A magyar bajnok DVSC-TEVA szerda este 20.45-kor a macedón Rabotnicski Kometal Szkopje gárdájával találkozik a Bajnokok Ligája második selejtezőkörének első összecsapásán. A Loki csapatkapitánya, Sándor Tamás optimista a találkozót megelőzően.
– Utólag milyen minőségűnek ítéli a múlt csütörtöki, Fehérvár elleni szuperkupás produkcióját? – Hazudnék, ha azt mondanám, tökéletesen fitt voltam aznap este – emelte felszínre a közelmúlt emlékeit Sándor Tamás. – Kicsit fáradtnak éreztem magam, ennek megfelelően is mozogtam. A fehérvári vezető gól sem gyakorolt feltétlenül pozitív hatást a csapatra, kicsit begörcsöltünk. Mindent összevetve közepest adnék magamnak. De azt hittem, a Rabotnicskiről, a BL-selejtezőről fogunk beszélgetni!? – Pontosan. Csakhogy Georgi Jovanovszki, a macedónok helyszínen tartózkodó vezetőedzője Igor Bogdanovics mellett ezt az – ön által – átlagosnak minősített Sándor Tamást emelte ki a DVSC-ből. – Az odáig rendben lenne, hogy észreveszi, kinek kell mozgatni az együttest, hiszen ez a dolga, másfelől viszont nem értettem a helyzetet. Miért pont kettőnket ragadott ki a pályára lépők közül? Szerintem egyébként senki sem futballozott közülünk kiemelkedően, viszont valamennyien hoztunk egy megbízható átlagot. A győzelemhez ezúttal ennyi elég volt. Szerdán alighanem más lesz a képlet, egyszerűen azért, mert többet kell nyújtanunk, ha tovább akarunk jutni.
– Egy éve, a splitiek elleni emlékezetes BL-selejtező előtt megkérdeztem öntől: felkészült rá, hogy „különleges bánásmódban” részesülhet? – Akkor is azt válaszoltam: nem hiszem, hogy sor kerül rá, azaz kizártnak tartom, hogy kilencven percre „kullancsot” kapjak. A splitiek nem éltek ezzel az egyébként is elavult módszerrel, és a macedónokról sem feltételezem. Tisztelem az ellenfelet, magamról pedig végképp nem gondolom, hogy miattam bármely rivális feladná az alapjátékát. Ha mégis megteszi, az egyértelműen edzői hiba. – Látta már a Rabotnicski meccseiről beszerzett videókat? – Egyhez volt szerencsém. – Konklúzió? – A védekezést jó színvonalon művelik, összeszedettek, tudatosak, a támadójátékot illetően azonban nem láttam extrákat. A három hátvéd előtt két belső védekező középpályás dolgozik, és a szélsőknek is kötelező visszazárniuk. Tulajdonképpen egyetlen futballista kap felmentést az elhárítás alól. Hárman állnak hátul, hatan megszállják a középpályát. Kellemetlen hadrend. Ellentámadásnál módosul a felállás, három csatárral igyekeznek gólt szerezni, a védekezésből „kilógó” ékhez ketten csatlakoznak a középső sorból. – Arra számítanak, hogy beássa magát a kapuja elé a szkopjei együttes? – Fogalmam sincs, mire készül, de nem elvetendő alternatíva. Az utóbbi években itthon hozzászokhattunk ehhez a harcmodorhoz. – Viszont nincs ellene örökkön érvényes recept. – Senkinek sincs. Egyszer gond nélkül sikerül túljutnunk az ilyen jellegű buktatókon, máskor nem. A szándék mindig ugyanaz, az eredmény eltérő. Gyötrő, nehéz meccs áll előttünk, amelyen nem adják majd olcsón a gólt. – Rábólintós eredmény? – Hat nullával persze kiegyeznék, ekkora előny biztosan elegendőnek bizonyulna a visszavágón, csakhogy elméleti szinten ezzel fölösleges foglalkozni. Amíg nincs valós fizikai élmény, ameddig nem tapasztaltuk testközelből, kikkel és mivel állunk szemben, lehetetlen precízen értékelni. Közhelyes lesz a válasz: lehet, hogy a mérkőzés után a minimális különbségű sikernek is örülni tudunk majd.
