Most csúnya volt a hajrá, lilák!

Ez a mérkőzés rangadó volt a javából, és nemcsak a nevében, hanem minden összetevőjében. Adva volt két jó csapat, az éllovas Újpest és a dobogóért hajtó MTK, s megjelent a stadionban annyi szurkoló, amennyit még nem nagyon látott a felújított Szusza Ferenc Stadion bajnoki mérkőzésen. Így szinte természetes volt, hogy a lila-fehér drukkerek fantasztikus buzdításban törtek ki már az első pillanatban is. A két csapat sem akart lemaradni, és a kezdő sípszó után azonnal egymásnak esett. Az első öt percben szokásához híven igencsak vehemens volt az MTK.

A vendégek jól használták ki a széleket, elsősorban a jobb oldalon helyezkedő Bori Gábort foglalkoztatták. Az MTK középpályását Füzi Ákos meglehetősen lezseren fogta, ezért is tudott kedvére sprintelgetni a Hungária körúti játékos. Aztán szép lassan átvette az irányítást az Újpest. A lila-fehérek bal oldala, különösen Tóth Norbert volt elemében. A fedezet többször is egyedül maradt a vonal mellett – holott a válogatott keretbe behívott Balogh Béla tudhatná, hogy ezt megengedni már szinte luxus. Jöttek is a beívelések balról, majd egy idő után jobbról is, mert ekkor már Tisza Tibor is belelendült a játékba. Az első félidő közepén percek teltek el úgy, hogy az Újpest beszorította térfelére az MTK-t. A vendégek azonban fegyelmezetten, jól tolódva hatástalanították a hazai akciókat.

Az újpesti lendület és fölény először csak kapufákban mutatkozott meg, előbb Tisza Tibor, majd Tóth Norbert találta el a fehér vasat. A lila-fehérek mindent megtettek azért, hogy megszerezzék a vezetést, volt, hogy kilenc mezőnyjátékossal támadtak, így aztán a védelmük olykor fellazult. Pedig az MTK szélvészgyors fiataljai nagyon jól kontráztak, s ennek majdnem megitta a levét az Újpest: Bori Gábor lövésénél csak Vanczák Vilmos önfeláldozó bevetődése mentette meg a góltól a hazaiakat. Később a sokadik, ám legkisebb helyzetéből megszerezte a vezetést az Újpest. Rajczi Péter kiváló rúgótechnikával tekerte a sarokba a labdát, kialakítva a félidei 1–0-s eredményt.

A fordulás után minden fordítva történt, mint az első félidőben. Az MTK sokkal többet birtokolta a labdát, mint az Újpest, és végig levegőben lógott az egyenlítés. Mészöly Géza is érezte, hogy baj van, és cserékre szánta el magát, lehozta az addig prímán futballozó Vermes Krisztiánt és Tisza Tibort – tegyük hozzá: mindkét játékos kisebb sérülés miatt kérte a cserét –, pályán hagyta viszont Sándor Györgyöt, aki néhány életerős lövésen kívül semmit sem tett hozzá az Újpest csapatjátékához. Miközben az MTK egyre-másra szőtte a jobbnál jobb akciókat, az Újpest csak pillanatokra tudta megtartani a labdát. A vendégek veszélyes támadásainak egyik kulcsfigurája a csereként beállított Németh Krisztián volt, aki többször is átfűzte magát a védőkön.

A hajrában megérdemelten egyenlített az MTK: Hullám Attila tizenegyest hozott öszsze, amelyből Kanta József, ha nagy nehezen is, gólt ért el. A büntetőt összehozó középpályás után Vanczák Miklós is piros lapot kapott, így kilenc emberrel fejezte be az Újpest a mérkőzést. Az MTK a második félidőben hatékonyan futballozott, és jobb középpályás-játékával tudta felülmúlni a fordulás után igencsak visszafogott Újpestet. A hazaiak elveszítették a 2004 októbere óta tartó hazai veretlenségi sorozatukat, az MTK pedig nagy szívességet tett a lila-fehérek riválisainak.

Ami a meccs után történt, az nem ehhez a fejezethez tartozik… ---- M ---- &