Fantasztikus csapat

Három, győztesen megvívott mérkőzés elegendő volt ahhoz, hogy Németországban homlokegyenest megváltozzon az emberek véleménye a Nationalelf világbajnoki esélyeit illetően. Ki ne emlékezne arra, hogy néhány héttel a vb kezdete előtt még bírálatok sokasága érte a rendező ország válogatottját, és bizony a legtöbben a pokolba kívánták a szakmai munkáért felelős Jürgen Klinsmannt. A korábbi csapatfőnök, Berti Vogts például odáig ment, hogy azt mondta: amit az együttes a felkészülés idején művel, nem más, mint könnyed lötyögés. Jürgen Klinsmann a kritikák közepette sem változtatott módszerein, és a csoportmeccseken látottak őt igazolták, azonban a nyolcaddöntőben Svédországon kellett túljutni. Azon az együttesen, amely a csoportbeli riválisoknál jóval nagyobb játékerőt képvisel, és amely tizenegy nem titkoltan bravúrra készült a házigazda ellen.

Napra pontosan negyvennyolc évvel ezelőtt a két válogatott világbajnoki elődöntőt játszott a svédországi tornán, és bár akkor az NSZK csapata szerzett előnyt, 3:1-es győzelmének köszönhetően Svédország jutott a fináléba. A vezetést ezúttal is Németország szerezte meg, az első félidő futballját látva azonban nehezen lehetett elképzelni, hogy a svéd gárda képes lesz fordítani. Az elképesztően motivált hazai együttes egymás után alakította ki a gólhelyzeteket, a játékosok sokat futottak, pontosan passzoltak, és nem estek abba a hibába, mint korábban többször is, nem bizonytalanodtak el a kapu előterében. A gyorsan szerzett két gól, majd Teddy Lucic kiállítása előrevetítette, hogy a házigazda ott lesz a következő körben, igaz, a játékrész hajrájában az emberhátrányban lévő Svédország is vezetett gólt ígérő támadásokat.

A találkozó fordulópontja kétségkívül az 53. perc lehetett volna, azonban a svéd válogatott egyik legnagyobb csillaga, Henrik Larsson elhibázta a megítélt büntetőt. Azt talán felesleges bizonygatni, mit jelentett volna Svédországnak lélektanilag, ha betalál, miként az is valószínűsíthető, abban az esetben alighanem a német magabiztosság is meginog. Ebben a periódusban a házigazda korántsem diktált akkora iramot, mint a szünet előtt, biztos előnye birtokában a futballisták minden bizonnyal tartalékoltak az erejükkel. A hajrában aztán a komótosabb tempó ellenére is nőhetett volna Németország előnye, azonban már hiányzott a kellő koncentráció, illetve Andreas Isaksson meghiúsította a hazai próbálkozásokat. Jürgen Klinsmann alighanem újabb híveket szerzett csapatának és önmagának, hiszen a Nationalelf megérdemelt győzelemmel jutott a legjobb nyolc közé. És ez még akkor is dicséretes, ha Svédország a müncheni meccsen nem a legjobb formáját mutatta. ---- P ---- &