Pepu papa aranyos fiacskái

Pepu Hernández, Pau Gasol, Jorge Garbajosa, Juán Carlos Navarro és a többi „szaitamai hős” visszavonhatatlanul beírta nevét a spanyol sport aranykönyvébe Manuel Santana (1966, Wimbledon), a Di Stéfano- és Puskás-féle nagy Real Madrid, a fenomenális bringás, Miguel Indurain és a Manuel Estiarte nevével fémjelzett, 1996-ban olimpiai bajnoki címet, majd két világbajnokságot nyerő pólóválogatott mellé.

Ezek a hősök már eposzi jelzőket is kaptak: a „mankós” Gasol, Navarro La Bomba, Garbajosa, a spanyol Larry Bird. Bemutatót tartottak a világnak abból, mit jelent az öszszetett szó: csapatjáték, legyőzve az aktuális világ- (Szerbia-Montenegró), olimpiai (Argentína) és Európa-bajnokot (Görögország). S ezt egy olyan mester vezérletével tették, aki végigjárta a ranglétrát élete egyetlen profi csapatánál, az Estudiantes Madridnál: José Vicente „Pepu” Hernández 1988-ban az ifjúsági együttest kapta meg, 1989 és 1994 között a nagycsapat segédedzője, 1994-től 2005-ig pedig ugyanott vezetőedző volt. Karácsony első napján nevezte ki Peput José Luis „Pepe” Sáez szövetségi elnök a válogatott szakvezetőjének. Az új kapitány székfoglalója egyetlen mondatból állt: „Japánban világbajnokok leszünk!”

És most, nyolc hónappal később az egész világ behódolt, a szakma pedig egyhangúlag állítja: Spanyolország a legjobb.

A döntőig minden úgy ment, mint a karikacsapás, még ha az elődöntőben az olimpiai bajnok Argentína elleni 75–74 szoros meccset is sejtet. Annyira nem volt az: Pau Gasolék a hajrában nyolcpontos előnyt packáztak el – egy híján.

Csakhogy a csapat vezére, a Memphis Grizzlies 215 centis center-bedobója 96 másodperccel a lefújás előtt kificamította a bal bokáját, s kiderült: vasárnap a görögök ellen nem játszhat.

Pepunak pedig szombaton, huszonnégy órával a finálé előtt elhunyt régóta betegeskedő édesapja. Először nem tudtuk, miért olyan komor a győzelmi dobogón, miközben szívére tett jobb kézzel, patakzó könnyekkel hallgatja a spanyol himnuszt.

Két, külön-külön is kiheverhetetlennek tetsző csapás. A bukmékerek mindenütt az Egyesült Államokat 101–95-re megverő Görögországot favorizálták. Erre Navarróék 23 ponttal lemosták Panajotisz Jannakisz edző csapatát. És alig fújták le a meccset, „Pepe” Sáez már fogadta is János Károly király gratuláló telefonhívását, amit José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök és az ellenzék vezére, Mariano Rajoy jókívánsága követett.

Madridban a Palacio de Deportes csarnokát tizenötezer ember töltötte meg, a tömeg négy hatalmas kivetítőn nézte a világbajnoki döntőt.

Volt mit ünnepelni. És minden bizonnyal lesz is. Jövőre ugyanis Spanyolország rendezi az Európa-bajnokságot… ---- N ---- &