Még nem fejezte be a harcot

„A Tour de France véget ért számomra” – mondta csalódottan a 16. szakasz befutóját követően Floyd Landis, hiszen az etap utolsó emelkedőjén minden ereje elhagyta, a riválisok sorra lehagyták, a Phonak bringása így több mint nyolc perc hátránnyal ért célba. Este aztán néhány sör mellett leült John Lelangue csapatmenedzserrel, aki meggyőzte arról: csak egy csatát, és nem a háborút veszítette el. Landis is tudta, ez az egyetlen esélye, ahogyan ő fogalmazott, csütörtökön is úgy kell hajtania, mintha egyéni időfutamon lenne.

Ezzel a fantasztikus győzelemmel pedig visszaküzdötte magát a favoritok közé, így továbbra is megvan az esélye arra, hogy Armstrong árnyékából kilépve, az ő visszavonulása után győzedelmeskedjen a világ legjelentősebb kerékpárversenyén.

Floyd Landis 1999 óta szerepel a profik között, és hiába ért el kisebb sikereket a Mercury-csapat tagjaként, a nevét igazán Lance Armstrong segítőjeként ismertük meg, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy – honfitársához, Levi Leipheimerhez hasonlóan – a hétszeres Tour-győztes Armstrong fedezte fel a világnak, hiszen az amerikai igyekezett a legkiválóbb versenyzőket maga köré gyűjteni, akik segítségére lehettek az újabb és újabb győzelmek megszerzésében.

Leipheimer után azonban Landis is úgy érezte, többre hivatott annál, mint hogy vízhordóként tekerjen évről évre és felcsipegesse a kisebb versenyek morzsáit, valamint hogy megnyerje a csapatidőfutamot a Touron, ezért 2004 végén elhagyta a US Postalt és a Phonakhoz szerződött. Innen datálódik cseppet sem felhőtlen viszonya Armstronggal, mivel a Tour győzelmi rekordere (hétszer tudott nyerni) távozása óta neheztel rá.

Az eredmények viszont Landist igazolják, hiszen az elmúlt évben már nemcsak a kisebb erőpróbákon virgonckodhatott, hanem a Touron is csak saját magára kellett figyelnie, ez pedig az addigi legjobb helyezést (9.) jelentette számára.

Az idei szezon márciusában pedig megnyerte az egyik legrangosabb Pro Tour-versenyt (a korábbi Világkupa-sorozat utóda a három nagy körversennyel és a legjelentősebb többnaposokkal együtt is csak tizenhat viadalból áll), a Párizs–Nizzát, ezzel pedig már jelezte: pályázik a 2005 végén visszavonuló Armstrong trónjára. Tény, a német Jan Ullrich és az olasz Ivan Basso visszaléptetése is az ő malmára hajtotta a vizet, de a két klasszissal is felvette volna a küzdelmet.

Teszi mindezt úgy, hogy a verseny során végig súlyos csípőfájdalmak gyötrik.

Ez egy 2002-ben elszenvedett sérülés következménye, amely miatt már két évvel ezelőtt megműtötték, a problémák azonban újra előjöttek, így Landisnek nincs más választása: ismét operáció vár rá.

Előtte azonban okvetlenül meg akarja nyerni a Tour de France-t. ---- R ---- &