Ezzel elszálltak a remények

A magyar válogatott debreceni, oroszok elleni vereségével, valamint a csehek belgiumi győzelmével csupán matematikai esélye maradt arra Meszlényi Róbert gárdájának, hogy kijusson a jövő évi spanyolországi kontinenstornára. A szombati találkozó legkimagaslóbb számsora egy magyar játékos nevéhez fűződik. Báder Márton 17 pontot dobott, 20 (!) lepattanót szedett össze, és öt gólpasszt osztott ki társainak.

– Vegyes érzések kavarognak bennem, ugyanis hiába mutatnak jól a statisztikai adatok a nevem mellett, a továbbjutásra a vereséget követően már csak matematikai esélyünk maradt – mondta a két hete a Cibona Zagrebhez visszatérő 212 centis center, Báder Márton.

– A belgák elleni, idegenbeli győzelmet követően fogadkoztak a játékosok, hogy nekimennek az oroszoknak…
– A szombati meccs miatt nem kell szégyenkeznie senkinek. Mindenki csúszott-mászott a pályán, elég rápillantani a statisztikára: a lepattanókat tekintve harmincnyolc huszonötre vertük a földrész egyik legjobbját. Ennél semmi sem bizonyítja jobban csapatunk harci szellemét, küzdőképességét. De a rivális mégiscsak az orosz válogatott volt, ellene nem lehet elvárni a győzelmet, csak azt, hogy megpróbáljuk a lehetetlent. Ráadásul bent a pályán, illetve az orosz edzők partvonal melletti viselkedéséből minden pillanatban az látszott, hogy számukra élet-halál kérdése a győzelem.

– Szép, hogy végig versenyben voltunk, de legyőzni mégsem sikerült az oroszokat, nem úgy, mint nyolc évvel ezelőtt Salgótarjánban.
– Ahhoz, hogy az orosz csapat ellen nyerj, olyan extrák kellenek, mint amilyenek 1998-ban benne voltak a válogatott játékában. Azzal ki lehet jutni egy Eb-re. Ezek az extrák szombaton nálunk hiányoztak. Viszont odaát Jon Robert Holden szállította a különleges megoldásokat, ráadásul akkor, amikor kellett. Visszanéztem a meccset videón, és az első félidőbeli utolsó tripla bőven időn túl esett, mégis megadták, mert ennyivel erősebb a vendégek sportdiplomáciája. És most nem húszpontos zakóról beszélünk, hanem hatpontos meccsről, amelyet egy-egy tripla eldönthet.

– Az ön számára mégis emlékezetes lehet a találkozó, hiszen tizenhét pontot dobott, és húsz lepattanót szedett az orosz válogatott ellen.
– Nem is ezekre az adatokra vagyok a legbüszkébb, hanem az öt gólpasszomra. De nem lényeges az egyéni statisztika. A továbbjutásért nullapontosra cserélném az átlagomat. Sokkal fájóbb a csehek elleni hazai fiaskó, amelyet szerdán Opavában megpróbálunk kijavítani.

– Elég motiváló erő ez a csapat számára?
– Elégnek kell lennie. Ez nagyon fiatal társaság, minden egyes pont, minden egyes személyi hiba sokat számít. Ennek az együttesnek úgy kell hajtania, hogy minden mozdulatban benne legyen a jövő ígérete. Vegyünk példát a lengyelekről, akik tavaly a kiesés ellen küzdöttek, most meg négy nullás mutatóval vezetik csoportjukat.

– Szombati teljesítményét látva nem bánja, hogy két hete aláírt a Cibonához? Lehet, hogy most az Euroliga-győztes CSZKA Moszkva vinné, amelynek centere az az Alekszej Szavrasenko, aki önnél jóval gyengébb teljesítményt nyújtott.
– Ilyesmi meg sem fordul a fejemben. Örülök, hogy a Cibonánál játszhatok, s az Euroligában szerepelhetek. Megnyugvással tölt el, hogy két hete megvan a régi-új csapatom. Akad egy-két csapattársam a válogatottban, akinek még nem tisztázott a jövője, így viszont nem lehet teljes mértékben a játékra koncentrálni.

A másik mérkőzésen:
Belgium–Csehország 61–74