükség van az idősebb labdarúgókra is, de egy tehetséges Priskin Tamás, Németh Krisztián, Hrepka Ádám hasznára válhat a válogatottnak. Rajtuk kívül sok tehetséges fiatal szerepel az U20-as csapatban is.” ---- C ---- &