Kazahsztán után Svájc könnyed nyári túra lesz

Hosszú, fárasztó út végén kászálódtak le a repülőgépről az FC Fehérvár játékosai és vezetői. Ám a küldöttség tagjai nem panaszkodtak, senki sem emlegette, hogy a „világ végén” jártak, ehelyett a továbbjutás, no meg a sorsolás jelentette a témát. Pedig pokoli lehetett az a három perc. Almatiban hiába szerzett vezetést Sitku Illés, összesítésben kettőre növelve a magyar csapat előnyét, a végjáték igencsak izgalmasra sikeredett. A Kajrat Almati számunkra ismeretlen futballistái alaposan feltüzelték magukat a szünetben, mert a második játékrészben olyan támadássorozatba kezdtek, amely még a biztosnak látszó továbbjutást is veszélyeztette, a hajrában fordítottak is. Ám a harmadik gólra már nem volt idő.

Sitku Illés, aki sokadik fontos gólját szerzi a piros-kékeknél, elismerte, hogy a Kajrat alaposan beleerősített a második félidőben.

„Nehéz meccs volt, de rögtön hozzá is teszem, magunknak tettük ilyenné – mondta a csatár. – Amikor az első félidőben bevettem a Kajrat kapuját, lélekben úgy gondolhattuk valamennyien, ez a meccs már megvan. Aztán a kazah csapat minden mindegy alapon támadni kezdett, s el kell ismernem, a második félidő egyértelműen az övék volt. Szerencsére jól védekeztünk, és a véghajráig remekül tartottuk magunkat. Az is igaz, hogy a második hazai gól után bizony már nagyon vártuk, hogy véget érjen a meccs. Összességében érdekes, izgalmas túrán vagyunk túl, amelyből sokat tanulhatunk. Amikor megérkeztünk Almatiba, kiderült, hogy a hotelszobáink foglaltak, ezért másik szállodát választottunk. De ez sem zavarta meg a felkészülésünket. Azt gondoltuk, lesznek 12 ezren a lelátón, de szerencsére csak háromezren buzdították a hazaiakat. Lényeg, hogy továbbjutottunk, és azt mondom, nem kell megijednünk a Grashopperstől sem. Nekem amúgy személyes emlékeim is vannak a svájci csapatról, hiszen amikor a Fradival játszottak BL-csoportmeccset, én a zöld-fehér klub játékosa voltam, így testközelből figyelhettem őket. Itthon kezdünk, s ha nyerünk, kint megőrizhetjük az előnyünket. Hiszek abban, hogy meglepetést szerezhetünk. Még csak az út elején járunk, s ígérhetem, egyre jobbak leszünk.”

Csertői Aurél a kazah túra után hasonlóan, pontosabban valamivel még optimistábban látja az esélyeket.

„A csapat küzdeni tudásával, lelkesedésével maximálisan elégedett vagyok, játékban azonban még rengeteget kell javulnunk – kritizált a vezetőedző. – A továbbjutásunk a két meccs alapján megérdemelt, s ez még akkor is igaz, ha a kazah együttes a második félidőben veszélyes támadásokat vezetett. Ha az elején belőjük a kontráinkat, simább lehetett volna a továbbjutás. Ami a Grasshopperst illeti: ötven százalék az esélyünk a továbbjutásra, jó, hogy nem kell valami egzotikus túrára mennünk, ugyanakkor a svájci futball erősebb a miénknél, a válogatottjuk ott volt a vébén...” ---- I ---- A