Kezdetnek máris meglepetés

Az A-csoport másik mérkőzésének, a Németország–Costa Rica párharc eredményének (4–2-re győzött a házigazda) ismeretében lépett pályára a két válogatott, azonban ha nem így lett volna, a labdarúgók minden bizonnyal akkor is tudatában voltak a ténynek: a győztes hatalmas lépést tehet a továbbjutás felé. Az előzetes esélylatolgatások ugyanis úgy szóltak, Németország mellett a lengyel vagy az ecuadori válogatott kerülhet a következő körbe, és ha ebből indulunk ki, elmondható: a legfőbb rivális ellen szerzett pontok jelentőségéről egyik szakvezetőnek sem kellett előadást tartania az öltözőben. Mindkét oldal felettébb bizakodó volt az összecsapás előtt, lengyel részről Michal Zewlakow többek között azt mondta Ecuadorról: „Tudom, mi az üdvözítő taktika ellene.” Luis Fernando Suárez kapitány pedig nagy bátran kijelentette: „Ez lesz a legkönnyebb meccsünk.”

A kezdeti percek nem igazolták a dél-amerikai tréner szavait, a lengyel labdarúgók már a saját térfelén letámadták az ellenfelet, és a szűkített területen többször is hiba csúszott az ecuadori támadásépítésbe. A megszerzett labdákkal elsősorban a bal oldalvonal mellett kezdeményezett akciókat a lengyel csapat: a gólfelelős Maciej Zurawski a támadósorból többször is visszalépett mélységbe, kényszerítő passzokkal rendre az alapvonalig jutott a támadás, a centerezések azonban nem sikerültek. A kezdeti megilletődöttség után Ecuador egyre pontosabb, magabiztosabb lett, és kevéssel a játékrész fele után, partdobást követően vezetést szerzett, majd ugyanilyen játékhelyzet végén majdnem megduplázta előnyét. Ez azért volt meglepetés, mert egyfelől ezekre a játékhelyzetekre fel lehet készülni, másrészt Lengyelország hátsó alakzatában igencsak jó felépítésű, a légi párharcokat kedvelő labdarúgók találhatók. A vezetés önbizalmat adott a dél-amerikai gárda játékosainak, egy-egy rövid passzos támadás – elsősorban a jobb oldalon –, távoli átlövés magában hordozta az újabb gólszerzés lehetőségét. A lengyel csapat első félidei teljesítménye elmaradt a várakozástól, igaz, 45 perce még maradt a fordításra...

Nem lett volna meglepetés, ha Pawel Janas a folytatásra változtat csapata összetételén, azonban a lengyel szövetségi kapitány további bizalmat szavazott a pályán lévő labdarúgóinak. Számítani lehetett rá, hogy a hátrányban lévő válogatott igyekszik ellenfelére erőltetni akaratát, és így is lett: egymás után gördültek a lengyel akciók, az egyik végén a játékvezető tévesen állította meg lesen a ziccerben kilépő Jacek Krzynóweket...

Adta magát a kérdés, hogy az ecuadori csapat vajon meddig bírja a rohamokat, no és hogy a kitámadó s fellazuló lengyel védelem mellett lesz-e újabb lehetősége Carlos Tenoriónak vagy valamelyik csapattársának. Utóbbira sokáig esély sem volt, az önfeláldozó védekezés pedig gátat szabott a lengyelek próbálkozásainak. Valami hiányzott az európai együttes támadásaiból, talán a kreativitás, az ellenfelet meglepni képes váratlan elgondolás. Luis Suáreznek ugyan nem lett igaza, csapata könnyűnek nem nevezhető kilencven percet vívott az ellenféllel, azonban győzni tudott, és ezzel hatalmasat lépett a továbbjutás felé.

Percről percre

24. perc: De la Cruz a jobb oldalról végezhetett el bedobást, középre repített labdáját Delgado megcsúsztatta, Carlos Tenorio pedig – Baszczynskit megelőzve – hét méterről a kapu jobb oldalába fejelt.
1–0

27. perc: A már bevált koreográfia: De la Cruz a jobb oldalról végezhetett el bedobást… Delgado ezúttal mellel tette Carlos Tenorio elé a labdát, aki az alapvonalig cselezte magát, majd visszagurított éktársa elé, aki hat méterről jobbal a kapu fölé emelt.

36. perc: Méndez 28 méterről, szabadrúgásból akart a lengyelek kapujába lőni, és erre főleg azután volt esélye, hogy a sorfalon megpattant a labda – de nem annyira, hogy a vetődve hárító Borucot becsapja.

52. perc: Zurawski indította Krzynóweket, aki 13 méterről ballal bombázott Mora kapujába – Kamikava játékvezető szerint lesről.

73. perc: Jobb oldali beívelés után Jop a lehető legrosszabb helyre, középre fejelte ki a labdát, érkezett is Méndez, aki előbb mellre vette,
majd mielőtt a földre hullott volna, jobbal, 19 méterről kapura lőtte a labdát, Boruc jobbra dőlve hárított.

80. perc: Kaviedes ugrott ki a rossz ütemben kilépő lengyel védők között (lesről szó sem lehetett, hiszen Baszczynski beragadt), akár már ő is befejezhette volna az akciót, azonban – a kiinduló Boruc eszén is túljárva – önzetlenül Delgado elé passzolt, aki középről, hét méterről jobbal a kapu közepébe gurított.
2–0

84. perc: Jelen a jobbösszekötő helyén cselezgetett, majd hét méterről ballal lőtt, a labda a lécről pattant vissza a mezőnybe.

90. perc: A csereként beálló Brozek egy lövőcselt követően a jobbösszekötő helyéről ballal 15 méterről csavarta kapura a labdát, ám ezúttal a jobb kapufát találta telibe.


---- Az ecuadori válogatott támadója már az első játékrészben is gólveszélyesen futballozott, ekkor azonban még elhibázta a lehetőségét. Nem túlzás kijelenteni, hogy döntő szerepet vállalt csapata győzelmében, hiszen előbb gólpasszt adott Carlos Tenoriónak, majd a hajrában maga is betalált a lengyelek kapujába. Sokat tett azért, hogy Ecuador túlélje a csoportkört... ---- „Mint oly sokan, magam is lengyel győzelmet vártam ezen a mérkőzésen. Tizenöt percig úgy is játszottak a lengyelek, ahogy azt vártuk tőlük, ám negyedórai fölény után egyre jobban magára talált az ecuadori együttes. Mindenképpen kiemelném az ecuadoriak védekezését, a játékosok olykor önfeláldozó futballját. A meccs fordulópontja és döntő jelenete természetesen az első gól, látható volt, hogy begyakorolt figura következtében esett, hiszen ilyen jellegű szituációra többször is felfigyelhettünk a találkozó folyamán. A lengyelek csak az első félidő végén és a második félidő elején játszottak némi mezőnyfölényben, ez pedig a jól záró ecuadori védelem mellett kevésnek bizonyult. Dicséret illeti Carlos Tenorióékat, hiszen meglepetést okoztak, s a játékukat látva úgy hiszem, nem ez volt az utolsó. S hogy nem csak védekezni tudnak, az a második gól előtti csiki-csuki helyzet is bizonyítja, mindenkit elfektettek, talán még a kapufát is…”