Andrij Sevcsenko addig játszik, amíg gólt nem lő

Az Anfield Roadon mindenki nosztalgiázott szerdán, merthogy a Galatasaray volt a Liverpool riválisa, amelynek stadionjában tavaly tavasszal a Pool a modern idők legelképesztőbb feltámadását produkálva, háromgólos hátrányról múlta fölül a Milant a BL döntőjében. Ennek megfelelően a liverpooli B-közép, a Kop a „Ti hol voltatok Isztambulban?” provokatív kérdéssel köszöntötte a török drukkerhadat, s negyedóra múltán mindenki jogosnak vélhette a határtalan önbizalmat, ekkorra ugyanis már kettővel vezettek a „vörösök”. A gyors találatokat a vendégek magas labdákkal hadilábon álló bekksora alapozta meg: kiváltképp az exliverpooli Rigobert Song, valamint Stjepan Tomas volt bajban középen, amikor Fábio Aurélio, majd Jermaine Pennant tekert középre tökéletesen, de a szélsőhátvédek sem álltak a helyzet magaslatán, elvégre mégiscsak az ő munkaterületükről jöttek befelé a labdák. Egy szó, mint száz, ekkortájt a Liverpoolnak nem volt nehéz dolga.

Ráadásul a fordulás után az est harmadik remek beadása nyomán Peter Crouch elképesztő góllal kerekítette ki az állást.

„Életem legszebb gólja volt!” — mondta az ollózásról Peter Crouch, aki egyébként a kispadot koptatta mostanság, miután úgy tűnt, Rafa Benítez végleg a Craig Bellamy, Dirk Kuyt duóra szavazott. Ám a spanyol mester legfőbb jelszava a rotáció: ez volt a kilencvenötödik olyan mérkőzés egyhuzamban, amelyen nem ugyanaz a tizenegy ember kezdett, mint az azt megelőző mecs-csen. Ezúttal azonban abszolút bejött a cserebere, az első két találatban szerepet játszók egyike sem volt a gyepen a Tottenham elleni bajnoki első percében.

A második félidő közepén hat percen belül két gólt is szerzett a csereként beszálló Ümit Karan, a frászt hozva a házigazdára. Ettől éppen olyan pánik fogta el a „vörösöket”, mint a fentebb már említett isztambuli fináléban a Milant – a különbség, hogy a Liverpool kihúzta 3–2-vel a zárásig.

Szófiában nem hullámoztak ennyire az érzelmek, Didier Drogba gyakorlatilag egymaga verte meg a Levszkit. Két kapufa vezette fel az érdemi eseményeket, az elsőt maga az elefántcsontparti, a másodikat Michael Ballack produkálta, ami azért már jelezte, hogy nem csak papíron jobb a Chelsea. Kevéssel a szünet előtt Didier Drogba bepofozott egy kipattanót, a pihenő után nem sokkal egy halovány lövéséből a labda a kapus hasa alatt valahogy elvánszorgott a gólvonalon túlra, negyedórával később pedig egy rossz átvétele eredményezett gólt – így lőtt mesterhármast…

Egyetlen embernek nem megy a Chelsea-nél: ő Andrij Sevcsenko. Amikor az ukrán több mint harmincmillió fontért cserébe Londonba költözött a nyáron, az volt az általános feltevés, hogy Drogba szorulhat a perifériára, ehhez képest az elefántcsontpartinak van hét, az ukránnak meg két gólja eleddig…

„Amíg nem lő újra gólt, a csapatban marad, semmi esély rá, hogy kikerüljön. Kettő, három, négy, öt mérkőzés – addig játszik, amíg betalál” – mondta az aranylabdásról José Mourinho, majd elemzett is kicsit. „Elég jók voltunk ahhoz, hogy nyerjünk, de még mindig nem játszunk nagyon, nagyon jól, szóval van még hova fejlődni.”

---- L ---- &