Felejthető debütálás volt

1. harmad – a jégen nem volt pardon: 3-0
Ünnepnap. Hatvankét esztendő, 1944 után Magyarországon újra magyar bajnokit vív a Csíkszereda. Szakmailag is fontos esemény, hiszen az erdélyiek részvételével erősebb a sorozat, ám természetesen az érzelmi töltet az, ami az átlag fölé emeli a történetet. Érzik ezt a helyiek is: az Alba csapatkapitánya, Kangyal Balázs nemzeti színű zászlóval köszönti a csíkiakat, a meccs előtt pedig két himnuszt játszanak le – a magyar mellett a székelyt. Hideg van, elvégre jégkorongcsarnokban vagyunk, ennek ellenére senki sem fázik ezekben a pillanatokban…

A találkozón azonban már nincs pardon, mondják a hazaiak, és a második percben felavatják Martin Kucerát: a még mindig a honosításra várakozó Rastislav Ondrejcík ereszt el egy bombát a kék vonalról előnyben, Palkovics Krisztián ravaszul szúr a korongba, nem sokat teketóriáznak. A folytatásban sem… Fölényben a Volán, záporoznak a lövések a kapura, szegény vendégek mintha zavarban lennének. Nem úgy Gröschl Tamás, aki három perc alatt triplázza meg az előnyt (előbb egy védelmi hibát használ ki, majd egy csodálatos támadást koronáz meg), így mint néhány napja Miskolcon az Újpest ellen, az első harmadban meglép a friss Magyar Kupa-győztes fehérvári alakulat.

2. harmad – beindult a vendégegyüttes: 0-1
Milos Palovcík lábfeje nem bírja. A z Alba Volán-Fevita szlovák centere még az első menet végén állt bele önfeláldozóan egy irtózatos erejű lövésbe – utólag tán már bánja…
Kiderül, hogy nem tudja folytatni a játékot. Így gyors átszervezés következik, lehetőséget kap Csibi József is a bizonyításra. Továbbra is a Csíkszereda kapuja előtt zajlik a játék, néha az az ember érzése, hogy végig emberelőnyben hokizik a házigazda… Más kérdés, hogy amikor tényleg abban, akkor pontatlanabb a csapat…
S hogy ilyen szituációban mi villanyozza fel a székelyföldieket? A Fradiból néhány héttel ezelőtt igazolt Sándor Szilárd tízperces fegyelmi büntetése (az ok prózai: szövegelés) után egy eltört bot.

Támadásuk során sikerült veszélyt teremteniük Budai Krisztián kapuja előtt, akinek az akció során kettétörik a botja. Gyorsan az új tesztelésébe fognak, az addig ritkán foglalkoztatott válogatott kitűnőségének nem egy esetben kell bravúrral hárítania. Emberelőnyben is veszélyesebb már a vendégegyüttes (ez az új szabály felettébb vicces: Fodor Szabolcsnak azért kell két percre leülnie, mert kapáslövése a védőhálóban köt ki, az indok: a játék késleltetése…), amely előbb csak helyzetekig, majd Adorján József révén gólig jut.
Feltámadt a Csíkszereda, nem vitás! De vajon mi történhetett a Volánnal?

3. harmad – eElőnyparádé: 1-0
„Pörögjünk gyerekek!” No igen. Újra fel kell vennie a ritmust a bajnoki címvédőnek, nem vitás. Persze így nem könnyű. A harmad első felében rendre emberhátrányban játszik, gyakorlatilag a kapott gól elkerülése lehet a maximális célja. Ezt sikeresen teljesíti, köszönhetően többek között Budai Krisztiánnak, aki – nem először írjuk – a szlovákiai edzőtáborban felvérteződve bombaformában kezdi az idényt.

A csíkiak mennek előre becsülettel, különösen szlovák légiósaik okoznak meleg pillanatokat, mindazonáltal felettébb meddő öt a négy ellen is a fölényük. A sorozatos kiállítások ellen egyre hangosabban tüntet a publikum – mi tagadás, néha tényleg az az ember érzése, hogy a kosárlabda-szabályok szellemében fújnak a bírók. Mentségükre legyen mondva, erre kötelezik őket…

A cérna Peter Filipnél szakad el, kidumál magának egy végleges fegyelmit, ő állhat először a játékosok közül a meleg zuhany alá. Így nem láthatja, amint másfél perccel a vége előtt Tőkési Lajos indítását követően Palkovics Krisztián adja meg a kegyelemdöfést, 4–1, egy felejthető meccsen. Már ami a színvonalat illeti. Hatvankét esztendő után azonban ez a derbi is örömet okoz. A következőre nem kell ennyit várni: ma 18 órától újra találkoznak a felek.

Jégszilánkok

Karel Dvorák, a Volán edzője:
Egyszerűen nem értem, mi történhetett második harmad úgy nézett ki, mintha nem ugyanaz a csapat lépett volna jégre fehérvári színekben, mint amelyik három nullára megnyerte az első periódust. Erről, és a sok kiállításról mindenképpen beszélnem kell a srácokkal.

Gál Sándor, a Csíkszereda edzője:
Ez volt az első rangadónk a magyar bajnokságban. Tudtuk, hogy nehéz csata vár ránk a bajnokegyüttes otthonában. Úgy érzem, az első harmadot kivéve nem volt rossz a mérkőzés. Sőt, helyenként kifejezetten jó volt. Csak sokkal fegyelmezettebben kell játszanunk a jövőben, hogy a pontszerzés se maradjon el.

Kangyal Balázs, a Volán csapatkapitánya:
Semmi különös buli nem volt a vasárnapi, miskolci Magyar Kupa-győzelmünk után, mert ezen a héten már nagyon feszes a versenyprogramunk. Ami a Csíkszereda elleni összecsapást illeti, nos, az első harmad kiváló, a második szörnyű, a harmadik elfogadható volt. A lényeg, hogy győztünk

Sándor Szilárd, a Csíkszereda csatára:
Meg kell mondanom őszintén, személy szerint többet vártam a csapattól és magamtól is. Álmosan kezdtünk, aztán felpörögtünk, a meccs két harmadában egyenrangú ellenfelei voltunk a nagyszerű Volánnak. A következő mérkőzésen már szeretnénk pontot szerezni. ---- A ---- A