Még bírja erővel a Fehérvár

A gyér taps kezdéskor a vendégeknek szólt, ugyanis az átépítés alatt álló győri stadion négy sarkában felszerelt hangosbemondó segítségével az ETO részletekre ügyelő illetékesei tudatták a csekély létszámú megjelenttel: a győriek aktuális riválisában a friss Magyar Kupa-győztest tisztelhetik. Mario Bozsics három perc múlva tett róla, hogy a látogatók respektje még nagyobb legyen, azaz szempillantás alatt előnybe került a Fehérvár, amelynek – az Újpest hazai veresége révén – a győzelem a jackpottal ért volna fel, hiszen adott esetben aranycsatává nemesítette volna a piros-kékek utolsó fordulóbeli, Megyeri úti fellépését.

Az ETO-t szerényebb cél vezérelte: a hatodik hely visszavétele a Diósgyőrtől. Habár Csertői Aurél együttese vívott a hét közepén 120 perces ütközetet, eleinte úgy tetszett, mintha az ETO játékosai teljesítették volna ezt a kétórás penzumot – és mégis fordítottak! Igaz, mind a két hazai gólhoz kapitális egyéni hibával nyújtottak segítséget a fehérváriak. Mindamellett az sem hallgatható el, hogy a játékrész jelentős részében jobbára az ETO akarata érvényesült, az olykor harmincméteres sávba betömörülő vendégek főleg gyors ellenakciókra hagyatkoztak – nem véletlenül. Kevéssel a szünet előtt az egyik ilyen, középen vezetett pontos támadás végén Mario másodszor varázsolt, avagy a fáradtnak tűnő irányítója, Dvéri Zsolt nélkül meccselő piros-kék gárda rövid időn belül visszahozta magának az esélyt a Megyeri úti találkozóval kapcsolatban. Sőt a hazai mezőnyfölény ellenére a lehetőségek alapján a fehérváriaknak kellett volna vezetniük, ám Szasa Sztevanovics eszén nemigen tudtak túljárni Sitku Illésék, ugyanakkor a másik oldalon Daniel Tudor kapus jó napot fogott ki, két esetben is nagyot védett.

Különleges hely a győri pálya. Az eredményjelző felőli térfelének bal sarkánál az átlagosnál alighanem nehezebb megszelídíteni a labdát – a tételt egy percen belül Varga Róbert, majd Csizmadia Csaba is igazolta. A folytatás pedig azt, hogy a két érintett nem kívánt újabb, az első félidőhöz hasonlatos adok-kapokba bonyolódni. A megfontoltság jegyében teltek el a percek, ami törvényszerű módon a gólhelyzetek drámai mértékű visszaeséséhez vezetett. A nézőszám mégis emelkedett, befutottak ugyanis a győri kollégák KEK-sikeréért – hiába – szorító Cornexi női kézisei, illetve a stadiontól ötperces sétára lévő Magvassy-sportcsarnokból tekintélyes kitérővel érkező győri drukkerek. Utóbb az előbbiek lehettek boldogabbak, Horváth Ferenc révén ugyanis – Sitku Illés és Csizmadia Csaba tervszerű, egyben látványos összjátéka után – a Fehérvárnak sikerült bevinnie az utolsó K. O.-t érő ütést. A Fehérvár teljesítette, amiért jött, azaz elvitte a három pontot Győrből, nem is érdemtelenül, amiért dicséret illeti a piros-kékeket, akik nemcsak az első, hanem az utolsó tapsot is kiérdemelték, utóbbit már az örömittas drukkereiktől. ---- M ---- &