„Sepp Blatter szíve a futballé”

– Joao Havelange most ünnepli kilencvenedik születésnapját, ebből az alkalomból elhoztam neki a Testnevelési Egyetem aranyérmét és díszoklevelét, amelyeket itt, a Bayerischer Hof Szállodában – ahol mindketten lakunk – adtam át neki. Évekkel ezelőtt már díszdoktorrá avatták a TF-en, s most könnyezett a meghatottságtól, amikor átvette tőlem az elismerést – mondta Szepesi György, akinek ez a tizenharmadik világbajnoksága.

– Keringtek a világsajtóban olyan információk, hogy Joseph Blattert lemondásra szólították volna fel…
– Ennek épp az ellenkezője igaz. Mindnyájunk megelégedésére elnök úr bejelentette, hogy jövőre, a zürichi kongresszuson újból jelölteti magát a harmadik négyéves periódusra. Nyugodtan dicsérhetem a Nemzeti Sport hasábjain, hiszen nem tud magyarul: Sepp Blatter szíve a futballé, nélküle a futball nem tartana ott, ahol tart.

– Miért, hol tart?
– Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke végigüli a csütörtök kora délelőttől késő délutánig tartó eseményt, mert ezzel tartozik a FIFA-nak, s mert érdekli is, mi történik. Ugyanezt más sportág közgyűlésével aligha tenné meg. Jacques Rogge egyébként beszédében aláhúzta, hogy az olimpizmus és a világfutball napjaink két legnagyobb hatású tömegmozgalma. Erre Joseph Blatter finoman megjegyezte: tudomása szerint a labdarúgáson kívül semmi sem mozgat meg hárommilliárd embert a földön.

– Miben rejlik a FIFA-elnök zsenialitása?
– Például megmondaná róla, hogy az idén betöltötte a hetvenet? Ugye, hogy nem? Hihetetlen energia árad belőle. Harmincegy éve áll a FIFA szolgálatában, előzőleg a svájci jégkorongszövetségben dolgozott, s nem mellesleg a svájci szövetségi hadsereg ezredese! A közelmúltig minden évben hat hétre összegyűjtötte egységét Wallis kanton erdeiben – odavalósi –, s másfél hónapon át gyakorlatoztak. Hihetetlenül kemény ember, a lendülete átragad a munkatársaira is. És maga a megtestesült korszerűség! A nők egyenjogúsításának élharcosa – örömmel nyugtázta, hogy Burundi és Libéria futballszövetségének is hölgy lett az elnöke –, mindent elkövet a rasszizmus száműzéséért a sportágból, s egyik legnagyobb vívmányának azt tartja, hogy immár öt afrikai ország lehet ott a harminckettes mezőnyben, s közülük négyen – Elefántcsontpart, Togo, Ghána, Angola – most mutatkoznak be.

– A kívülállónak úgy tetszik, Joseph Blatter nem papírmasé-figura, nagyon is hús-vér ember.
– Mi az, hogy! A kongresszus vége felé rendezett egy – általa tesztvoksolásnak nevezett – szavazást. Az egyik kérdés az volt, pénteken legyen-e vébémegnyitó, a másik pedig, hogy Münchenben legyen-e. Most kapaszkodjon meg: az elsőre három, a másodikra két nemleges szavazat érkezett. Az elnök úr mosolyogva szólította fel az illetőket, fedjék fel inkognitójukat, hiszen a voksolás titkos volt. Persze senki sem vette a bátorságot – akkor ugyanis kiderült volna, fogalmuk sem volt, miről nyilvánítottak véleményt…
Itt tartottunk a beszélgetésben, kint álltunk a lakosztály ajtaja előtt, amikor a Bayerischer Hof folyosóján jól ismert úr közeledett felénk: Michel Platini, a Juventus legendás francia aranylabdása, az UEFA-elnöki poszt egyik várományosa. A francia szívélyesen megveregette Szepesi György vállát, majd kérdésemre („Franciaország világbajnok lesz?”), kezét zakója hajtókájára téve így felelt:
– A szívemben feltétlenül.

– És a valóságban?
– Remélem, ott is. ---- a ---- A