A kicsik, avagy az esélytelenek esélye

Trinidad és Tobago. 5128 négyzetkilométer, 1.1 millió lakos.
A népességet tekintve alig nagyobb, mint fél budapestnyi ország azzal, hogy kiharcolta a részvételt a 2006-os világbajnokságra, beírta magát a labdarúgás történelemkönyvébe: a Venezuela partjainál fekvő szigetállam a legkisebb, amely valaha kvalifikálta magát a tornára. Valószínűleg a szigetcsoportot 1498-ban felfedező Kolumbusz Kristóf is büszke lenne „fiaira”, ha megtudná, hogy a miniállam nevét az egész világ megismerte a futballválogatott nagyszerű teljesítménye révén.

A szivaros holland a főkapitány

Pedig már több mint másfél évtizede 1989-ben is a tűz közelébe került a trinidadi együttes, az olaszországi vb-re készülő, addig nagyszerűen menetelő gárda végül a mindent eldöntő, utolsó selejtezőn 1–0-ra elbukott az Egyesült Államokkal szemben. Most viszont már nem volt akadály: a hajó révbe ért.
A fedélzeten a mindig szivarozó holland Leo Beenhakker a főkapitány, az első tiszt pedig a korábban 17 évet Angliában töltő, jelenleg Ausztráliában játszó Dwight Yorke.

A 34 éves, a Manchester Uniteddel BL-győztes csatár rendkívül fontosnak tartja a gazdag edzői múlttal büszkélkedő szakvezető szerepét a csapatnál: „Nem akarok sokat foglalkozni a mesterrel, de annyi bizonyos, nagyon tudja, hogyan lehet szót érteni a játékosokkal.” A kapus, Kelvin Jack is odavan az edzőért: „Nem tudom eléggé dicsérni Leo Beenhakkert. Profi színvonalat hozott a csapatba, és hitet, hogy versenyben lehetünk ezen a szinten is.”
Bár azt nem tudni, hogy a népszerű mester a dicsérő szavak száma alapján osztja-e majd a helyeket a kezdőben, az azonban biztos, hogy az első tiszt, Dwight Yorke kihagyhatatlan. A jelek szerint ezzel kapcsolatban az érintettnek sincsenek kétségei: „Én vagyok a vezér, akire mindenki felnéz. Megfordultam a világ szűk élvonalában, nyertem már egy szekérnyi trófeát, az emberek pedig tisztelnek ezért.”

A trinidadi csatár mellett a szomszédból kijutó Costa Rica kiválósága, Paulo Wanchope sem indulna nagy esélyekkel, ha az aranyat a szerénységért osztanák: „A világbajnoki selejtezőkön én voltam a nemzeti együttes legeredményesebb góllövője, hiába kritizálnak. Nem kell nekem senkinek semmit bizonyítanom!” A pályafutása során a Derby Countyban, a West Ham Unitedben és a Manchester Cityben is megforduló játékos januárban döntött úgy, hogy visszatér hazájába, a Heredianóhoz. A Costa Rica-i bajnokságot jól ismerők tudják, hogy az említett klub egyik legnagyobb riválisa a 2005–2006-os idényben a klubvilágbajnokságon is fellépő Deportivo Saprissa, amelyben a válogatott csatártárs, Rónald Gómez is játszik. A 31 esztendős támadó kifejezetten örül annak, hogy Costa Rica-meccsel kezdődik a vb: „Nagyszerű, hogy mi játszhatjuk a nyitó mérkőzést. Végül is az elsőt és az utolsót nézik a legtöbben a világbajnokság találkozói közül.”

Costa Rica tehát elmondhatja magáról, hogy legalább egyszer fókuszba kerül – kétszer aligha… Angola viszont már akkor is örülne, ha a világ legalább egy alkalommal felkapná fejét a teljesítményére. A csapattal kapcsolatban akad egy-két érdekes adat, amely arra enged következtetni, hogy a világbajnoki cím az idén nem az afrikai országba fog vándorolni. Az anyakönyvvezetők réme, Joao Ricardo Pereira Batalha Santos Ferreira kapus például 2005 óta klub nélküli, igaz, megígérte Luis de Oliveira Goncalves kapitánynak, hogy mindennap edzeni fog. Gondot okozhat, ha kiderül, hogy a kapus még sincs megfelelő állapotban, mert egyik cseréje, Hipólito Mário még életében nem védett a válogatottban. A gárda legnagyobb sztárja kétségkívül a szintén klub nélküli Fabrice Akwá, aki a csapatkapitányi karszalag viselője is. A selejtezőben fontos gólokat szerző csatár szerint „a csapat elérte, hogy Angoláról a jövőben nem csak az olaj, a háború és az éhezés jut az emberek eszébe”.

