Ez aztán a boldogság: bronzszínű a világ!

Már első hallásra sem tűnt különösebben szellemesnek a németek új szurkolói rigmusa – „Stuttgart szebb, mint Berlin” –, de amikor a bronzmérkőzésen is folyamatosan ezt kellett hallgatni, az már-már idegesítő volt. Másfelől érdekes lett volna megkérdezni erről a kérdésről a vb-keretből az utolsó pillanatban váratlanul kihagyott ős-stuttgarti Kevin Kuranyit (a futballistáról mintázott vb-figurákat és a többi hozzá kötődő ajándéktárgyat már korábban legyártották, így árusítják is azokat), s a keret stuttgarti játékosait, Timo Hildebrandot és Thomas Hitzlspergert, akik közül csak az utóbbi jutott szerephez a bronzmérkőzésen, ő is csak egy szűk negyedórára… A vendég portugáloknál viszont a kezdőcsapatban kapott helyett Fernando Meira, a VfB Stuttgart védője.

Mindazonáltal kétségtelen, hogy volt valami lélegzetelállító abban, ahogy ötvenezer német szurkoló csaknem ugyanennyi német zászlóval tombolt a stuttgarti stadionban szombaton este (a portugálok néhány ezernyien lehettek).

A hatalmas tömeg Jürgen Klinsmannt éltette, majd pedig Oliver Kahnt, akinek a 14. percben kellett először védenie, s rögvest egy egész stadion skandálta a nevét.

Csak Cristiano Ronaldót fütyülték ki a nézők

De hasonló mértékű volt az ellenszenv is, a német közönség átvette az angol divatot, és folyamatosan kifütyülte Cristiano Ronaldót. A portugál nem is tudott sokat hozzátenni ehhez a mérkőzéshez, s nem támasztotta alá azok véleményét, akik szerint neki kellett volna megnyernie a vb legjobb fiatal játékosának járó díjat. Még a válogatottól ezen az estén búcsúzó Luis Figo is többet nyújtott nála, aki korábbi sérülése miatt csak az utolsó negyedórára tudott beszállni, ám így is adott egy gyönyörű gólpasszt.

Az est hőse mégsem a portugálok legendás hetese, hanem a németek hetes számú játékosa lett, aki kiemelkedő teljesítményével valószínűleg elbizonytalanította azokat, akik már e meccs előtt odaadták volna a vb legjobb fiatal játékosának járó díjat Lukas Podolskinak.

Felragyogott egy újabb csillag

A nála csupán egy évvel idősebb Bastian Schweinsteiger két bombagóljával és a portugál öngólt eredményező szabadrúgásával nem hagyott kétséget afelől, hogy ki lesz a „meccs embere”. Jürgen Klinsmann egyszerűen úgy jellemezte játékosa – akit egyébként az olaszok elleni elődöntőn kihagyott a kezdőcsapatból… – produkcióját, hogy „...valójában három gólt lőtt, ami sporttörténelmi teljesítmény.”

A legendás hetest tehát elhalványította az új, fiatal csillag, ám ez persze a legkevésbé sem vigasztalta a portugálokat, annál nagyobb öröm viszont a Bayern Münchennek, amelyben az ősszel együtt parádézhat majd Lukas Podolski és Bastian Schweinsteiger a vezér, Michael Ballack távozása után (aki amúgy sérülése miatt a bronzmeccsen hiányzott a Naitonalelfből).

Luiz Felipe Scolari, a négy évvel ezelőtti vb-győztes brazilok akkori edzője most nem sok mindennek örülhetett, hacsak annak nem, hogy remek barátra lelt Jürgen Klinsmannban: a szünet után együtt bukkantak fel ölelkezve a játékoskijáróban (még szerencse, hogy a jó humorérzékű portugál edző előző napi sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy melyik német játékost szereti, kijelentette: „Nem a férfiakat szeretem…”).

A gonosz kérdés miatt sem haragudtak meg

Ebben az idilli hangulatban ünnepeltek a hazaiak, akik minden kukacoskodó kérdésre (például: nem sajnálják, hogy a Nationalelf nem jutott be a döntőbe?) úgy riposztoztak: szomorkodásra semmi ok, hiszen Németország megszerezte a bronzérmet! ---- Semmiféle gondot nem jelentett ezúttal a FIFA tekintélyes szakembereinek, hogy kiválasszák a mezőny legjobbját, minthogy gyakorlatilag mindhárom német gól Bastian Schweinsteiger nevéhez fűződött. A mosolygós középpályás lelkesen válaszolgatott a sajtó kérdéseire az éjszakába nyúló sajtótájékoztatón.

