A világbajnokságokon a csalódott csapatok összecsapásának szokták nevezni a bronzéremről döntő találkozókat. Nos, meglehet, hogy Németország és Portugália játékosai némiképp szomorúbban léptek pályára, de mindez egyáltalán nem látszódott a mérkőzésen.
Reuters
Torsten Frings (8) könnyedén legy?rte a labdáért folytatott harcban Maniche-t
Reuters
Torsten Frings (8) könnyedén legy?rte a labdáért folytatott harcban Maniche-t
Két megjegyzést mindenképpen tegyünk az összeállításokkal kapcsolatban: az egyik, hogy Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány ígéretéhez híven Oliver Kahnt jelölte a kezdőbe Jens Lehmann helyett (mi több: a rutinos kapus viselte a csapatkapitányi karszalagot is), míg Luiz Felipe Scolari kihagyta Luis Figót, aki a kispadon várta, hogy bevessék, ha szükség lesz rá. A Nationalelfben némiképp meglepő módon ezúttal a jobbhátvéd posztján szerepelt a vb egyik nagy feldezettjének is tartott Philipp Lahm, aki a németek összes világbajnoki meccsén a bal oldalon szerepelt, s nyújtott magas szintű teljesítményt.
Ahogy az nagyjából várható volt, a hazaiak kezdtek nagyobb elánnal, de a portugál együttes hamar felvette a ritmust, és kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés. Sőt a középpályát a technikás játékosoknak köszönhetően gyorsabban játszották át Cristiano Ronaldóék, tíz perc után ugyanez valamelyest lassabban és körülményesebben ment a németeknek. Már ekkor látszott, hogy hiányzik ebből a csapatrészből a sérült Michael Ballack, így nem volt igazán „játszó” futballista a fehér mezeseknél. Így sem volt eseménytelen az első félidő. Az iramra nem lehetett panasz, gyakran láthattunk szép egyéni megoldásokat, látványos összjátékot (ebben főleg a portugálok jeleskedtek), és akadtak helyzetek is – szó sem volt tehát arról, hogy a csalódott csapatok unalmas mecscset játszottak volna a harmadik helyért. A félidő második felében ismét a németek kerültek fölénybe, de a nyomás Ricardo kapujára azért korántsem volt nyomasztó. Lukas Podolskival, Miroslav Kloséval és az igen aktív Sebastian Kehllel azért meggyűlt a bajuk a portugál védőknek, így aztán több szabadrúgást is lőhettek a házigazdák a támadóharmadukban. Amikor azonban Portugália átmerészkedett a másik térfélre, szinte mindig veszélyes szituáció alakult ki az egyébként magabiztosan védő Oliver Kahn kapuja előtt. Az első félidőben ugyan nem esett gól, de negyvenöt perc játék után nehéz volt elképzelni, hogy a folytatásban sem lesz. Annál is inkább, mert világbajnokságon eddig a bronzmeccsen mindig született gól...
A szünet után gyorsan megszerezte a vezetést Németország, de ehhez kellett egyrészt az amúgy is sokat szidott, kifejezetten erre a tornára kifejlesztett speciális labda (a kritikák szerint nagy erejű lövéseknél az útja kiszámíthatatlanná válik), amely becsapta Ricardót, másrészt kellett hozzá Bastian Schweinsteiger remek távoli kísérlete. A gól mindenesetre azt jelentette, hogy a portugáloknak bátrabban kell futballozniuk, ám mire ezt megvalósították volna, máris nőtt a hátrányuk. A lecke tehát alaposan fel volt adva Decóéknak, bár innen már hatalmas bravúr kellett volna a fordításhoz. Luiz Felipe Scolari átszervezéssel próbált javítani csapata támadójátékán, de – és ez nem először fordult elő a vb-n – nem volt átütőerő az akciókban. Ráadásul Bastian Schweinsteiger újabb találata végképp eldöntötte a meccset. Tehát a bronzérmes teljesen megérdemelten Németország lett, a portugálok pedig a negyedik helyen végeztek. ---- P ---- &