Öt centire az álomhatártól

– Már a tavasz elején, az első edzésen éreztem, hogy jó lehetek ebben az évben – mondta érdeklődésünkre Kővágó. – Mivel az idén sok hó és eső esett, márciusban volt az első technikai edzésem. Ezt megelőzően szeptemberben dobtam utoljára, mégis nyitányként 64.50 métert értem el. Korábban örültem, ha 59-60 méterrel kezdtem. A második tréningezéskor már 65 méter fölé kerültem, s tíz nappal később 69.60 métert dobtam.

– Sejtette, hogy ilyen nagyot fog dobni Franciaországban?
– Biztató volt, hogy a dohai Grand Prix-viadalon annak ellenére 67.46 métert értem el, hogy csak négy kísérletet tehettünk. Ezt követően a csehországi Turnovban 64.97 méterrel lettem második a litván Virgilijus Alekna mögött. A turnovi versenyről tudni kell, hogy ott többnyire nagyon hideg van, és rendkívül kedvezőtlen a szél. Az idén nem panaszkodhattunk, nyolcfokos „melegben” dobtunk. Máté Gáborral rögtön a verseny után hazavezettünk, másnap elrepültünk Salon de Provance-ba, és harmadnap ismét dobókörbe léptünk.

– Minek köszönhető ez a fejlődés?
– Lényegesen többet edzettem, mint korábban, és nagy hangsúlyt fektettünk a speciális erősítésre. Kiegészítésként küzdősportokkal is megpróbálkozom, ez alaposan felgyorsítja a mozgásom.

– Bosszantja a hetven méterhez hiányzó öt centiméter?
– Nem. Lesz még bőven versenyem, majd csak túljutok ezen a határon.

– Ahhoz képest, hogy milyen nagyot dobott, nem tűnik különösebben boldognak.
– Mivel összességében szeretnék jó évet zárni, nem az elért eredményeimmel foglalkozom. A következő versenyekre összpontosítok, figyelnem kell arra, hogy tartsam a formám, és az utazások között edzenem kell.

– Mi a következő célja?
– Több viadalon is indulok, s ezeken szeretnék jól szerepelni. A jóba a 66 méteres eredményt is beleértem. Bár megjavítottam az egyéni csúcsomat, még nem vagyok igazán jó, mivel még csak májust írunk, így is van rendjén. Júliusra, augusztusra időzítem a formám.