– Beszéljen egy kicsit a második gólról!
– Begyakorolt figura volt – mosolygott a német labdarúgó. – De hogy egy portugál játékos végül berúgja a labdát a kapuba, az természetesen nem, ez csupán szerencsés mozzanat volt. Belőttem a kapu elé a labdát azzal a szándékkal, hogy valaki a mieink közül bele tud majd piszkálni. Ez végül – a portugálok balszerencséjére – Petit-nek sikerült…

– Az olaszok ellen nem volt kezdő. Hajtotta a bizonyítási vágy?
– Hajtott, de nem azért, mert problémám lett volna a dortmundi mérkőzéssel, hanem azért, mert a szurkolók már a meccs előtt úgy fogadtak minket itt, Stuttgartban, mintha világbajnokok lennénk. Ilyen körülmények között nem kellett semmilyen pluszmotiváció.

– Mit érez e nagyszerű teljesítmény után?
– Két gólt rúgni mindig fantasztikus érzés, dupláztam én már korábban is, de ezen a szinten, világbajnokságon természetesen még sohasem. Nagyon boldog vagyok.

– Mit gondol, a Jürgen Klinsmann által megfiatalított csapattal a kétezer-nyolcas Európa-bajnokság egyik favoritjai lehetnek?
– Valóban fiatal a csapatunk, és még mindig tudunk fejlődni. Az Európa-bajnokságról pedig most még csak annyit, hogy először is a részvételt kell kiharcolnunk, és csak azután lehet tovább gondolkodni. Ugyanakkor, ha így haladunk, ahogyan eddig, akkor lehetnek és remélem, lesznek is még szép sikereink.

– Mi a Nationalelf titka?
– Gyakran említik, hogy milyen vidámnak tűnik mindenki a csapatból, a stábból, és ez így is van. Sőt így volt ez akkor is, amikor még sok kritika ért bennünket, de mi tudtuk, hogy ez az egység és ez a fantasztikus csapatszellem sikerre vezet majd.

– Nem gondolt rá, hogy elhagyja Németországot, mint mondjuk Michael Ballack?
– Lehet, hogy a szombati meccs után kap majd ajánlatokat a Bayern München, de a szerződésem kétezer-kilencig szól, úgyhogy egyelőre aligha lesz szó távozásról. Később talán kipróbálnám magam más országokban is.

– Hogyan értékeli Oliver Kahn teljesítményét?
– Nagyon örültem annak, hogy beállt a kapuba. Volt néhány fantasztikus védése, és különleges érzés, hogy szerepelhettem az utolsó válogatott meccsén. Azelőtt a kispadon is nagy élmény volt vele együtt ülni… ---- „Nehéz szavakba önteni, ami ma este történt, mindez még azt is túlszárnyalta, amit az elmúlt hetekben tapasztaltunk” – kezdte meghatottan mérkőzés utáni sajtótájékoztatóját (a sok ünneplés és tévéinterjú miatt egy órával a lefújás után) Jürgen Klinsmann, a vb-bronzérmes Németország szövetségi kapitánya. Most gyakorlatilag az egész ország azt akarja, hogy a csapatfőnök – akinek a vb végeztével lejárt a szerződése – maradjon a válogatott élén, ő azonban további türelmi időt kért, mondván, tiszta fejjel kell átgondolnia a dolgokat, most túlságosan az érzelmei befolyása alatt áll.

A sajtótájékoztatón kiderült, hogy még a Császár, vagyis Franz Beckenbauer is maradásra biztatta korábbi játékosát. Amikor ugyanis egy újságíró megkérdezte az edzőt arról, hogy mit mondott neki Franz Beckenbauer az éremátadás közben, „Klinsi” így válaszolt: „Azt mondta, hogy jól végzem a munkám, és folytassam. Ez nekem, mint fiatal edzőnek rendkívül sokat jelent, ahogyan Luiz Felipe Scolari, az előző világbajnok edzőjének gratulációja, illetve Eusébió kedves szavai is, aki ugyancsak személyesen gratulált a szereplésünkhöz.”

A szakvezető a rá jellemző és mindenki számára oly szimpatikus szerénységgel folytatta: „Az edző megtehet mindent, ami tőle telik, de a sikert akkor is a játékosok érik el a pályán. Nagyon büszke vagyok a csapatra, és arra legalább ennyire, hogy úgy vélem, jól képviseltük a világ közvéleménye előtt Németországot a világbajnokságon.”

Jürgen Klinsmann nem felejtette el védelmébe venni és hálájával kitüntetni Angela Merkel kancellár asszonyt sem, akit pedig igencsak kifütyültek, amikor az éremátadó pódiumra lépett: „Igenis hálás vagyok a kancellár asszonynak, s ezt a csapat nevében is mondhatom, mert akkor is kitartott mellettünk, amikor sokan kritizálták a gárdát. Meglátogatott bennünket, meghívta a válogatottat a kancelláriára, mindvégig velünk volt, támogatott minket.”

