Nekik szólt a Himnusz

Balogh Gábor harciasan felnyírt frizurával érkezett az Európa-bajnokság megnyitójára. Ezt a fogást időtlen idők óta alkalmazzák az ellenfél megfélemlítése és a bátorság növelése céljából.

– Milyen érzésekkel várta az Európa-bajnokságot?
– Jól sikerült a felkészülésem, bíztam benne, hogy végre összeáll az öt szám. Mindig magasra teszem a mércét, hát még egy hazai rendezésű Európa-bajnokságon!

– A verseny során nagy volt a lelki teher?
– Nem igazán. Az elvégzendő feladatra koncentráltam.
(Balogh a fináléban jól lőtt, majd figyelemre méltó vívást mutatott be. A találatok utáni fékevesztett ünneplés elárulta, micsoda energia feszült benne. A létfontosságú lovaglás előtt magányosan ücsörgött a tribün alatti árnyékban.)

– A fináléban mely számok döntöttek?
– A vívás és a lovaglás. A páston magabiztos voltam, az akciók sikerültek. Minden egyes találattal nőtt az önbizalmam. A lovaglás nagy próbatétel volt, mindenre oda kellett figyelnem. A célba érés után hatalmas kő esett le a szívemről.
(A budakalászi öttusaarénában valószínűleg nem akadt magyar a futás előtt, aki elhitte volna, hogy Balogh átengedi másnak az évek óta várt győzelmet. A befutó után nem lehetett vele bírni, mindenkinek a nyakába ugrott, Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitánynak autogramot írt a homlokára, önfeledten örült, mint egy kisgyerek.)

– Mekkora szerepe volt a sikerben a hazai közönségnek?
– Elmondhatatlanul nagy. A hangulat a Margitszigetet idézte, az emberek felől áradó bizalom és szeretet megsokszorozta az erőmet. Köszönöm nekik.

– Régen nem láttuk így örülni…
– Pedig higgye el, még most sem fogtam fel igazán, nem vagyok felszabadult. El kell telnie pár napnak, mire igazán fel tudom dolgozni, ami Budakalászon történt.

– Mit tervez a következő napokra?
– Pihenést, pihenést és pihenést. Körülbelül két hét szabadságot kaptunk, elutazom Spanyolországba, és kis túlzással semmit sem fogok csinálni. Aztán kezdődik minden elölről.


Vörös Zsuzsanna a világversenyeken szerzett aranyérmeiből lassan már tornyot építhetne Székesfehérvárott. Zsuzsanna mind az öt számban a legjobbak között van, s a már-már férfiakat idéző kimagasló színvonalat évek óta tartja. Jellemző rá a kifejezetten tudatos, taktikus hozzáállás, és nem csak az agymunkát is igénylő technikai számokban. Önfegyelmével kiemelkedik a bizony néha megtépázott idegrendszerű női versenyzők közül.

Talán az sem véletlen, hogy a selejtező végén, biztos döntősként sem a többiekkel kocogott célba, hanem a végét meghúzva, elsőként ért be – egyrészt gyakorlásképpen, meg hát így a többiek sem felejtették el, hogy nekik tulajdonképpen Vörös Zsuzsanna hátát kell nézniük, szokás szerint.
– A finálé rutinmunkának bizonyult. Vagy mégsem?

– Egy félreértés miatt a pisztolyom nem volt élesre állítva, így az első lövésemnél a lövedék helyett csak a sűrített levegő távozott a csőből. Pillanataim voltak csak arra, hogy a hibát javítsam, és szinte kapáslövéssel még beleférjek a lőidőbe. Tízest lőttem, az izgalom után ez jó napkezdet volt. A vívás közepén kaptam néhány balszerencsés tust, az úszás viszont kifejezetten jól ment, fel is jöttem a harmadik helyre.

– Minden öttusaversenyen a lovaglás a döntő szám.
– Örülök annak, hogy olyan pályát építettek, amin nem lehetett utazgatni, a gyengébb lovasok rendre pontokat veszítettek. Külön készültem a lósorsolásra, az volt az én hatodik tusám, szerettem volna végre jó lovat húzni. Nem Henryre gondoltam ugyan, de amikor megláttam a nevét, megnyugodtam. Ám csak rövid ideig maradhattam nyugodt, mert valaki bezárt engem a mellékhelyiségbe öt perccel a lóra szállás előtt. Épp azon gondolkoztam, kit hívjak fel, ám meghallották a kiabálásomat, és kiszabadítottak, én meg rohantam Henryhez, és sikerült jó pályát mennünk. Még a sorsolás előtt találtam egy egyforintost a homokban. A pénzdarabot betettem a lovasblézerem zsebébe, ott is marad.

– A futást nem kezdte biztos előnnyel.
– Az volt a kérdés, hogy a brit Mhairi Spence mit fog mögöttem csinálni. Nem akartam őt magam elé engedni, de neki, gondolom, az járt a fejében, hogy minél jobban elmenjen az elején a többiektől. Ha már elém került, pihentem mögötte, és mivel a homokos részen nehezebben szedte a lábát, az utolsó körben ott léptem el mellette.

– A vége izgalmas lett, a fehérorosz Anasztaszja Szamuszevics centikkel ért be ön mögött.
– Én nem éreztem különösebben veszélyesnek a helyzetet. A visszafordítónál láttam, hogy hiába jön, nem tud megfogni. Az utolsó métereken már kiengedtem, csak azért lehetett kívülről izgalmasnak látni a hajrát, mert a célvonal egy méterrel a célszalag előtt volt.

– Ez a győzelem nem lóg ki a sorból, ön évek óta kiemelkedő tagja a női mezőnynek. Meddig?
– Már nem tartozom a legfiatalabbak közé, kicsit nehezebben regenerálódom. A fiatalok nagyon erősek, egyre nagyobb a hangsúly a technikai számokon, a rutin hatékony felhasználásán.

– A regenerálódás jelen esetben mit jelent?
– Van egy bearded collie kutyám, már kint volt velem a férfi váltóversenyen is. Jövő héten lesz egy rangos kutyakiállítás Szombathelyen, szeretnénk ott ringbe állni. Aztán barátaimmal elmegyünk a horvát tengerpartra.

– Oda is utazik a kutyus?
– Persze.