Az angolok a győzelem után is tudnak bírálni

Bizonyos szempontból bejött, amit az angolok elterveztek: Wayne Rooney tényleg beszállt fél órára a Trinidad és Tobago elleni meccsen. Az más kérdés, hogy nem egy gálán történő fizikai felzárkózás lett belőle, hanem erőteljes „nyögvenyelés”, az egész társasággal együtt. Mindazonáltal a finis meghozta a várt eredményt, s Anglia máris a legjobb tizenhat között van, avagy lehet folytatni a táborban már-már népi játékká nemesedő variálgatást a kezdőcsapat névsorával.

Utóbbi mostantól Michael Owen kárára megy, mert a Newcastle csatára újfent nem alkotott valami nagyot, konkrétabban fogalmazva pocsékul játszott, a mellette iparkodó Peter Crouch viszont elvégezte, amit kértek tőle: egy labdát befejelt Shaka Hislop kapujába. Ráadásul a derék svédek között is elkél majd egy magas ember, Rooneyt meg vissza kellene szoktatni, így Mihael Owen lehetőségei igencsak behatároltak.

„Nem aggódom, ha a padra kell ülnöm, odaülök. Megtettem ezt már korábban is. Ha az edző úgy gondolja, ez a helyes dolog, akkor megteszem. Ez a foci” – reagált a felvetésre az aranylabdás.

Na, nem mintha a másik két említett labdarúgó oly jól szerepelt volna Trinidad és Tobago ellen, Wayne Rooneyn speciel tisztán látszott, hogy félti a lábát – persze joggal –, egyszer olyan helyzetben engedte, hogy az egyik bekk kiengedje a labdát az orra előtt, amelyben máskor inkább felrúgja a riválist, mintsem hogy a másik elképzelése teljesüljön. A vele együtt beszálló Aaron Lennon viszont lehelt némi életet a fehér mezesek akcióiba. A Tottenham szélsője azt művelte, amit egész évben a Premiershipben: ha megkapta a labdát, begyújtotta a rakétákat, csinált egy-két cselt és máris embere mögött volt az alapvonalnál, ahol vagy felrúgták, vagy beadhatott – mondjuk, utóbbiban még van hova fejlődnie.

Két meccs, hat pont és az ezzel járó továbbjutás elkönyvelése után evidens volna, hogy a perememberek is kapnak némi játékidőt, ám talány, hogy az angolok kivel is szeretnének megküzdeni a nyolcaddöntőben. Egyes felvetések szerint ugyanis korántsem biztos, hogy feltétlenül el akarják majd kerülni a németeket, mert az ecuadoriakéhoz hasonló stílussal már nem egyszer meggyűlt a bajuk. Ugyanennek a másik oldala, hogy Németország azért mégiscsak Németország, úgyhogy ember legyen a talpán, aki kitalálja a britek gondolatait. Mindenesetre a házigazdák elkerüléséhez valószínűleg a csoportelsőségre lesz majd szükség – azaz a svédek ellen is az első sor dolgozna, főleg, hogy a skandinávoknak sem mindegy az eredmény –, vagyis ebből kell majd kiindulnia Sven-Göran Erikssonnak.

Egyébként Alan Shearer újból feltette a kérdést: a csodagyereknek kikiáltott 17 éves Theo Walcott minek van Németországban, ha sosem játszhat?

A lassan közimádatnak örvendő Trinidad és Tobago persze mással van elfoglalva, az optimistábbak azt számolgatják nagyban, hogy miképpen lehetne még továbblépni, a szövetségi kapitány, Leo Beenhakker ellenben az angolokat látta el jó tanáccsal:. „Az angolok egy idő után elvesztették a türelmüket, és már csak Peter Crouchban bíztak. Ugyanazt csinálják, mint a svédek: van néhány nagyon jó középpályásuk, mégsem használják ki őket, ha az első huszonöt percben nem lőnek gólt. Akkor elkezdenek ívelgetni. Sokkal türelmesebbnek kell majd lenniük a nagyobb csapatokkal szemben, és muszáj más szemléletben fellépniük.”

---- L ---- &