REAC: balszerencsés csapat

Minden taktika annyit ér, amenynyit a játékosok megvalósítanak belőle.

Ha ezt a tételt nézzük, azt mondhatjuk, nagy a csapatokat felkészítő edzők felelőssége, hiszen a hétközi edzések során meggyőződhetnek arról, mire képesek a játékosok. Ennek fényében oktalanság, ha az egyébként nagy munkabírású, jó fizikai felépítésű, sokat ütköző és futó, ám technikailag képzetlenebb labdarúgókból álló együttesét labdatartásra, rövid passzos, kétérintős játékra inspirálja az edző.

De mi a teendő akkor, ha egy csapatban „művészek”, átlagon felüli játékintelligenciával megáldott labdarúgók vannak, illetve olyanok is, akik bizony „el-eltörik” a labdát.

Ezt a kettősséget volt érdemes figyelni a Pécs és a REAC mecscsén, mi arra voltunk kíváncsiak, hogy az eddig csupán egy pontot szerző, hét forduló után az utolsó helyen szerénykedő rákospalotaiaknál hogyan sikerül a „mixelés”. Annál is inkább, mert a fővárosi csapatban a PMFC elleni idegenbeli találkozóra korábbi válogatott s olyan futballozni tudó játékosok kerültek a csapatba, mint Bárányos Zsolt, illetve Polonkai Attila, sőt a labdabiztos focisták közé sorolható Nyerges Krisztián, Somorjai Tamás, valamint Török Sándor is. Ugyanakkor kíváncsiak voltunk arra is, hogy a hazaiak miként oldják meg a sérülés miatt hiányzó játékmester, Balaskó Iván pótlását.

Nos, a múlt héten még lemondását bejelentő, ennek ellenére a vezetőség teljes bizalmát élvező Aczél Zoltán tizenkilencre lapot húzott: a négy védő elé a sokat futó és labdaszerzésben jeleskedő válogatott Kapcsos Vincét állította, míg előtte Somorjai Tamás, a válogatott Bárányos Zsolt és a szintén válogatott Polonkai Attila futballozhatott (a magyar labdarúgás erőállapotát talán híven jellemzi, ami a világon kevés országban fordulhat elő, hogy a kieső csapat keretében négy felnőtt- és hét utánpótláskorú válogatott található...).

Keszei Ferenc, a hazaiak mestere rutinos edző, és a hadrendet látva azonnal reagált a REAC taktikájára, azért, hogy megakadályozza Bárányos Zsoltot a játék szervezésében, két védekező középpályást, Bajúsz Endrét és Csedomir Pavicsevicset küldte pályára, az irányítással pedig Pest Krisztiánt bízta meg.

S minthogy kiszámíthatatlan játék a labdarúgás, Pécsett is váratlan esemény történt: a „zongoracipelő” Kapcsos Vince szerzett gólt.

A pécsi szakvezető, Keszei Ferenc cserékkel próbálta felrázni csapatát. Lehívta az áprilisban szívműtéten áteső, azóta először játszó Tóth Zoltánt, valamint a szintén gyengén futballozó Csedomir Pavicsevicset, és pályára küldte Szatmári Lorándot, illetve Szekeres Zsoltot, s ezáltal módosult is a pécsiek hadrendje. Kulcsár Árpád lett a bal oldali támadó, Szekeres Zsolt a balhátvéd, a sokat mozgó Szatmári Loránd pedig átvette az irányítást a középpályán.

Nekibátorodott a Pécs, a REAC meg hátrább húzódott, és ez lett a veszte Aczél Zoltán együttesének, mert egyvalamivel nem számolt a fiatal szakember: rosszul mérte fel játékosai erejét, akik bár egy szabadrúgás után a hajrában megszerezték a vezetést, a meccs végére elfáradtak.

A REAC hiába tett meg mindent azért, hogy megszerezze első bajnoki győzelmét, hiába voltak Bárányos Zsolték nagyobb „barátságban” a labdával, a pontatlanabbul és nagy akarással játszó Pécsi MFC otthon tartotta az egyik pontot, annak (is) köszönhetően, hogy Farkas Balázs, a vendégek kapusa hatalmasat hibázott. ---- M ---- &