Amikor a mesterhármas sem elég

Nem csupán hittük, hogy többé-kevésbé már átéltük mindazt, amit szombat délután Rákospalo-tán láttunk, sorba véve ugyanis a REAC–Sopron bajnoki találkozó vezérmotívumait, bámulatos hasonlóságot véltünk fölfedezni a szombati összecsapás, illetve a néhány héttel korábbi REAC–Újpest ,,testvérharc” kapcsán, habár a Sopron plusz eggyel megfejelte a lilák góltermését (1–2, illetve 1–3).

A REAC anno reménytelennek tetsző helyzetből igyekezett visszakapaszkodni, akárcsak most. Esélyeit mindkét esetben rontották a hátsó alakzat kapitális hibái, illetve a középső védő, Nagy I Gábor kiállítása.

Szintén szembetűnő: az átlagos honi produkciót nyújtó társulatokból csupán egyetlen futballistának kellett kilógnia – felfelé – a vendégcsapatból, hogy különö-sebb megerőltetés nélkül maga alá gyűrje a súlytalan REAC-ot. Az Újpest Tisza Tibor duplájának, a Sopron a kivételes játékkedvvel ténykedő Feczesin Róbertnek köszönhetően nyert Rákospalotán. Utóbbi ambícióját illetően beszédes adat: az első félidőben a soproni kapura lövések kétharmadát (9/6) az utánpótlás-válogatott támadó jegyezte, ráadásul felettébb hatékonyan kísérletezett: öt alkalommal eltalálta, ezekből háromszor be is vette a REAC kapuját.

,,Megnyertük a meccset, azaz teljesítettük az elsődleges célunkat – mondta az összecsapás után a soproni center. – Először értem el mesterhármast az élvonalban, de négy vagy öt gólig is eljuthattam volna, hiszen további két-három ziccer adódott előttem, az egyiknél Farkas Balázs védett bravúrral. Kint állt a kapujából, én pedig megpróbáltam ellőni felette a labdát. Ha hamarabb odaérek az indításra, góllal fejeződik be az akció, de így a kapusnak volt ideje hátralépni, és hárítani. Az utánpótlás-válogatott Finnország elleni Eb-selejtezőjén hasonló lehetőségem akadt, akkor tétováztam. Edzőnk, Róth Antal megkérdezte: miért nem vállaltam el a lövést? Azóta nem vacillálok.”

A szünet után Feczesint egy sorral hátrébb vezényelte Selymes Tibor, a Sopron edzője.

,,Az utánpótlás-válogatottban is játszom árnyékéket, nem szokatlan számomra ez a pozíció. Elgondol-kodtató, miért esett vissza a csapat teljesítménye a második félidőre. A fejekben lehetett a probléma, hiszen hétfőn, szerdán és szombaton is pályára léptünk. A ZTE ellen a következő fordulóban megpróbálok hasonlóan teljesíteni. Hogy ezzel felhívom-e magamra a kapitány figyelmét? Nem is gondolkodom rajta. Bozsik Péter felelőssége, hogy kit helyez előtérbe, kit hív be – és kit nem. Ha a kapitány érdemesnek tart a csapattagságra, büszkén és örömmel állok a rendelkezésére.”