„Imádom ezt az életformát”

Szombat délután egy órakor a vasárnapi Világkupa-verseny teljes mezőnye ott lubickolt a meglepetésre teljesen „emberi” hőmérsékletű Tiszában, a régi, megszokott folyószakaszon, a tiszapalkonyai hőerőmű négy kéménye alatt. A spanyolok ugyan kicsit húzták a szájukat – nekik jéghideg a 23 Celsius-fokos víz –, a többiek azonban mosolyogva edzettek az erre a célra hivatalosan fenntartott egyórás intervallumban.
Köztük egy törékeny testalkatú ausztrál fiatalember, az idei tiszaújvárosi mezőny alighanem legnevesebb tagja, a néhány hónappal ezelőtt a melbourne-i Nemzetközösségi Játékokon diadalmaskodó Brad Kahlefeldt.

– Mit jelent ez a három betű, az AIS a mezén?
– Australian Sport Institute, az ausztrál sporthivatal – ez a klubom, ennek a színeiben versenyzem – mondta Brad Kahlefeldt.

– Kicsit bizarr nekünk, magyaroknak, de ahány ház, anynyi szokás. Hányadszor jár itt, Tiszaújvárosban?
– Ötödször, kétezer-kettő óta mindig eljövök a versenyre, már minden utcasarkot, cukrászdát, a Tisza partján minden bokrot ismerek errefelé.

– Kérem, ne udvariaskodjon: hogy érzi magát nálunk?
– Ez abszolút egyedülálló verseny, ilyen családias légkör sehol másutt nem uralkodik triatlonviadalon. Az atmoszféra teszi unikummá a rendezvényt. Meg a napokon át szakadatlanul tartó bulihangulat. Nincs este koncert, diszkó nélkül, az egész város ropja ilyenkor, nekünk, fiataloknak ez pótolhatatlan.

– Gondolom, még nőtlen.
– Naná, ezért is olyan fontos a bulizás.

– Egyébként kije az a csinos lány, akitől az imént ezt a hatalmas csókot kapta?
– Senkim, csak egy német triatlonista hölgy… Tudja, mi egy nagy család vagyunk, egész évben járjuk a Világkupa-versenyeket, óhatatlanul kialakul közöttünk egyfajta szorosabb kötelék.

– Jó szoros, ami azt illeti... Olvastam az életrajzát, olimpián még nem indult. Hogyhogy?
– Ausztráliában hemzsegnek a jobbnál jobb triatlonversenyzők. Aki olimpiai kvótát akar szerezni, az első három között kell lennie. Mármint Ausztráliában. Athénról egyetlen hellyel maradtam le, a negyedik ausztrál voltam, az első tartalék. Sydney idején meg még túl fiatal voltam.

– Az idén remekelt a Világkupa-futamokon. Van esélye az összetett megnyerésére?
– Van hát. Ha most győzök Tiszaújvárosban, átveszem a vezetést, megelőzöm az éllovas amerikai Hunter Kempert.

– Mióta triatlonozik?
– Tizenhárom éve, azelőtt atletizáltam, hosszútávfutó voltam. Kilenc éve számítok profinak.

– Vagyis ebből él?
– Persze. Manapság 12 500 amerikai dollár jár egy Világkupa-verseny megnyeréséért, én az idén már hármat megnyertem. Az majdnem negyvenezer dollár. Meggazdagodni nem lehet belőle, de imádom ezt az életformát. Mert a triatlon – életforma.

– Hányan tudnak világszinten megélni ebből?
– Nézze, vagyunk vagy tucatnyian a topon, mi nem panaszkodhatunk, és körülbelül az első száz megél belőle. Például Kuttor Csaba, a legjobb magyar is.

– Mennyit edz egy héten?
– Lássuk csak: huszonöt kilométert úszom, hetven kilométert futok, és háromszáz kilométert kerékpározom. Persze a versenyidőszakban nem mindig van időm ennyit gyakorolni.

– Ön szerint ki most a világ legjobbja?
– Nincs olyan. Tényleg, senki sem uralja a sportágat, annyira erős az élmezőny. De ha egyvalakit meg kell neveznem, az a háromszoros világbajnok honfitársam, Peter Robinson – éppen a kiegyensúlyozottsága miatt. ---- I ---- K