Egy csárdában a két dudás

A világelső, Roger Federer, aki már 135 hete vezeti az ATP-ranglistát, és ezzel Jimmy Connors (160 hét) és Ivan Lendl (157) mögött harmadik az örökrangsorban, könnyed dohai tornagyőzelemmel és az Australian Open megnyerésével indította az esztendőt.

Márciusban két amerikai mesterversenyt is megnyert, de előtte kikapott Nadaltól Dubaiban, így megszakadt rekordot jelentő 56 meccses győzelmi sorozata a kemény pályán.

Federer a salakidényt sem zárta volna rosszul, ha nincs spanyol mumusa: háromból három versenyen döntőzött (köztük a Roland Garroson, az egyetlen Grand Slam-helyszínen, ahol még sohasem nyert), ám mindhárom alkalommal fejet kellett hajtania Nadal előtt.

Pedig ő lehetett volna Rod Laver óta az első, aki egyszerre címvédő mind a négy nagy tornán…

Füvön viszont a svájci van igazán otthon: Halléban még csak apróbb nehézségek árán nyert, Wimbledonban viszont már leiskolázta a mezőnyt: szettveszteség nélkül menetelt a dön-tőig, ahol – 2006 során először – legyőzte Nadalt is, és már negyedik wimbledoni diadalát aratta, miközben rekordnak számító 48 egymást követő füves pályás győzelemnél tart.

Az US Open felvezető tornáinak egy részét aztán kihagyta, de a torontói mesterversenyt behúzta, hogy aztán Cincinnatiben – holtfáradtan – ne Nadaltól, hanem a brit Andy Murraytől kapjon ki. Nincs miért szégyenkeznie: 63 győzelem mellett mindössze öt veresége van az idén, és hét tornát nyert meg eddig, döntőbe pedig tizenegyszer került. Az US Opent a tajvani Vang ellen kezdi, a negyeddöntőben pedig az amerikai James Blake várhat rá. ---- R ---- R