A Porsche-múzeum szombaton kivételesen nem volt annyira érdekes az osztrák kisvárosban, Zell Am See-ben, a helyiek is az itt megrendezett villámtorna döntőjére figyeltek. Az MTK nem kis bravúrt végrehajtva tornagyőztes lett, két német élvonalbeli és egy török gárda előtt.
Mirkó István
Ezért jöttek: Végh Zoltán az ünneplô MTK-játékosok körében boldogan emelte a magasba a tornagyôzelemért járó serleget
Mirkó István
Ezért jöttek: Végh Zoltán az ünneplô MTK-játékosok körében boldogan emelte a magasba a tornagyôzelemért járó serleget
Ferdinand Porschénak volt stílusa. Ezt rögvest megállapíthatja az a turista, eltévedt vándor, labdarúgó vagy éppen újságíró, akinek az Alpok szívében fekvő festői kis osztrák városkába visz az útja. A modern autóipar egyik legnagyobb és tán leghíresebb alakja életének utolsó éveit töltötte a nyolcadik században Johannes salzburgi püspök által alapított településen. Herr Porschét egyébként a Zell am See határában lévő Porschegrund-birtok kápolnájában temették el, és ennek közelében található a világszerte ismert Porsche-múzeum is.
De nem csupán az álomautókról lett híres Zell am See, hiszen az utóbbi években a páratlan fejlesztéseknek köszönhetően Ausztria legkedveltebb üdülőparadicsoma lett. Télen síelni jönnek ide az emberek szerte Európából, nyáron pedig az úszás, a különféle fesztiválok, a jó sörök, a hegyi levegő, no és a futball szerelmesei látogatnak a városba.
A szerda óta a Zell am See-től mindössze hat kilométerre, a tengerszinttől 900 méterre fekvő Kaprunban edzőtáborozó MTK-játékosok és a vezetők is pillanatok alatt beleszerettek a környékbe, ami annyira talán nem is meglepő. De az már igen, hogy a csapat számára szálláshelyül szolgáló, minden igényt kielégítő luxushotel teljes személyzete, beleértve a tulajdonost, a recepciós hölgyeket és a pincérfiúkat, röpke 48 óra leforgása alatt hatalmas MTK-szurkoló lett. Ez olyannyira nem túlzás, hogy a pincérek például MTK-sálakat és mezeket kértek a magyar küldöttségtől. A döntő előtti nap estéjén pedig kisebbfajta ünnepséget rendeztek a kék-fehérek tiszteletére a szállodában. Mi több, a Wolfsburg elleni fináléra az ajándékba kapott mezekben és sállal a nyakukban érkeztek a Zell am See-i futballpályára a fölöttébb csinos recepciós hölgyek, no és a futballt igencsak kedvelő pincérlegények, hogy szurkoljanak a magyarok sikeréért. Az itt eltöltött napok mindkét társaságot meggyőzték arról, hogy érdemes lesz találkozni egy év múlva, főleg azután, hogy a magyar csapat nem csupán szimpatikus, aranyos társaság benyomását keltette, hiszen két Bundesliga-csapatot és egy török együttest is felülmúlva végzett az első helyen.
Mirkó István
Zsidai József kôkeményen tapadt ellenfelére, a Wolfsburg nem is tudott az MTK kapujába találni
Az 1. FC Nürnberg legyőzésével jutott a Wüstenrot-Versicherungs-kupa döntőjébe az MTK. A szombati fináléban a szintén Bundesliga I-es Wolfsburg várt a kék-fehérekre, és bár előzetesen talán sokan arra számítottak, az erősebb német csapat könnyedén felülmúlja majd a szinte kizárólag fiatal és nemzetközi szinten rutintalan játékosokból álló magyarokat, ez a félelem egyáltalán nem igazolódott be. Olyannyira nem, hogy Garami József együttese végig egyenrangú ellenfele tudott lenni a „farkasoknak”. A döntőre egyébként jóval többen voltak kíváncsiak, mint az eddigi találkozókra, és bizony jó érzés volt látni, hogy tucatnyi magyar szurkoló utazott el ilyen messzire kedvenceiért. De talán ennél is felemelőbb volt, hogy sok osztrák is inkább az MTK-nak szurkolt, mintsem a németeknek.
Valamelyest aktívabban kezdett a Wolfsburg, de az MTK hamar felvette a ritmust, és gyorsan kiegyenlítetté tette a meccset. Az iramra nem lehetett különösebb panasz, bár igaz, hogy kevés helyzet adódott a kapuk előtt, így jobbára a mezőnyben folyt a játék. Hasonlóképpen alakult a második félidő is, azzal a kiegészítéssel, hogy ekkor már a cserejátékosok is pályára léptek. Mindkét csapaton látszott ugyan az elmúlt hetekben elvégzett kemény, fáradságos munka, de a győzni akaráson ez mit sem változtatott. Mind a Wolfsburg, mind az MTK arra törekedett a hajrában, hogy a maga javára döntse el a találkozót.
A rendes játékidő azonban nem hozott döntést, és mivel a szervezők előre kikötötték, hogy ilyen esetben nincs hosszabbítás, következtek a tizenegyesek. Az MTK-nál sorrendben Kanta József, Balogh Béla, Hrepka Ádám, Mladen Lambulics és Horváth Levente értékesítette a büntetőt, miközben az utolsó előtti körben Hans Sarpei büntetőjét Végh Zoltán bravúrral kivédte, s ez azt jelentette, hogy hatalmas meglepetésre az MTK tizenegyesekkel 5–3-ra felülmúlta a Wolfsburgot. A győztesnek járó díszes serleget Végh Zoltán emelte a magasba az osztrák és a magyar szurkolók tapsvihara közepette.
A torna végeredménye 1. MTK, 2. Wolfsburg (német), 3. Nürnberg (német), 4. Sivasspor (török)
MTK BUDAPEST - VFL WOLFSBURG (német) 0–0 Tizenegyesekkel: 5:3 Zell am See, 200 néző. V: Gruber (osztrák) MTK: Végh Z. – Balogh B., Rodenbücher (Kriston), Lambulics, Pollák – Horváth L. Zsidai – Bori (Pál), Kanta J., Czvitkovics (Selei) – Hrepka WOLFSBURG: Jentzsch – Quiroga, Van der Heyden (Sarpei), Madlung (Alex), Ofland – Van der Leegte, Klimowicz (Thiam), Krzynowek (Stegmayr), Santana (Emre) – Makiadi (Lamprecht), Hoogendorp
Mestermérleg: tétmeccsen is jöhetnek a sikerek
Klaus Augenthaler, a Wolfsburg edzője: „Sajnos nem sikerült a tornagyőzelem, de egy jó meccset játszottunk a magyar csapattal. Az MTK-nak csak gratulálhatok, szervezetten futballozott, biztos vagyok benne, hogy hamarosan nemcsak barátságos, hanem tétmeccsen is hallat magáról a magyar csapat.” (A német szakemberrel készített interjúnkat hétfői számunkban olvashatják.)
Garami József, az MTK szakmai igazgatója „Bátor, fegyelmezett játékunknak ez lett az eredménye, szép siker, hogy az egyik Bundesliga-csapatot legyőztük, a másikkal pedig döntetlent játszottunk. Persze ezt a meccset is a helyén kell kezelni, nem szállunk el magunktól, de joggal mondhatom, hogy az MTK nem vallott szégyent az ausztriai tornán. Jövünk haza, és folytatjuk, amit elkezdtünk.”