Báder Márton 2004-ben igazolt először Európa egyik leghíresebb klubjába, a zágrábi Cibonába. Egy éve élő szerződése ellenére fizetési viták miatt Spanyolországba távozott, de most örömmel tért vissza, és a múlttal egyáltalán nem foglalkozik.
– Éppen a repülőtérre tartunk autóbuszon, úgyhogy kérdezzen nyugodtan – szólt a telefonba Báder Márton.
Báder Márton még nem ponterôs, de az edzôje elégedett vele
Báder Márton még nem ponterôs, de az edzôje elégedett vele
Báder Márton még nem ponterôs, de az edzôje elégedett vele
Báder Márton még nem ponterôs, de az edzôje elégedett vele
– Már a repülőtérre utazás ténye is arra utal, nem unatkozik majd a jövő nyárig. – Nagyon úgy tűnik. A Cibonával hetven-nyolcvan hivatalos meccset játszunk ebben a szezonban. A pontos mérkőzésszám az Euroliga-szereplésünk függvénye. Az ideérkezésem óta egyébként nem sok szabadidőm van. Volt két edzésünk a csapattal – amelyhez velem egy időben érkezett két, a horvát válogatottban szereplő játékostársam és az edző Drazen Anzulovic, aki a horvát válogatottat segítette másodedzőként –, aztán máris utaztunk Udinébe, ahol rangos tornán a Benetton Treviso mögött másodikok lettünk, majd ötnapi készülődés után elkezdődött az Adria Liga küzdelemsorozata. Most éppen Hercegovinába, Siroki Brijegbe tartunk a következő találkozóra.
– Jól kezdték az idényt, győztek Podgoricán, otthon megverték a belgrádi Partizant. Ráadásul a belgrádiak elleni biztos, tizennyolc pontos győzelem remek előjel a hónap végén rajtoló Euroliga-sorozatra, hiszen a szerb bajnok ott is csoportellenfelük. – Valóban, jól ment a játék, már az első félidőben húsz ponttal vezettünk, pedig a szerbeknél pályán volt Dávid Kornél tavalyi csapattársa, Predrag Drobnjak is.
– Önnek ugyanakkor felemás érzései lehetnek, hiszen a Podgorica ellen tizenhárom, a Partizan ellen tizenkilenc percet töltött a pályán, de csak két, illetve négy pontig jutott. Igaz, mindkét esetben százszázalékos dobóteljesítménnyel. – A Partizan ellen egyenlő állásnál szálltam be, és amikor tíz perc után lejöttem, tizennyolc ponttal vezettünk. Az edzőm megdicsérte a védekezésemet, én is úgy érzem, nem volt baj vele. Amikor először igazoltam Zágrábba, akkor is szükség volt másfél-két hónapra, amíg a figurákat elsajátítottam. Szerintem most is így lesz, figyelembe véve, hogy tavaly a Manresában és a válogatottban is más volt a feladatom.
– Nem békével távozott Zágrábból, nem emlegették az elválás körülményeit? – A játékosokkal és a vezetőkkel beszélgettem róla. A lényeg, hogy zárjuk le a múltat, hiszen hosszú hónapok után ugyan, de mindenki megkapta, ami neki jár. Korrekt a kapcsolatom mindenkivel, tisztázódni látszanak a klub anyagi körülményei is, az a lényeg, hogy a Cibona minden sorozatban a lehető legtovább jusson. Ez a közös célunk.
Sorsközösség
Akadnak közös pontok a két barát, a két válogatott játékos pályafutásában. A legszembetűnőbb jelen pillanatban az, hogy ők ketten alkotják a kosárlabdában egykor megahatalomnak számító Jugoszlávia utódállamaiban a magyar légiót. A másik, hogy kisebb kitérőt követően mind a ketten visszatértek korábbi klubjukba: Báder Márton a 2004–2005-ös idényben már viselte a Cibona mezét, Németh István a 2003–2004-es bajnokságban játszott az újvidéki együttesben. Kár, hogy az Adria Ligában az idén – a tavalyival ellentétben – nem rendeznek Vojvodina– Cibona rangadót.
