Szokásával ellentétben az olasz válogatott viszonylag sima győzelemmel rajtolt a világbajnokságon, bár a Ghána elleni mérkőzést túlzás lenne sétagaloppnak nevezni. A squadra azzurra tagjai ugyanakkor elégedettek a látottakkal, és annak is örülnek, hogy megúszták súlyos sérülés nélkül a találkozást az afrikaiakkal.
AFP
Az olasz siker titka: Ghána ellen Marcello Lippi kapitány ragyogóan vezényelt a kispadról, és remek érzékkel cserélt
AFP
Az olasz siker titka: Ghána ellen Marcello Lippi kapitány ragyogóan vezényelt a kispadról, és remek érzékkel cserélt
Olaszország - Ghána 2-0 Gólszerző: Pirlo (40.), Iaquinta (83.)
Marcello Lippi, az olasz válogatott szövetségi kapitánya valósággal sugárzott a boldogságtól hétfő éjszaka, amikor megjelent a Ghána elleni összecsapást követő sajtótájékoztatón.
„Elégedett vagyok, kifejezetten jól játszottunk – mondta a kapitány. – Rengeteg helyzetünk volt, miközben hátul alig-alig alakult ki veszélyes szituáció. Tudtuk, hogy ellenfelünk a labdarúgás bizonyos szegmenseiben rendkívül erős, ugyanakkor összességében sokkal jobbak voltunk a ghánaiaknál.”
A legboldogabb olasz játékos kétségkívül Vincenzo Iaquinta volt. Az Udinese csatára gólt szerzett pályafutása első olasz bajnokiján, első BL-meccsén és most az első vb-találkozóján is: „Számomra már az is álomszerű, hogy egyáltalán itt lehetek a világbajnokságon. Annak is örültem, hogy beküldtek a pályára, és remélni sem mertem, hogy gólt szerzek. A találatomat a családomnak ajánlom.”
Az első gólt jegyző Andrea Pirlo a következőt mondta: „Megígértem a fiamnak, hogy lövök egy gólt, és tartottam is a szavamat. Nem volt könnyű meccs, mert a második félidőben a ghánaiak nagyon nyomtak.” A boldog olasz kórusban egyetlen disszonáns hang volt, Gianluigi Buffoné (a vele készült interjúnk a 3. oldalon): „Hányingerem van, nem is kicsi. Csak az olasz szurkolók miatt játszom, és azért, mert szeretek futballozni. Nem felejtem el, hogy a sajtó, amely éveken át bálványozott, az első rossz hír hallatán tele volt velem kapcsolatos hazugságokkal. Az olasz válogatott nyerjen, semmi más nem számít.”
A ghánai játékosokról meg lehetett volna mintázni a szomorúság szobrát. „Igazi nagycsapat ellen játszottunk, amely alig engedett futballozni minket. Az első gól után már éreztük, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz. Fogadtam egy plazmatévében Cannavaro barátommal, hogy mi nyerünk, most fizethetek” – boszszankodott Stephen Appiah.
A verhetetlen válogatott
Az olasz válogatott a Ghána elleni győzelemmel meghosszabbította veretlenségi sorozatát is, amely immár 19 találkozó óta tart. A Marcello Lippi által irányított squadra azzurra legutóbb 2004. október 9-én Szlovéniától kapott ki 1–0-ra, azóta 11 győzelem és 8 döntetlen a mérlege.
Érdekes, hogy ez az olasz nemzeti együttes történetének második leghosszabb veretlen sorozata. A rekordot a legendás Vittorio Pozzo vezette csapat állította föl, amely 1935 novembere és 1939 júliusa között 30 mérkőzésen (24 győzelem, 6 döntetlen) nem szenvedett vereséget, miközben megnyerte az 1936-os olimpiát és az 1938-as világbajnokságot is. Végül pedig még egy adat: a hétfő esti találkozót 21 200 000 szurkoló nézte végig Olaszországban, ami 67.6 százalékos, kimagaslóan magas nézettségnek felel meg.