Fölényes szegedi siker

Zoran Kurtes is tudja, hogy ez a valódi premier. A nyár óta Szegeden dolgozó szerb edző vezetésével a Dunaferr elleni rangadó előtt már négy győztes bajnokin van túl a Pick, ám a Békés, a Százhalombatta, a Győr és Debrecen elleni siker több mint kötelező a Magyar Kupa címvédője számára. A Dunaferr elleni derbi azonban igazi értékmérőnek számít, igaz, ezt is illendő biztosan hozni – a vereség csak a bajnoki címvédő Veszprém ellen elfogadható.

Ráadásul Kurtes mester csak a nyolc bezsebelt ponttal elégedett, a játék – ami az idény elején elfogadható – még döcögős. Nehezíti a Tisza-partiak helyzetét, hogy a Pick emblematikus figurája, Mezei Richárd civilben várja a kezdést (szerdai bokasérülése után talán a Bajnokok Ligája rajtjára rendbe jön).

Bátor, nyitott védekezéssel kezd a Dunaferr – vesztére. A három kettő egyes formáció feltörése ugyanis nem okoz gondot a vendéglátóknak. Először Daniel Andjelkovics cikázik át a vendégek között, majd a beállósposzton feltűnő szegedi játékosok kerülnek könnyedén helyzetbe. Eközben a másik oldalon átlövésekkel próbálkoznak, ám a masszív szegedi fal áthatolhatatlannak tűnik.

Peter Kukucka és Császár Gábor ugyan próbálkozik, ezek a lövések azonban nem okoznak gondot Nenad Puljezevicsnek, harmadszorra pedig már a szerb kapusig sem jut el a labda, hárít a hazai sánc. Hat perc után 5–0-ra vezet a Pick, nem csoda, hogy Imre Vilmos időt kér. Átalakul a Dunaferr hadrendje, a védelem visszaáll hatos falra, míg beállóspozícióban Zubai Szabolcs helyett a veterán Rosta Miklós érkezik. Ezzel plusz 28 kiló verekszik a szegedi falban, ám mindez csak a különbség stabilizálásához elegendő, fordulatra már nem.

A kezdeti kudarcélmény láthatóan sokkolja a vendégek nehéztüzéreit, gyakorlatilag átlövési kísérlet nélkül játszik a Dunaferr, csak a két szélső, Iváncsik Tamás és Törő Szabolcs jelent veszélyt a szegedi kapura. Az újvárosiak játékmestere, Császár Gábor ugyan nem kap külön őrzőt, de minden mozdulatára figyel a kemény Pick-védelem, a válogatott irányító pedig jobbára csak kínlódik.

Nem úgy Milorad Krivokapics: a Szeged balkezese nagyon él ezen a vasárnapon, ha hagyják, lő. Márpedig többnyire hagyják! Már-már úgy tűnik, újvárosi átlövésgól nélkül ér véget a félidő, amikor az utolsó másodpercben, kényszerhelyzetben elereszt egy löketet az egyébként halovány Szasa Djukics (16–11).

Fordulás után viszont rohamosan csökken a különbség, s 19–16-nál akár aggódhatna a hazai publikum. Jogos a feltételes mód, hiszen a vészhelyzetben újra keményedik és magasodik a szegedi fal, míg támadásban Krivokapics és Ilyés Ferenc veszi hátára a Picket. A két klasszis átlövő ellenállhatatlan, míg a vendégcsapat ismét riadtnak tűnik. Egy 10–3-s roham végképp eldönt minden nyitottnak tűnő kérdést, a vége kiütés, hazai örömjáték, s még nagyobb is lehetett volna a különbség, ha nem remekelnek a Dunaferr szélsői.

Zoran Kurtes is mosolyog, láthatóan ezzel a produkcióval már ő is elégedett. Szeretnénk, ha a szerb tréner szombaton, a címvédő Ciudad Real elleni Bajnokok Ligája-csoportmeccs után is vidám lenne…

Mestermérleg

Zoran Kurtes: – Két kulcsemberünket, Vladan Maticsot és Mezei Richárdot is nélkülöztük, ám így is fölényesen nyertük meg a rangadót. A remek védekezés és Milorad Krivokapics kiemelkedő teljesítménye döntött a javunkra. A siker jó alapot teremt a további türelmes munkához.

Imre Vilmos: – A Szeged a játék valamennyi elemében felülmúlt bennünket. Csalódott vagyok, de dolgozunk tovább. ---- I ---- &