Arra a provokatív kérdésre, amely szerint az út elején a csapatfőnök világbajnoki címet ígért, s lám, csak bronz lett belőle, a szövetségi kapitány ugyancsak megfelelt: „Valóban, ha elindulsz a vébén, aranyérmet akarsz nyerni. Mi kikaptunk Olaszországtól, de egy emlékezetes és megható estén a portugálok ellen megszereztük a bronzérmet, és ezzel feltétlenül elégedett vagyok.”

A Bild című újság mindenesetre mozgalmat indított azért, hogy Jürgen Klinsmann maradjon a németekkel (a csapattal legalábbis, hiszen továbbra is az Egyesült Államokban akar élni), de ő még vacillál. Nem lesz könnyű megtartani őt, mert híreink szerint az amerikai válogatott élére hívják. ----
Nehéz elképzelni, hogy miként és milyen hangulatban zajlott volna a bronzérmek átadása, ha azokat nem a németek nyerik, de kár is találgatni, mert nem így történt. Oliver Kahnék ugyanis diadalmaskodtak, s a forgatókönyv jól láthatóan éppen erre a verzióra épült. Az érmek átadásához nem kisebb személyiségek sorakoztak fel, mint a legendás francia játékosidol, Michel Platini, a FIFA munkatársa, Horst Köhler szövetségi elnök, Angela Merkel kancellár asszony, Franz Beckenbauer, a szervezőbizottság elnöke, valamint Gerhard Mayer-Volfelder, a német futballszövetség elnöke. A Császár és az államelnök tapsot kapott, Michel Platinihez hasonlóan, a szövetségi kancellár és a futballelnök pedig hatalmas füttyöt, pedig utóbbi a helyi klub, a Stuttgart elnöke volt, mielőtt a DFB élére került.

Mindannyiuknál nagyobb tapsot kapott azonban Jürgen Klinsmann, aki szokatlan gesztussal állt ki Angela Merkel mellett (akinek később szóban is köszönetet mondott a sajtó nyilvánossága előtt): megölelték és arcon csókolták egymást. A stadionban leoltották a lámpák egy részét, majd tűzijáték következett, mialatt ötvenezer szurkoló énekelt, táncolt, éljenzett a pályán lévőkkel együtt. A hatalmas buli megindító volt még azok számára is, akik ki nem állhatják a német labdarúgást. Az ünneplés aztán (más városok mellett) Stuttgartban az utcán folytatódott, több tízezer örömittas ember vette körül a német játékosok belvárosi szállodáját. ---- NÉMETORSZÁG
KICKER.DE: „Gálaest Schweinsteigertől”
A szaklap online változata kiemelt terjedelemben foglalkozik a tartalékos német csapat Portugália ellen aratott diadalával. Nem győzik hangsúlyozni, hogy a bronzmérkőzésen a győzelemből ororszlánrészt vállaló müncheni játékos, Bastian Schweinsteiger milyen remek teljesítményt nyújott.

SPORTBILD.DE: „Találgatások Klinsmann jövőjéről”
A sportportál a házigazda csapat diadala mellett elsősorban a kispadról sikeresen vezénylő Jürgen Klinsmann-nal, illetve a csapatfőnök jövőjével foglalkozik, megemlítve, hogy a Császár maradásra ösztökéli a korábbi nagyszerű támadóját.

FRANKFURTER ALLGEMEINE: „Kahn: Ez volt az utolsó”
Az újság elsősorban a cserepadról a bronzmérkőzésre beszálló Oliver Kahn történetével foglalkozik. Sajnálatosnak vélik a sokak által kedvelt Oli azon kijelentését, hogy távozik a válogatottól. A lap internetes oldala a kapussal közölt rövid interjú mellett olyan képeket is közread, amelyeken a könnyeivel küszködő Kahn búcsúzik
a nézőktől.

PORTUGÁLIA
RECORD: „Köszönjük, Portugália!”
„A hősök visszatérnek Lisszabonba” – hangzik az újságírói vélemény a vereség ellenére sikeresnek értékelt vb-szerepléssel kapcsolatban. Hogy mennyire örülnek a negyedik helynek? A lap internetes oldalán a portugál szurkolók percre lebontva értesülhetnek a csapat hazatéréséről.

A BOLA: „Már most hiányzol, Figo”
Luis Figo utolsó válogatott meccse miatt kesereg a lisszaboni újság, mellette Pauleta visszavonulását is nagy érvágásnak tekinti. Nuno Gomes a távozókkal kapcsolatban azt gondolja, tiszteletben kell tartani a játékosok döntését, és fel kell készülni az új periódusra.

O JOGO: „Köszönjük, és viszlát örökre!”
Mint minden portugál sportújság címlapján, itt is Luis Figo integet, elbúcsúzva a válogatottól. A portói újságban színtelennek nevezik a válogatott utolsó meccsét, és Luiz Felipe Scolari taktikáját vitatják, amiért Figo a kispadon kezdett, és a formán kívül teljesítő Pauleta – és nem Nuno Gomes – kapott helyet a kezdőben.