Agyonnyomja az Intert az esélyesség?

„Hazai pályán az Inter az esélyes” – hangsúlyozza lépten-nyomon Uli Hoeness, a Bayern München menedzsere a találkozó előtti beharangozókban. A bajor gárda egyik vezetője a kötelező illendőségen túl persze remek pszichológus is, hiszen nagyon jól tudja: megnyilvánulásaival minél több terhet tesz át sajátjáról az olasz játékosok vállára, annál nagyobb az esélyük a milánói mérkőzésen.

A Bayern együttese egyébként mindenféle konkrét cél nélkül vágott neki az idei BL-küzdelmeknek, és lám, az a tudat, hogy sem a szurkolók, sem a szigorú vezetők részéről nincs kötelezően teljesítendő elvárás a csapat nemzetközi szereplését illetően, már az első körben meghozta gyümölcsét: a bajorok, ha nem is annyira könynyedén, de gólfesztivált tartva lépték le hazai pályán a Szpartak Moszkva gárdáját.

Az Internek ellenben nem sikerült ennyire fényesre a nyitó mérkőzés. Sőt! A portugál Sporting 1–0-s győzelmével nemcsak Roberto Mancini tanítványait lepte meg jócskán, hanem a futballkedvelő közönséget is. Hiszen valljuk be, elnézve a B-csoport együtteseit, előzetesen mindenki a nyáron eurómilliókért megerősített Inter fölényét jósolta. Az olasz csapat játékosai talán maguk is elhitték, hogy elég csupán kifutniuk a gyepre, és zsebben van a továbbjutás, de a lisszaboni kijózanító pofon után már tudják: erről szó sincs!

Önbizalmukat tovább gyengítendő, jött a hét végi arculcsapás az olasz bajnokság negyedik fordulójában, a Chievo ellen majdnem elszórakozott győzelem. Figyelmeztető jel lehet az Inter számára, hogy négygólos előnyt is mennyire könnyedén lehet majdnem teljesen elherdálni (végül 4–3-ra nyert az Inter). Világos, hogy a győzelmével élre ugró gárda edzője, Roberto Mancini nem a rúgott, hanem a bekapott gólok számával volt elégedetlen, bár minden felelősséget magára vállalt: „Talán a cseréimmel túlzottan is nagy zűrzavart okoztam a csapatban” – mondta a mester.

Ezúttal hazai pályán egy hasonló tett már nem megbocsátható, hiszen nagyon sok múlik a szerdai találkozón. Talán az Inter számára túlzottan is sok, s minderre rátesznek még egy lapáttal a bajorok lelki hadviselés gyanánt tett nyilatkozatai is, nem beszélve a Bayern vezetőedzőjéről, Felix Magathról, aki megjegyezte: csapatával győzni megy Milánóba.


A németek edzőjének a szócsatán túl természetesen együttese összeállításával is kiemelten kell foglalkoznia. Elsősorban a védekezéssel adódhatnak gondok, hiszen nem biztos, hogy a lassú, a német bajnokikon rutinból futballozó Lúcio, Van Buyten belső védőpáros magabiztosan visszaveri majd a remek formában lévő Hernán Crespo és Zlatan Ibrahimovic rohamait. „Az Inter nagyszerű csapat, remek játékosokkal – mondta hétfőn a brazil Lúcio, aki így látja belga társával való együttműködését: – „Jó, de még egyáltalán nem tökéletes.” A védekezéssel már a németek középpályáján lehetnek problémák, hiszen a gyakran elvágyódó Owen Hargreaves lábtörése miatt hiányzik, s bár a francia hátvéd, Willy Sagnol ott lesz a pályán, úgy tűnik, ő ennek nem annyira örül. „A vébédöntő után igazából nem akartam többet olaszok ellen játszani”– mondta a játékos, sejtvén, hogy nem vár rájuk könnyű kilencven perc a Giuseppe Meazza Stadionban. Bár nem árt, ha észben tartja: ezen az estén nem a bajorokat nyomasztja a győzelmi kényszer, elvégre mégiscsak ellenfelüknek kellene javítania.

Kötelező jelleggel…

---- A Werder Bremennek égető szüksége van a Barcelona elleni bravúrra, és nemcsak az eurómilliókban mérhető gólokra és pontokra gondolunk, hanem a csapat morális állapotára is. Hetek óta másról sem hallani a brémai klubbal kapcsolatban, mint a csapaton belüli viszályokról; a nyáron érkezett Diego körüli feszültségekről (a brazil játékos iránt kifejezett ellenszenvvel viseltetik Miroslav Klose és Torsten Frings is) és persze a sorozatos kudarcokról.

A brémai együttes a legutóbbi öt mérkőzésén képtelen volt nyerni, ráadásul ezen találkozók között szerepelt a harmadosztályú FK Pirmasens elleni csúfos kupavereség is. Thomas Schaaf vezető-edző éppen ezért úgy döntött, hogy trükközik. A hét eleji edzéseken annyiféle felállást gyakoroltatott a futballistákkal, hogy lassan már abban sem lehetünk biztosak, Miroslav Klose valóban támadó lesz a Barcelona elleni BL-meccsen, nem pedig kapus.

A rotációs rendszert firtató kérdésre Tim Borowski, a gárda középpályása csak legyintett: „Ugyan már, nincs ebben semmi új! Az idén még nem léptünk pályára kétszer ugyanúgy. Viszont így legalább kicsit megnehezítjük a Barca felkészülését.”

Ez utóbbi mondathoz tegyük hozzá azonban: a Barcelonát megállítani a labdarúgás legnagyobb kihívásai közé tartozik – tudnának erről mesélni a két hete 5–0-s zakót kapó szófiai játékosok is.

Nem véletlen, hogy az exbarcelonás, jelenleg a Bayern Münchent erősítő holland Mara van Bommel is – a német sajtó segítségével – eljuttatta figyelmeztető
üzenetét a Werder Bremen labdarúgóinak: „A Barca a legjobb csapat a világon, gyakorlatilag nem létezik gyenge pontja. Ha játékosainak teret adsz, kíméletlenül belekezdenek, márpedig olyankor nincs kegyelem. A barcelonai futballisták szeretnek főszereplők lenni, ugyanakkor kiválóan működik náluk a rotációs rendszer, rendkívül kiegyensúlyozott társaság. A sok kiválóság közül Ronaldinho a legjobb, őt egyébként nagyon barátságos és nyugodt embernek ismertem meg annak idején. Amikor pedig a pályán varázsol, még a társai sem tudják megmondani, mit csinál majd a következő pillanatban. Az egyetlen, amiben biztos lehetsz, ha nála van a labda, hogy nem számíthatsz jóra...” ----
----
----
----