A fej sokkal fontosabb a lábnál

Ha optimistán nézzük, akkor a franciák tökéletesen felépített fokozatossággal jutottak el a világbajnoki döntőig, ha kicsit szigorúbbak vagyunk, akkor viszont döcögősen. Merthogy már a selejtező sem ment egyszerűen.

„Nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű volt, mit miért csinálok. De valakinek hinnie kellett benne. Nekem ez a dolgom, ezért fizetnek” – mondta már a mostani fináléra készülődve Raymond Domenech, aki anno azzal vette át a stafétát, hogy új emberek köré akarja szervezni az alakulatot. A kezdetek óta piszkált mester és az új csapat együttműködése kezdetben nem volt gyümölcsöző, valahogy az új generáció még kevés volt a feladatokhoz, így került vissza a rutinos hármas, Claude Makelele, Lilian Thuram és Zinedine Zidane.

„Amit az idősebb játékosok hoztak ennek a társulatnak, az a győztes mentalitás és a higgadt önbizalom, amely azt súgja neked, képes vagy bármire, még akkor is, amikor mindenki más ennek az ellenkezőjét állítja” – fűzte tovább gondolatmenetét a mester, aki már régen aláhúzta naptárában július kilencedikét.

Saját megnyilatkozása szerint kevesebb a dolga azóta, hogy megy a szekér, néhány eligazítás, videoelemzés, amúgy élvezi, hogy működik a szerkezet. A most már olajozott gépezet egyik nélkülözhetetlen fogaskereke a válogatottba új emberként érkező Franck Ribéry, aki ráadásul egy árva Bajnokok Ligája-meccset sem játszott a világbajnokság előtt – nem is csoda, hogy a svájciak elleni nyitányon idegesebb volt, mint összes társa együttvéve. Aztán ő is elkapta a fonalat, és harminc év körüli kollégái mellett most már ő az egyik alapember a csapatban.

„Sosem adja fel, addig-addig próbálkozik, amíg nem sikerül, amit akar. Csak azon gondolkodik, hogy miben segíthet, ő nem magáért játszik” – fényezte a középpályást Thierry Henry. Természetesen mindenki megemlíti a gyerekkori autóbalesetét is, amikor kétévesen kirepült a kocsi szélvédőjén, s ennek nyomát azóta is az arcán viseli.

Anyagi helyzete bőven megengedné, hogy eltüntesse a forradásokat, mégsem tette, amit így magyarázott: „A hegeket nem kell szégyellnem. Amúgy is egy másik bolygón érzem magam most, még nem ülepedtek le az események. Ez óriási, briliáns, zseniális, tiszta boldogság” – próbálta leírni lelkiállapotát Ribéry.

Persze egy meccs még hátravan a totális örömig, de az egészen bizonyosnak tetszik, hogy a kezdőben kap helyet a marseille-i. A keret amúgy egészséges, csak kimerült.

„A fiúk nagyon fáradtak, de ez normális. És csak fizikai fáradtságról van szó, nem mentálisról, ami azért is jó hír, mert a döntő is fejben fog eldőlni. Csak ismételni tudom magam, senki sem öreg nálunk. Igaz, hogy benne vannak a korban, de a megfelelő felkészülésnek köszönhetően azért még tudnak futni” – buggyant ki a nevetés Domenechből. – Komolyra fordítva a szót, bíznak magukban, és ez mindennél fontosabb. A kor akkor lehet hátráltató tényező, ha, mondjuk, fél éven át kell hajtani, de itt nem erről van szó. Az idősebbek tudják, mi következik, s ezt el is mondják a többieknek. Úgyhogy kifejezetten hasznos, hogy ennyi rutinos játékosunk van. Ők sosem kételkednek, és fejben sosem játsszák le az aktuális mérkőzést, mielőtt az elkezdődne. Megígérhetem, vasárnap este nyolcra készen lesznek.” ---- & ---- &