Megindult a magyar lavina…

Hagen Stamm nem reménykedhetett kegyelemben. Kemény Dénes ugyanis azt ígérte neki, hogy igenis hajtani fogunk, még ha a meccs kimenetelétől függetlenül mi elődöntősök vagyunk, a németek pedig még a második helyre is befuthatnak a csoportban.

„Az más kérdés, hogy a történésektől függően alakíthatom úgy a meccset, hogy nagy vagy kis különbséggel nyerünk. A görögök ellenihez hasonlóan ez is nehéz meccs lesz abból a szempontból, hogy ha netán azon vagy ezen pontot vesztünk, mutogathatnának ránk, hogy segítettünk” – mondta a kezdés előtt néhány perccel Kemény Dénes. Emlékeztetőül álljon itt a júliusi, budapesti mérkőzés eredménye: 14–8.

A németek kapitánya nem is kapott mást, mint amit Kemény Dénes ígért. Alaposan belekezdtünk, de úgy, hogy arra hirtelenjében nem is emlékszünk. Az rendjén van, hogy a szlovénokat 8–0-val terheltük meg a nyitányon a második negyedben, de hogy a németeket már az elsőben 7–1-gyel lerohanjuk, teljesen más kategória.

Hogy még jobban fájjon a döfés a vetélytársnak, háromszor lefordulásból mattoltuk Alexander Tchigirt, aki valószínűleg élete legnagyobb drámáját élte meg a kapuban. Csak akkor ijedtünk meg, amikor Kásás Tamás bal karját hosszú ideig kezelte Nagy Ferenc gyúró, de már a második felvonásban megnyugodhattunk, amint ott láttuk a Recco pólósát a medencében.

A németek szorosabbra állították a satut, így kiegyenlítettebbé vált a játék. Molnár Tamást kellett nyugtatgatni, amikor másodszor állították ki a bírók a harmadik negyedben, amelyben sorjáztak az emberelőnyös szituációk. Az addig szenvedő németek becsülettel éltek vele, és 12–6 után sorozatban négyszer (háromszor fórban) voltak eredményesek. A szünetben beálló Jászberényi Gábor nem érezhette jól magát a kapuban, mint ahogy Kemény Dénes sem a kispadon. Az ezúttal halványabb Kiss Gergely jókor jutott át a holtponton (13–10), egyúttal lavinát indított el. A nyolc találatból álló magyar görgeteg eltemette Hagen Stamm együttesét. A huszadik gólt Biros Péter szerezhette volna ötméteresből, de mert csak a kapufát találta el, később a remekül muzsikáló Hosnyánszky Norbert próbálkozhatott meg vele: élete első büntetőjét lőhette a válogatottban, és be is csapta Tchigirt.

„Kicsit dühített, hogy kétszer is jogtalanul állítottak ki a játékvezetők – mondta Varga Dániel a lefújás után. – De nem bánkódom, amilyen formában van a csapat, ugyanolyan állapotban érzem magamat is: erősnek és motiváltnak.” Még valamit elárult az átlövő: „A Hajrá, magyarok! kiáltás előtt arról beszéltünk, törjük meg őket az elején, vegyük el a kedvüket. Aztán megint tapasztaltuk, hogy a német az egyetlen csapat, amely bármilyen hátrányban képes újjáéledni. Ezúttal is feljöttek két gólra.”

De kit érdekel ez már!? Két pihenőnap vár ránk, az elődöntőt pénteken rendezik. Akkor újra jövünk!

Mestermérleg
Kemény Dénes: – Becsülettel kellett játszanunk, nem akartuk mi eldönteni mások továbbjutását. Akadt egy olyan periódus, amely azt sugallta, hogy nehéz lesz, de aztán jött a görögök elleni alvós meccs kiváltotta dac.
Hagen Stamm: – Bár az olimpiai bajnok magyar válogatott ellen nem szégyen kikapni, a tízgólos különbség kifejezetten sok. Ez volt az egyik legsúlyosabb vereségünk kapitánykodásom alatt.

A-csoport, 5. forduló
Oroszország–Szlovákia 12–9
Spanyolország–Hollandia 11–12
Szerbia–Románia 13–5B-csoport, 5. forduló
Horvátország–Szlovénia 19–8
Magyarország–Németország 20–10
Olaszország–Görögország 14–11 ---- A ---- A