Kiválóan súgott a kapusedző

„Boldog vagyok, a DVTK-nak lőtt bajnoki gólom a tavasszal csak egy ponthoz segítette a csapatot, és bár a Fehérvár ellen a tavaszi Magyar Kupa-elődöntőn is bevettem a dunántúliak kapuját, s az a találat az egyenlítést jelentette, de összesítésben alulmaradtunk a párharcban. Ezúttal nekünk jött ki jobban a lépés” – sorolta a mérföldköveket a kétszeres magyar bajnok labdarúgó, akiről már jó évtizede elismerő szavakkal szólt egy utánpótlástornán Csank János akkori szövetségi kapitány.

Csank akkor úgy vélte, a srácból értékes futballista lehet – de csak ha nem marad ekkora… Az átlagos termetű felnőttek derekáig érő Dzsudzsák Balázst a torna legjobbjának választották, s Csank mester szavai és barátságos biccentése a cinikus megjegyzése mellett alighanem máig emlékezetesek az azóta NB I-es játékossá fejlődő debreceni fiúnak, aki immár nemzetközi kupameccsekre készül.

„Főpróbának jó volt a BL-selejtezők előtt a két Szuperkupa-mérkőzés, felmértük, hol tartunk, min kell még javítanunk a hátralévő időben: a helyzetkihasználáson, a szögletek és az oldalról beívelt szabadrúgások hatékonyságán, védekezésben pedig a hátsó sor mögé belőtt labdák elhárításán. Jobban mondva: meg kell előznünk, hogy az ellenfél szabadon a védőink mögé íveljen. A nemzetközi porondon ezek mind létfontosságú dolgok.”

Hogy a csütörtöki, kétségkívül pompás szabadrúgásgól minek köszönhető?

„A gyakorlásnak. Rendszeresen túlórázom, elsősorban a csapatkapitánnyal, Sándor Tamással. Ha úgy adódik, egymásnak lövünk kapura, örülök, hogy Tamástól tanulhatok. Nem tudom, minek tudható be, hogy csütörtök este átengedte nekem a szabadrúgást, de köszönet jár érte. Egyre gyakrabban jutok egyébként hasonló helyzetbe, egyre több szöglethez, szabadrúgáshoz én állhatok oda. Érzem a bizalmat, én pedig szeretnék megfelelni az elvárásoknak. Egyébként Tamás mellett ezért a gólért még egy embernek köszönettel tartozom: a kapusedzőnknek, Mező Józsefnek. Ő hívta fel a figyelmemet, hogy a kapunak arra az oldalára rúgjam a labdát, ahol a kapus áll, ugyanis önkéntelenül elmozdul a lövés pillanatában. Sebők Zsolt alighanem arra számított, hogy Tamás végzi el a szabadrúgást, az ő mozgására reagált, az enyémre így már nem maradt ideje.”