Afrikában még mindig a futball ad vigaszt

Van némi igaza a támadónak, mert kétségtelen, hogy Afrikában a nemzeti együttesek sikere gyakran a lakosság egyetlen vigasza a mindennapi nehézségek közepette. Így van ez Togóban is, amelynek válogatottja szintén első világbajnoki szereplésére készül. Stephen Keshi kapitányt, aki kijuttatta a gárdát Németországba, az ANK-n mutatott gyászos teljesítmény után leváltották, helyére a 30 éves edzői pályafutása során 17 csapatnál megforduló német szakember, Otto Pfister érkezett. Súlyos fejtörést okozhatott neki a megfelelő emberek megtalálása, ha azt nézzük, hogy a végső keretbe 12 alacsonyabb osztályban futballozó játékost kellett behívnia, köztük Massamesso Tchangait, aki az olasz negyedik ligában, a Beneventóban szerepel. A sok amatőr között tudásával kiemelkedik a nyurga Arsenal-csatár, Emmanuel Adebayor, akitől Pfister edző leginkább várja a gólokat. Várakozása azonban legutóbb hiábavalónak bizonyult: május 14-én csapatával 1–0-s vereséget szenvedett a selejtezők során már negyedik világbajnoki részvételét kiharcoló Szaúd-Arábiától.

A csehek elutasították az iráni bombaajánlatot

Az ázsiai együttesnél egyébként – Togóhoz hasonlóan – úgy döntöttek, hogy vállveregetés helyett felmondólevéllel „jutalmazzák meg” a világbajnoki kijutást elérő szakvezetőt. Az argentin Gabriel Calderón posztjára kinevezett brazil Paquetá az egyetlen olyan tréner a földkerekségen, aki képes volt egy év alatt két vb-címet szerezni: 2003-ban hazájának U17-es és az U20-as válogatottjával is felért a csúcsra. Ami azonban sikerült a szambás fiatalokkal, arra vajmi kevés az esély az arab olajhatalom felnőttválogatottjával, legalábbis amíg a FIFA nem indítja el „olajat gólokért” programját…

És ha már politika, nézzük mi a helyzet a másik ázsiai „kicsinél”, Iránnál. Az ország körül kialakult feszült légkör megtette a hatását a futballdiplomáciában is: előbb Ghána és Uruguay törölte a már lekötött barátságos meccsét Iránnal, majd Csehország és Tunézia utasította vissza az ázsiai ország szövetségének arra vonatkozó ”bombaajánlatát”, hogy játsszanak egymással felkészülési mérkőzést.

Branko Ivankovic, az irániak horvát szakvezetője persze csípőből cáfolt: „A hiányos felkészülési programunknak semmi köze a politikához. Csupán arról van szó, hogy a legjobb játékosok bajnoki szereplésük miatt nem álltak rendelkezésre, így csak két barátságos találkozót tudunk játszani a németországi torna előtt.”

A statisztaszerepre szánt csapatoknál tehát van gond elég, egy azonban bizonyos: az említett együttesek a június 9-i színpadra lépés után elfelejtenek minden előzetes esélylatolgatást, és csak a főszerep érdekli őket.

VB-főpróba
East Rutherford
Kolumbia–Ecuador 1–1 (Soto 55., ill. Castillo 52.)
Melbourne
Ausztrália–Görögország 1–0 (Skoko 16.)
Stockholm
Svédország–Finnország 0–0
Terrassa
Katalán válogatott–Costa Rica 2–0 (Piti 7., Roger 63.)
Buenos Aires
Argentína–Argentína (U21) 4–0 – kétszer 25 perces meccsen (Palacio 3, Saviola) ---- Angola, Elefántcsontpart, Ghána, Togo, valamint Trinidad és Tobago abszolút újonc a futball-világbajnokságok történetében, de mellettük még három ország van, amely jelenlegi nevén még nem szerepelt világbajnokságon. Közülük Ukrajna és Csehország függetlenné válása óta először vívta ki az indulás jogát, igaz, 1991 előtt az ukrán játékosok a Szovjetunió, a cseh játékosok pedig 1993 előtt Csehszlovákia színeiben szerepelhettek a vb-ken.

Még árnyaltabb a kép Szerbia-Montenegró esetében, amely ezen a néven szintén először és egyben utoljára vesz részt a seregszemlén. A szerbek és montenegróiak külön, azaz „Nagy-Jugoszlávia” felbomlása óta egyszer, 1998-ban már játszottak a tornán, akkor még Jugoszlávia néven értek el 10. helyezést. Mivel a vasárnapi montenegrói népszavazáson a résztvevők több mint 55 százaléka az elszakadás mellett voksolt, a Szerbia-Montenegró államszövetség felbomlik, így az ősszel kezdődő Európa-bajnoki selejtezőkön már külön szerb és külön montenegrói válogatott kísérelheti meg a kvalifikáció kiharcolását.

Egzotikus nevek
Ha a kiscsapatok világbajnoki kereteiben szereplő játékosok nevét olvasnánk fel hangosan, a gyanútlan hallgató minden bizonnyal megállítana minket az angolai keretnél. Mit keres egy már régen visszavonult világbajnok, aranylabdás labdarúgó az afrikai ország keretében? Nos, angolai barátunk még nem vonult vissza, nem volt világbajnok, nem aranylabdás, csak éppen Mateusnak (pontosabban Mateus Galianónak) hívják. A portugál Gil Vicente 21 esztendős támadója eddig kétszer szerepelt a válogatottban, és két gólt szerzett, így a vb-n minden bizonnyal helyet kap majd az angolai kezdőben.