– A papírforma a magyar csapat mellett szól. Hat önökre? – Nem érzékelem. Mellesleg papírformára hivatkozni magyar együttes esetében badarság lenne. – Lásd: Újpest. – És ez csak a legfrissebb, éppen ezért talán a leginkább mellbevágó „élmény”. Lassan két évtizede nekünk tilos, még egyszer mondom, tilos bárkit is alábecsülnünk. Mire fel hordanánk magasan az orrunkat? A valóság az, hogy immár minket írnak le előre a riválisok…
Debreceni örömünnep: jó lenne szerda este is ilyen mosolygós arcokat látni
Supka Attila szerint kifizetődő az óvatosság
Miközben sorban parkoltak le autóikkal a sajtótájékoztatóra érkező újságírók, az egyik járműből egy fiatal pár nyolc-kilencéves forma kisfiával kászálódott ki. Látszott rajtuk, hogy először járnak itt, kissé bizonytalanul lépkedtek a portásfülke felé. Ám miután engedélyt kaptak a stadion megtekintésére, a gyereket mintha puskából lőtték volna ki. A Loki arénája önmagában nem igazából turistalátványosság, de a jelek szerint a Debrecentől távol élők számára is kedves a bajnokcsapat. Hát még ha sikerrel venné a Rabotnicski elleni selejtezőt!
A piros-fehér hívek természetesen biztos továbbjutást remélnek a macedón élgárda ellen, akárcsak Supka Attila, a DVSC-TEVA vezetőedzője. Ám a szakember nem véletlenül nyilatkozott kedden is visszafogottan, hiszen alig két hete a liechtensteini Vaduz hazai pályán alázta meg az Újpestet. Hasonló kudarctól persze nem tart a tréner, de azért azt vallja, nem árt az óvatosság. Éppen ezért – több videokazetta segítségével – alaposan feltérképezték szerdai ellenfelüket a hajdúságiak. Supka Attila szerint a szkopjeiek legfőbb erényei, hogy rendkívül szervezetten, fegyelmezetten futballoznak, s agresszíven védekeznek. A hátsó alakzatot főként rutinos játékosok alkotják, míg a középpályán és elöl a fiatalos lendület dominál. A 3–5–2-es felállást részesítik előnyben, és a játékstílusuk is a tavalyi ellenfél Hajduk Splitre emlékeztet. Márpedig Halmosi Péteréknek nagyon kellemes emlékeik vannak a horvát együttesről, hiszen egy éve 3–0-ra győztek a BL-selejtező első összecsapásán (a visszavágón meg 5–0-ra!). Ezzel az eredménnyel most is elégedett lenne mindenki – kivéve a macedónokat…
Bár Supka Attila nem számszerűsítette óhaját, csupán annyit mondott: „Számomra az az eredmény elfogadható, amivel aztán továbbléphetünk.” Kissé sarkítva: a 0–1 is beleférne, ha a visszavágón a Loki nyerne 2–0-ra. Az edző persze nem gondol vereségre, hiszen nem az a jellemző, hogy az ellenfelek diadalittasan távoznának az Oláh Gábor utcai stadionból. Tétmeccsen a Supka-érában ez eddig csak a Fehérvárnak sikerült a legutóbbi Magyar Kupa elődöntőjében.
