Szamba bolondulásig

Még három megálló a dortmundi főpályaudvar, amikor a helyi metróújság kerül a kezünkbe, annak is a vb-melléklete. Kettőt lapozunk, és máris a Brazília–Horvátország mérkőzés beharangozójával szembesülünk – no nem ám a taktikai rajzokkal vagy a szakértői véleményekkel, hanem a nyáltermelést beindító speciális receptekkel: brazil részről a kókusztejbe mártott garnélarákkal, horvát oldalról a fehér borral és Sljigovicával ízesített borjúszelettel csinálnak kedvet az F-csoport rangadójához. A dél-amerikai ínyencséget egyébként a következő ajánlással tálalja a konyhában és a labdarúgásban is jártas szerző: egzotikus és elegáns, mint Ronaldo és futballja...

Néhány perc híján négy órával később a berlini vasútállomáson már a jégbe hűtött ételek és italok viszik a prímet, amit a 34 Celsius-fokos hőségben nem is kell magyarázni. Közben olyan érzése támad a messziről jött tudósítónak (ha Budapestet nézzük, akkor cirka 1300 kilométer a távolság, de az éppen letudott 503 kilométeres vonatozás miatt Dortmund sem tűnik közelinek), mintha csak a főváros adna otthont a világbajnokságnak: angol, német, holland, elenfántcsontparti, mexikói (és így tovább...) mezbe bújt szurkolók kászálódnak le az ország szinte minden pontjáról beguruló szerelvényekről. A legtöbben persze sárgában, illetve piros-fehérben pompáznak, mégiscsak brazil–horvát derbi lesz. Egy csapatnyi dél-amerikai a horvátok kérésére áll a kamera elé, egyikük, a Ronaldinho-dresszt viselő srác ugyanúgy guggol, ahogy példaképe szokott, csak a fogai vannak kicsit beljebb...

Mondanánk, hogy ami a pályaudvar környékén van, az maga az őrület (a városnéző túrára készülő nyitott buszon már táncra perdülnek a lányok; a szomszédos parkban homokból mintázták meg a vb csillagait; ahol pedig csak egy kicsi fű terem, ott pattog a labda), de akkor hogyan jellemezzük azt a légkört, ami az Olimpiai Stadiont öleli körül?! Három és fél óra van hátra a kezdésig, ám az első sípszó már felharsan: indul a szamba! Tisztes családapáknak semmiképp sem javasoljuk, hogy brazil meccs előtt szétnézzenek a placcon, egy-két hölgyön tudniillik akkora melltartó és bugyi feszül, hogy a tenyérnyi kifejezés jókora túlzás lenne... Persze, van, akit ez nem zavar, és a szemmel is alig követhető, mi tagadás, mesés has- és hátsómozdulatokkal színesített bemutatót követően már kattognak is a fényképezőgépek; erős a gyanúnk, hogy a művésznőkkel közös fotók tárolására az irodai fiókok lesznek a legalkalmasabbak... Ami viszont feltűnő: ennyi németül beszélő brazilt talán még Rio de Janeiróban sem találni, mint itt, Berlinben – rövid közvélemény-kutatás, és kiderül, hogy a legtöbben csupán szimpatizálnak az ötszörös világelsővel, azért tettek szert egy aranysárga felsőre. Amúgy is könnyen lebuknak: amikor az „igaziak” rázendítenek a brazil megasztár, azaz Ivete Sangalo egyik slágerére, a „műbraziloknak” tátva marad a szájuk, és csak akkor csukják be, amikor a már-már elviselhetetlen forróságot enyhíteni hivatott hideg vízzel lelocsolják őket.

A hangulat közben minket is elragad: amikor a sajtósátorba ballagunk vissza, és a korántsem meglepő módon brazil mezt öltő takarító mellettünk húzza le a lépcsőn a kukát, a zötykölődést hallva olybá tűnik, az imént hallott nóták ritmusára teszi ezt...

Magyarok ültek a lelátón

A házigazdák nyitó meccse mellett a brazilok első fellépését kísérte a legnagyobb érdeklődés a világbajnokság első körében, amely egyúttal az első fővárosi vb-mérkőzés volt. Érdekes módon éppen ezen a találkozón volt eddig a legtöbb magyar. Az ok egyszerű: a horvátok a partnereink a 2012-es Európa-bajnokság megrendezését célzó versenyben, s mint a brazilok ellenfelei, aránylag sok jegyet kaptak a FIFA-tól, s ezekből jelentős mennyiséget bocsátottak a magyar partner részére is. Az Eb-kandidálást segítő politikusok, sportvezetők sora kapott belépőt a pályázati bizottságtól, látni lehetett kedden a berlini lelátón Somogyi Ferenc volt külügyminisztert, Herényi Károlyt, az MDF frakcióvezetőjét, Toller László pécsi polgármestert. Közvetlenül a horvátok vendége volt Bozóky Imre, a korábbi MLSZ-elnök, aki már az edzőtáborban is együtt töltött néhány napot a horvát válogatottal.

Kint volt a berlini meccsen négy ismert magyar edző is, ők saját költségen, szakmai érdeklődésből keltek útra, hogy megnézzék szomszédaink és a világ talán legjobb csapatának összecsapását. Mi több, Gellei Imre (a brazil–horvát meccs NS-szakértője), Egervári Sándor, Pusztai László és Prukner László szerdán már Dortmundban lesz, hogy megtekintse a Németország–Lengyelország mérkőzést is.