Érdekes nevű játékosokból egyébként nincs hiány: ott lesz Németországban Razak Pimpong, a mindössze egyszeres válogatott ghánai csatár, valamint Maki Szejcsiro, a japánok kilencszeres válogatott támadója is, aki egyébként már háromszor eredményes is volt a válogatottban. ---- Franz Beckenbauer a világ egyik legismertebb német állampolgára. A „Császár” jelenleg a 2006-os világbajnokság szervezőbizottságának vezetője, 1974-ben játékosként, 1990-ben a Nationalelf szövetségi kapitányaként nyert világbajnokságot. Az utóbbi hónapokban – sokadszor – körbeutazta a világot, hogy a két hét múlva kezdődő tornával kapcsolatban minden a lehető legnagyobb rendben legyen, ám a 60 éves élő legenda aggályai végleg – feltehetően – csak júliusban csökkennek.

– Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke sokat kritizálta a vébé jegyeladási rendszerét. Rosszulesett ez önnek?
– Nyilatkozatai összezavartak minket, mert minden határozatunkat a FIFA jóváhagyásával, a döntéseket megelőző egyeztetési tárgyalások után hoztunk meg. Olyan sohasem lesz, hogy mindenkinek jó legyen valami.

– Egyes megnyilvánulások alapján egyre inkább úgy tűnik, mintha a FIFA és a szervezőbizottság egyfajta mester és tanítványa kapcsolatban lenne...
– Ez egyáltalán nem így van, noha tény: a szövetségé a vezető szerep. Mi vagyunk a házigazdák, ezzel jár nekünk a saját szabadságunk, és vannak saját ötleteink is. Ezek azok a jogok, amelyekért megharcoltunk. A jegyeladási szisztéma kidolgozása mögött nagyon sok munka áll. E téren önállóságra törekedtünk, ebben függetlenek akartunk lenni a FIFA-tól.

– Mit gondol, mennyire veszik önt komolyan, amikor politikusokkal, miniszterekkel, netán befektetőkkel tárgyal?
– Nincs időm ezen gondolkodni. Az már elég régen volt, amikor az emberek még a futballistát vagy a szövetségi kapitányt látták bennem.

– A madárinfluenzától vagy az angol futballhuligánoktól tart inkább?
– Hiba lenne pánikolni a madárinfluenza miatt, de negligálni sem lehet. Ami a huliganizmust illeti: többlépcsős rendszerben védekezünk ellene, az első fokozat az, hogy már azt megakadályozzuk, hogy a renitensek átlépjék az országhatárt.

– Nem zavarja, hogy „Császárnak” szólítja mindenki?
– Mit is mondhatnék erre? Inkább megtartom a véleményemet... ---- Coupet: el, majd vissza
Előbb sértődötten összepakolt, majd fél óra múlva visszatért
a francia válogatott edzőtáborába Gregory Coupet, a „kékek” második számú kapusa, aki összekülönbözött Raymond Domenech szövetségi kapitánnyal. A 33 éves hálóőr feszültségének oka, hogy remek teljesítménye ellenére Domenech a 34 éves Fabien Barthezt jelölte első számú
kapusnak.

Hakan Yakin a beugró
A szerdán combizomhúzódást szenvedő Johan Vonlanthen helyett a Young Boys együttesének veteránját, Hakan Yakint hívta be a svájci válogatottba Jakob „Köbi” Kuhn szövetségi kapitány. A NAC Breda 20 éves csatára edzés közben sérült meg, és előreláthatólag egy hónapig lesz harcképtelen.
A beugró Yakin tapasztalt futballista, 29 éves, és eddig 44 alkalommal játszott a svájci nemzeti együttesben.

Új gyep a stadionokban
A szervezőbizottság tájékoztatása szerint valamennyi stadion új gyepszőnyeget kapott.
A testület közleményében az olvasható, hogy a talaj várhatóan hét-tíz nap múlva lesz tökéletes állapotban. A gyep minden meccsen az előírt 2.8 centiméteres fűmagassággal, hibátlan állapotban várja a csapatokat – jelentette be a szervezőbizottság egyik munkatársa.

Antirasszista napok
A FIFA a vb valamennyi mérkőzésén küzdeni kíván a bőrszín vagy származás alapján történő megkülönböztetés ellen, a június 30-át és július 1-jét – ekkor rendezik a negyeddöntő mérkőzéseit – pedig antirasszista nappá nyilvánította. Valamennyi vb-meccs előtt a stadionok kapujának kinyitása után a kezdőkörben a találkozók kezdetéig a torna mottója mellett a „Mondj nemet a rasszizmusra!” felirat is olvasható lesz.

Aranyos brazil álom
A brazil lakosság 79.8 százaléka hisz abban, hogy a válogatott megszerzi hatodik világbajnoki címét Németországban. A Sensus intézet most közzétett reprezentatív felmérése szerint a megkérdezettek 3.4 százaléka a házigazdák végső sikerére tippel. Argentínát csak 1.1 százalék tartja befutónak.