A győzelemhez akarat is kell

A bajnoki rajt egyik együttesnek sem sikerült. A soproniak csak kapusuk, Rabóczki Balázs parádéinak köszönhették, hogy nem szenvedtek katasztrofális vereséget Tatabányán (2–0-s fiaskóval megúszták), a fehérváriak pedig – nem kis meglepetésre – hazai pályán kaptak ki 3–2-re a Zalaegerszegtől.

Mindkét oldalon adott volt a feladat: javítani a rossz kezdés után. A soproni együttesnél a legnagyobb gondot az jelentette, hogy a nyitó fordulóban ellenfelük meglehetősen könnyen játszotta át a középpályát, s lendületből a védelemre vezetve a labdát számtalan gólhelyzetet alakított ki. A problémára megoldást jelentett, hogy a mérkőzést megelőző napon megérkezett a szerb származású, de francia állampolgárságú Ognjen Lekics játékengedélye, és a 24 esztendős védekező középpályást azonnal a kezdőbe is jelölte Selymes Tibor.

A terveket majdnem keresztül- húzta, hogy a kezdés után azonnal vezetést szerezhetett volna a Fehérvár. A szituáció előtt nagyot hibázott a soproni védelem jobb oldala, hiszen Vincze Zoltán nyugodtan megnézhette, hogy hová is ívelje a labdát, és az már csak a hazaiak szerencséjének volt köszönhető, hogy a pontos középre adás után Alex Alumona óriási helyzetben szinte „eltörte” a labdát, s így Rabóczki Balázs védeni tudott. Bő tíz perc elteltével ráadásul Bagoly Gábor rossz ütemű becsúszása után emberelőnybe került a Fehérvár. Magához is ragadta a játék irányítását a vendégcsapat, jobbára a soproni térfélen zajlott a küzdelem. A hazaiaknál Demjén Gábor került hátra a védelem jobb oldalára, Ion Ibric pedig behúzódott középre a kiállított Bagoly Gábor helyére, sőt a soproniaknál az inkább a támadásokért felelős labdarúgók is intenzíven besegítettek a védekezésbe (igaz, ez a mai futballban ugyan már alapkövetelmény, ám az első mérkőzésen Tatabányán ennek az összhangnak nyoma sem volt…).

A fehérváriak próbálták a széleken megbontani a védelmet, ám nem találták az ellenszert a szervezetten és önfeláldozóan védekező hazai együttessel szemben.

A térfélcsere után is a Fehérvár futballozott fölényben, ám a tavalyi kupagyőztes ezúttal sem tudta feltörni a tavalyelőtt az MK-ban diadalmaskodó soproniak védelmét. Sőt tíz perc elteltével Feczesin Róbert és Magasföldi József révén a soproniak néhányszor alaposan megkeverték ellenfelük védelmét, egy alkalommal Sebők Zsolt bravúrjára volt szükség, hogy ne változzon az eredmény.

Aztán a második félidő közepétől fokozódott a fehérvári nyomás: a fölényt egy kapufa is jelezte. Vincze Zoltán szögletét követően a szünetben beállt Horváth Gábor szép fejessel egyenlített, de a hosszabbításban Horváth András bravúros egyéni akció végén megszerezte második gólját is, s ezzel a találkozó nagy részében hátrányban futballozó csapata számára a hősiesen kivívott győzelmet is.

---- 1. perc: Vincze Zoltán az alapvonal közeléből, balról középre adott, a labda Alumonához került, aki senkitől sem zavartatva, nyolc méterről suta mozdulattal ballal kapura lőtt, de Rabóczki vetődve mentett.
8. perc: Demjénnel szabálytalankodtak a fehérváriak a balösszekötő helyén, a megítélt szabadrúgásból a labdát Horváth András tekerte a kapu előterébe, Feczesin megcsúsztatta, ám a labda a menteni igyekvő Koller fejéről került az alapvonalon túlra.
12. perc: Csizmadiával szemben szabálytalankodott Bagoly Gábor a soproni térfél közepén, a késői és rossz ütemű becsúszás Vad II játékvezetőnél azonnal piros lapot ért.
17. perc: Dvéri ívelt Alumona elé, a támadó levette a labdát, megnézte a hoszszú sarkot, ám 14 méterről a kapu fölé bombázott.
26. perc: Alumona kapta Dvéritől a labdát, majd visszaadta azt a feladónak, aki Györök elé gurított, ő jobbal 24 méterről kapura lőtt, Rabóczkinak bravúros balra vetődéssel kellett szögletre mentenie.
39. perc: Ez volt a soproniak első kaput eltaláló lövése a szezonban: Horváth András 18 méterről jobbal lőtte meg a labdát, de a középen álló Sebők biztosan hárított.
45. perc: Sira kapott remek kiugratást Magasfölditől, a csereként beálló játékos lefutott az alapvonalig, beadásába a menteni igyekvő Koller kézzel beleütött, a játékvezető pedig a büntetőpontra mutatott. A tizenegyest rúgó Horváth András félmagasan a kapu jobb oldalát célozta meg, Sebők Zsolt előbb bravúrral hárította a labdát, ám a kipattanóra a középpályás lecsapott, és három méterről már nem hibázott.
1–0
68. perc: Bozsics veszélyeztette a soproniak kapuját: 22 méterről leadott lövése a meglepődő Rabóczki felett a lécen csattant.
70. perc: Dvéritől kapott jó passzt Sitku, aki a tizenhatos vonalán állva két soproni védő között lőtt, ám a bal sarok felé tartó labdáját Rabóczki balra elvetődve hárította.
77. perc: Vincze Zoltán jobb oldali szögletrúgása után a középen teljesen tisztán érkező, csereként beálló Horváth Gábor hat méterről a kapu bal oldalába fejelte a labdát.
1–1
92. perc: Kontrázhatott a Sopron: Horváth András a térfél közepétől megindult a vendégek kapuja felé, kicselezte Csizmadiát, és 10 méterről jobb külsővel a kapufa és Sebők Zsolt között a rövid sarokba lőtte a labdát .
2–1 ---- Rabóczki Balázs ezúttal is biztos pont volt a soproni kapuban, a védelem tagjai pedig – bár sokféle összetételben állt már fel ez az alakzat – hősiesen harcoltak. Itt találjuk a mezőny legjobbját, Horváth Andrást, aki a hosszabbításban szenzációs egyéni villanással eldöntötte a mérkőzést. Dicsérhető Feczesin Róbert is, mert nagy területen, továbbá a labdát jól megtartva és megjátszva futballozott. A fehérvári védelemnek ezúttal is oszlopa volt Kuttor Attila, Vincze Zoltán pedig aktívan segítette a bal oldalon a vendégek támadójátékát. A középpályán Mario Bozsics tűnt a legaktívabbnak, többször veszélyeztetett átlövéssel. Alex Alumona is sokat volt játékban, de elég nagy hibaszázalékkal teljesített. Sitku Illésre nagyon figyeltek, így nem tudott a kapuba találni.