Szóval a tréner nyugodtan várja a nemzetközi kupa rajtját, mert úgy érzi, felkészülten fogadják a macedón riválist. Arra is ügyeltek, hogy a hetek óta tartó embert próbáló hőség ne viselje meg túlságosan a labdarúgókat. Éppen ezért rendszerint a késő délutáni, kora esti órákban edzettek. Ráadásul a hangulat is remek, miután a piros-fehérek kettős győzelemmel hódították el a Szuperkupát a bajnokságban a legkevesebb gólt kapó Fehérvár ellen; két meccsen összesen három gólt szerzett a Loki, és számtalan helyzetet dolgozott ki a kiváló védelmet felvonultató dunántúli gárda ellen, ami felettébb biztató a Rabotnicski Kometal Szkopje elleni összecsapás előtt. Vagyis hiába nyitott könyv a DVSC játéka a macedón edző, Georgi Jovanovszki számára, ha Sándor Tamásék hozzák a megszokott formájukat, akkor… ----
A Rabotnicski edzője tudja: melegük lesz
Mielőtt bárki legyintene: a Rabotnicski első blikkre is csapat benyomását kelti. Lehet, a látszat csal, s a külcsín vékonyka hályogot von az ember szemére, de akkor is: a macedónok tüchtig egyenszerelésben feszítettek a szerda esti mérkőzés időpontjában tartandó edzésre érkezvén az Oláh Gábor utcai stadionban. Egyébként halálos ellensége vagyok az uniformizmusnak, de ebben hajlandó lennék kivételt tenni: cseppet sem zavarna, ha a magyar bajnokot soros kontinentális fellépése előtt az adott alkalomnak megfelelő formaruhában látnám. Mint ezúttal a macedónt. A játék lényegét tekintve részletkérdés, hogy az elfeslett, kopott, elvesztett, elszakadt kimenőruhákat, pólókat sikerül-e azonosakkal pótolni, ám a riválisra, illetve a sajtóra gyakorolt benyomás az önbecsülés szempontjából cseppet sem lényegtelen apróság.
Nem állítom, hogy százszázalékosan ezért, de olyan atmoszféra lengi be a hivatalos, közös sajtótájékoztatót, amely azt sugallja: a szkopjeiek némiképp palira vesznek bennünket, jelen esetben a DVSC-t. Azzal semmi gond, hogy az ilyen sajtóbeszélgetésen etalon „Kit emelne ki a debreceni játékosok közül?” kérdésre Georgi Jovanovszki, a Rabotnicski mestere citálni kezdi a Loki alapcsapatát, sőt másodszorra Dzsudzsák Balázs nevével is megbirkózik, nyilvánvalóvá téve: messzemenően felkészült a magyar bajnokból. Ezt bizonyítandó utóbb darabra elsorolja, hány DVD-t látott Sándor Tamásékról: „Egy márciusi, egy áprilisi és egy májusi bajnokiról készült felvételt.” A szög akkor bújik ki a zsákból, midőn a korábbi nyilatkozataiban agyondicsért Sándor Tamás (ezúttal Európa-klasszisnak minősíti), valamint a csapat leghatásosabb fegyvereként emlegetett elementáris erejű szurkolói támogatás közé szeretnénk elhelyezni a „kisebb-nagyobb” jelet. A „Melyiket tartja vészjóslóbbnak csapatára nézve?” felvetés hallatán az ezerszer kiemelt debreceni csapatkapitány hirtelen egy lesz a katonák közül, és a megcsodált publikumnak is akad párja, mivel „... játékosaim zöme nem egy kemény csatában edződött, azaz ki tudják vonni magukat a várható miliő hatása alól” – hangzik a kihátrálás.
Georgi Jovanovszki ezzel együtt is kedves figura, az újságírók és a fotósok álma. „A Debrecen a párharc esélyese, de a mi paklinkban is akadnak aduk. Tiszteljük a magyar bajnokot, a futballkultúrát, amely olyan hősökat adott a labdarúgásnak, mint Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor vagy Bozsik József. A debreceni érett csapat, a magja évek óta adva van, mentálisan, szerkezetében egységes, erős. A végeredményt illetően minden elfogadható, egy kitétellel: nem kaphatunk ki”– mondja, különös nyomatékot adva az utolsó tagmondatnak, amivel nem kelt derültséget a hallgatóság soraiban. Azzal már inkább, hogy a társaság a minél tökéletesebb akklimatizáció végett érkezett a megbeszéltnél fél nappal korábban a Hajdúságba, s az alkalmazkodást elősegítendő játékosai szobájában lekapcsoltatta a légkondit. „Szerdán a pályán is hőség lesz” – fűzi hozzá magyarázatként, majd a már-már személyeskedő kérdésre a választ megtoldja annyival: „Én sem vagyok kivétel, nálam sincs hűtés…” ---- UEFA-INTERTOTÓ, 1998