Későn érő típus

– Versenyzett már valaha a Szigeten?
– Várjunk csak, a nyitott ötvenesben egyszer, azt hiszem, egy békaseregszemlén – mondta Kovács Ágnes.
– Nyert?
– Én...?

– Ezt most miért ilyen hangsúllyal mondta?
– Mert tizennégy éves koromig egy versenyt sem nyertem. A gyerekbajnokságokon harmadik, negyedik voltam, és a serdülőben sem volt másképp.
– Későn érő típus?
– Talán inkább arról van szó, hogy addig csak naponta egyszer, este edzettem. Ez azért volt jó, mert jutott időm másra, arról nem is beszélve, hogy nem edzettem halálra magamat. A komolyabb terhelést csak később kaptam meg.

– Ezért van, hogy még most is úszik?
– Meg azért, mert a sydneyi olimpia után – amikor ugyebár aranyérmes lettem – nem maradtam itthon. Úgy éreztem, új kihívásokra van szükségem, ennek pedig tökéletesen megfelelt a phoenixi egyetem.
– Nyer érmet a július végén kezdődő budapesti Európa-bajnokságon?
– A csapat többet is fog, arany is lesz, abban pedig csak reménykedem, hogy Kovács Ági-érem is lesz a közösben.

Mindig szeretett volna gyerekekkel foglalkozni

– A jövő pedig a tanítás lehet. Hallom, belépett a sorba: úszóiskola à la Kovács Ágnes…
– Tavaly óta érlelődött bennem a gondolat, így a legjobbkor jött a kőbányai önkormányzat felkérése. Az úszótanfolyam szeptemberben indul Kőbányán, az egyik helyi iskola tanmedencéjében. Négyéves kortól várom a kicsiket.
– Akár egy apróhirdetés…
– Ez sokkal több, mindig is szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, az ovisokat pedig imádom.

– Tehát inkább szakma, mint üzlet?
– Igen. Valamikor, kicsi koromban én is egy ilyen tanfolyamon tanultam meg úszni. Emlékszem, a Margitszigetre, a Hajósba vittek a szüleim. Az elején kicsit féltem, de aztán nagyon megszerettem az úszást.
– Nehezen tudom elképzelni, hogy ott áll a térdig érő vízben, és a kicsiket tanítja a helyes lábtartásra.
– Pedig így lesz, legalábbis sokszor. Az én irányításommal folyik majd a munka, a szakmai részbe beleszólok – ehhez ragaszkodom –, de természetesen lesznek más oktatók is. Napi két edzés mellett ugyanis nem lesz mindig időm és energiám.

Lakás, házasság, majd gyermekáldás

– Azt is hallom, hamarosan elhagyja a szülői házat.
– Igen, egy olyan lakóparkban vettem lakást, amelyet az Olimpia Group épít.
– Na, tessék, ismét egy nem is bújtatott reklám…
– Sokat köszönhetek nekik, a Budmil mellett ők is egyéni támogatóim lettek.

– Látszik, hogy marketingkommunikációt végzett Phoenixben… Remélem, több szponzora nincs.
– Sajnos nincs.
– Mikor költözik?
– Hamarosan, a kilencedik kerületben fogok élni. Már várom.

– Megütötte a fülem: „az ovisokat pedig imádom”. Netán anyaszerepre is készül?
– Melyik nő nem? Természetesen szeretnék gyereket, de csak harmincéves korom körül. Ennek viszont még van egy feltétele.
– Mire gondol?
– A házasságra.

– Nocsak, végre egy házasságpárti a médiában…
– Szerintem igenis fontos az esküvő, hogy a szülők papíron is együtt éljenek. A gyerek szempontjából jogilag sem mindegy, milyen helyzetbe születik bele.
– És mi tartja vissza az esküvőtől?
– Korainak érzem. Bár évek óta együtt vagyok a barátommal, van egy kis gond.

– Netán összekaptak?
– Dehogy, a gond az, hogy keveset találkozunk. Ő ugyanis Amerikában, Phoenixben él.
– Na, az tényleg gond…
– Nincs más hátra, vagy én utazom ki, vagy ő jön ide. Azt hiszem, most én megyek majd valamikor.

– Más, de szintén izgalmas téma: nézi a foci-világbajnokság meccseit?
– Nem én!
– Tudom, huszonkét ember kerget egy labdát, nincs benne semmi izgalom…
– Nem hoz lázba. Néhány napja épp Portugáliában versenyeztem, amikor a portugál válogatott pályára lépett. Hihetetlen, hogy mit műveltek a helyiek. Minden kocsmában tizenhat kivetítő, az utcán karnevál, őrületes volt. Nem tudja, ki ellen játszottak?

A bronznak is örülne Budapesten

– Angola ellen, és nyertek.
– Az jó. Én nem néztem a mecscset, inkább aludtam a szállodában. De egyet elhatároztam, a döntőt biztos megnézem.
– Milyen finálét tippel?
– Szerintem a brazilok mindenképpen ott lesznek, s mellettük pedig Anglia is bejut.

– Ahhoz képest, hogy nem érdekli, pikáns kis döntőt jósol…
– Még azt is hozzáteszem, hogy Anglia lesz a világbajnok!
– És ön lesz Európa-bajnok?
– Látom, helyben vagyunk.

– Mégiscsak úszó Európa-bajnokság lesz Budapesten július végétől.
– Szeretnék nyerni, de egyáltalán nem lesz könnyű. A mezőnyt elnézve akkor is boldog lennék, ha a negyedik vagy a harmadik helyen végeznék.
– Mondja ezt hétszeres kontinensbajnokként…
– Igen. Látni kell, én sem fiatalodom, ugyanakkor már nem kizárólag az úszás szerepel az életemben. Amerikában szereztem diplomát, most itt a lakásvásárlás, aztán az úszóiskola, ősztől pedig a közgázra járok.

– Nem csak az aranyakat, a diplomákat is halmozza?
– Szükségem van a tanulásra. A sport, az úszás fizikai megterhelést jelent – no meg lelkit –, a tanulás pedig szellemi kihívás. Mindkettő fontos, legalábbis számomra.
– A margitszigeti helyszínt megnézte már?
– Még nem, de tudom, hogy elkészült a medence. Éppen azon gondolkoztam a múltkor: milyen idő várható az Eb ideje alatt?

– Készüljön fel, a tendenciákat elnézve még a hurrikán sem zárható ki…
– Engem, mondjuk, annyira nem zavarnak a körülmények, ki tudom zárni. Most Portugáliában harmincfokos melegben úsztam, előtte Zágrábban pedig tíz fok is alig volt. Egyszóval, felőlem még az eső is eshet, bár tudom, mindenki napsütést szeretne.