Hátborzongató volt az érzés

Majd 32 esztendővel ezelőtt, 1974. szeptember 28-án ült már a magyar válogatott kispadján egy Bozsik, a mostani kapitány édesapja, az Aranycsapat legendás futballistája, Bozsik József. Az egykori 101-szeres válogatott fedezet akkor nem tudta győzelemre vezetni a nemzeti együttest – Ausztria ellen idegenben 1–0-ra veszített a válogatott –, Bozsik Péter azonban sikerrel debütált. Igaz, Új-Zéland nem tartozik a világ labdarúgásának élvonalába, csakhogy manapság egyetlen válogatottat sem lehet lebecsülni, a győzelmet sehol, senki ellen nem adják ingyen. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mennyit ér valójában a szerdai siker, de még ennél is fontosabb, hogy az őszi vb-selejtezőkre olyan csapat álljon össze, amelyben az elmúlt évek eredményeihez viszonyítva benne van az előrelépés lehetősége. Sőt nemcsak benne van, hanem ki is jön belőle...

– Milyen érzés volt kapitányként először hallgatni a Himnuszt?
– Ha azt mondom, hogy különleges, aligha túlzok – felelte a találkozó másnapján Bozsik Péter. – Eszembe jutott az édesapám, amikor a meccs előtt a Himnuszt hallgattam, na és a rengeteg meccs. Nekem a Himnuszhoz mindig hozzátartozott a közönség morajlása, így később az iskolában furcsán hatott, amikor az ünnepségek alkalmából néma csend lett az eléneklése után. Most újra hallhattam a morajlást, és ez nagyszerű érzéssel töltött el.

– Mindenki tudja, hogy ebben az összeállításban először futballozott a válogatott, ám ettől még lehetett volna „acélosabb” is a pályán lévők teljesítménye az első félidőben.
– Valóban akadozott a játékunk, különösen az első huszonöt-harminc percben. Görcsösek voltak a labdarúgók, túlzott bizonyítási vágy volt bennük, pedig többször is elmondtam nekik pályára lépés előtt, nem kell túlpörögniük. Azt reméltem, előbb oldódik a görcsösség, de sajnos ráment az első játékrész.

– Miután látta, hogy az első negyvenöt percben nem azt játssza a csapat, amit elképzelt, mit kért a futballistáktól az öltözőben?
– Ilyenkor nagyon fontos néhány megnyugtató mondat, de természetesen arra is felhívtam a figyelmet, hogy elsősorban a labdakihozatal és a helyezkedés hiányosságaiból adódnak a problémáink.

– Úgy tűnik, a játékosai vevők voltak a szavaira, ugyanis a második félidőben vezettek néhány támadást, amelyek fellelkesítették a szurkolókat.
– Magam is azt gondolom, hogy a második játékrész többé-kevésbé megfelelt a kívánalomnak. Fel tudtunk építeni néhány szép támadást, jók voltak a paszszok, be tudtuk futni az oldalvonal melleti területeket, és helyzeteink is adódtak. Azért azt se feledjük, hogy az ellenfélnek is volt két lehetősége, azonban ezek nem játékból alakultak ki. Számomra fontos, hogy a széleken az új-zélandi labdarúgók nem tudták „megbontani” a csapatunkat, rövid passzal nem sikerült mögénk kerülniük.

– Mi volt az oka, hogy meglehetősen későn szánta el magát a cserékre?
– Bármenynyire csak felkészülési meccs volt a szerdai, fontos volt számunkra az eredmény is. A fordulást követően úgy éreztem, hogy a pályán lévők jól teljesítenek, és bíztam benne, hogy a gyors gól után még be tudunk találni. Sokat jelentett a közönség támogatása, nem láttam értelmét idő előtt belenyúlni a mérkőzésbe.

– Egyénileg kinek a teljesítménye tetszett?
– Nem szívesen emelek ki bárkit is, valamennyi futballista „odatette” magát. De ha mindenáron neveket akar hallani: Király Gábor két ziccert fogott, Fehér Csaba bejátszotta az egész jobb oldalt, Molnár Balázs jól oldotta meg speciális feladatát, Dárdai Pál a görcsös kezdés után feljavult, Gera Zoltán remekül megértette magát Fehér Csabával, Huszti Szabolcs rúgott egy gólt és összehozott egy büntetőt.

– Szerdán Új-Zéland ellen elsősorban a támadásépítést volt lehetőség gyakorolni, kedden Angliában alighanem a védekezés csiszolása kerülhet előtérbe.
– Többet kell majd védekeznünk Manchesterben, mint a Megyeri úton, nagy lesz rajtunk a nyomás, de nem akarunk bunkerfutballt játszani. Bár a gól nélküli döntetlen ellen nem lenne kifogásom, mégis bízom benne, hogy akad gólszerzési lehetőségünk.

– Szerdán Norvégia is pályára lépett, és a találkozót az ön kérésére megtekintette Simon Antal is. Beszélt már egykori segítőjével a tapasztalatairól?
– Simon Antal valóban ott volt a Norvégia–Paraguay összecsapáson, Nagy Tamás a Belgium–Törökország, Zoran Kuntics pedig a Moldova–Azerbajdzsán meccset látta. Egyelőre csak az angolok elleni találkozó foglalkoztat, a riválisok kielemzése majd a június feladata lesz.