Grizzard-show Körmenden

Sosem látott összeállításban kezdte a mérkőzést a Körmend, látszott, Sabáli Balázs, a hazaiak edzője szerette volna meglepni Zsoldos Andrást, a vendégek tapasztalt mesterét. Hiába volt azonban a nagy igyekezet, a csapatok a szerkezeti váltás ellenére ott folytatták, ahol szerdán Pakson abbahagyták: az Atom ismét jóval összeszedettebb, „élesebb” volt.

A bónuszt Chris Monroe játéka jelentette. A díjbirkózó felsőtestű hátvéd az első félidőben nem hibázott, ez szó szerint értendő: mind a hét mezőnykísérlete – köztük öt tripla! – sikeres volt, húsz perc leforgása alatt 19 pontig jutott. A Körmend csak akkor szerezte meg első hárompontosát, amikor a látogatóknak már hat volt ebből a fajtából... Tovább súlyosbította a vasiak gondjait, hogy ezúttal is kijutott nekik az olyan bekapott kosarakból, amelyek sírba viszik az embert. Az első negyed legutolsó másodpercében Monroe suvasztott be egy triplát, majd a félidő legvégén, a dudaszóval egy időben Horváth Zoltán vágott be egy duplát. Tulajdonképpen csodával volt határos, hogy a nagyszünetben mindössze kilencpontos előnyt mutatott az eredményjelző a Duna-partiak javára.

Persze nem Körmenden lettünk volna, ha a hangulat a viszonylag sima vendégvezetés ellenére nem emelkedett volna az egekig. A valaha a vasi kisvárosban kosarazó Czigler László, a paksiak 215 centis óriása például kapott hideget-meleget, amikor csereként pályára lépett, a serdületlen korú olvasóinkra való tekintettel nem idézzük a neki címzett rigmus szövegét. A kosarasokat azonban kemény fából faragták, „Lacikának” a szeme sem rebbent, amikor viszont egy látszólag szabályos dobásblokkolása után befújták neki a személyi hibát, felszaladt nála a pumpa.

Egy ideig a harmadik negyedben is az első félidőben megszokott koreográfia szerint peregtek az események, ám aztán elkezdtek behullani a vasi dobások, s lassan, de biztosan fogyott a különbség. Miroslaw Lopatka, a hazaiak lengyel óriása makacs szorgalommal gyűjtögette a pontokat, s bár hibázott is, mégis neki volt köszönhető, hogy nem szakadt le ellenfelétől a házigazda. A másik (majdnem) nyerő ember a fiatal Ferencz Csaba volt, aki ugyan csak csereként lépett pályára, de pazarul kosarazott. A 34. percben például az ő triplájával zárkózott fel 63–65-re a Körmend, hogy aztán egy perccel később Vavra Péter első duplájával ki is egyenlítsen (67–67). S mivel az addig kimondottan halvány Tezale Archie is magára talált, leírhatatlan módon megjött a hazai szurkolótábor hangja.

Főleg amikor az amerikai irányító két remek kosarával a 38. percben már 74–69-re megugrott a vendéglátó!

A történeti hűség kedvéért: egy perccel korábban Horváth Zoltán, az Atom centere csodálatos tisztasággal blokkolt egy hazai dobáskísérletet, a megoldás tökéletesen szabályosnak tűnt, ám személyit fújtak a válogatott középjátékosa ellen – pechjére az ötödiket. Ez a kipontozódást jelentette, ezért sokan úgy vélték a nézőtéren, el is dőlt a meccs sorsa. Horváth dühében hatalmasat rúgott a falba, amire kis híján lezúdult a tömeg a körmendi kosár mögötti lelátóról.

Grizzard duplájával faragott a különbségből (74–71), majd miután 74–75-re alakult az állás, Mujanovics értékesített két büntetőt (76–75). Ekkor 19.7 másodperc volt hátra, s jött Grizzard első bravúrja: egy tripla a játéktér bal sarkából (76–78). Erre Mujanovics még válaszolni tudott két jó szabaddobással (78–78), de két másodperccel a végső dudaszó előtt Grizzard bedobta a meccsnyerő duplát, aminek következtében a maroknyi paksi szurkolótábor majdnem halálra ölelgette a bozontos hajú fekete fiút.

A hazai játékosok és nézők nehezen emésztették meg a valóban gerincroppantó vereséget, de aztán belenyugodtak a megváltoztathatatlanba. A realisták azzal nyugtatgatták magukat, hogy a bajnoki címet védő Paks alighanem jobb csapat, az optimisták pedig ezt ismételgették: „Még semminek sincs vége, Pakson megkíséreljük a felzárkózást!”

Mestermérleg
Sabáli Balázs, a Körmend edzője: - Sajnos kikaptunk, pedig nagyon kevésen múlt a siker... A Paks a hajrában jobban összpontosított, s a játékidő jelentős részében jobban is játszott. A sors iróniája, hogy Grizzard, aki addig szinte semmit sem csinált, utolsó két dobásával megpecsételte a sorsunkat.
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője: - Grizzard ugyan könnyelmű kosaras, de azért valamiért mégis csak rá dolgoztam ki csapatom két utolsó figuráját. Valójában nagyobb volt a különbség két pontnál, harmincöt percen keresztül sokkal jobbak voltunk. Horváth Zoltán kipontozódását inkább nem kommentálnám.