A Pécs volt a kevésbé gyenge

A találkozótól felszabadult futballt várhattunk, mivel két olyan csapat meccselt, amely gyakorlatilag biztos bentmaradónak számít. Pontosabban fogalmazva a Honvédot már nem fenyegette veszély, de a Pécsnek is „bravúrra” lett volna szüksége ahhoz, hogy eltékozolja a 15. Vasassal szembeni nyolcpontos előnyét. A tétnélküliség pedig mifelénk garancia lehet a jó és közönségszórakoztató játékra (lásd még a pénteki Diósgyőr–Kaposvár mérkőzést), s a töméntelen nívótlan magyar bajnoki után lassan már úgy vagyunk vele: nekünk ez is megteszi.

Azt ugyan nem állítjuk, hogy látványos meccset játszott a Pécs és a Honvéd, de a két együttes legalább azt a szívességet megtette, hogy nagy elánnal kezdett. A Honvéd birtokolta többet a labdát, a Pécs viszont első helyzetét gólra váltotta. Ez semmit sem változtatott az addig elfogadható iramon, és bár a technikai hibákból bőven kijutott, a közönség beérte a látvánnyal. A kispesti ultrák lelkesebbek voltak, míg a hazai szurkolók inkább a lelátón helyet foglaló egykori kedvencet, a Herthában profiskodó Dárdai Pált ünnepelték. (E helyütt kell megemlíteni egy furcsaságot: Kulcsár Árpád gólörömében a szőrös combját mutogatta Dárdainak – ő tudja...)

Tóth Iván is mutatott valamit, azt, hogy képtelen folytatni a játékot, a Honvéd kapusa bordazúzódása miatt elvileg nem is utazott volna el Pécsre, ehhez képest kockáztatott, és vállalta a szereplést. Rosszul döntött.

Az első félidőbeli hangos szurkolásukért még dicsértük a vendégdrukkereket, a második félidőben tanúsított buta, irritáló és balkáni viselkedésük miatt azonban meg kell feddnünk őket. Azzal kezdték, hogy Piero Pininek, a klub tulajdonosának és Andics Gábornak, a Dunaújváros ügyvezetőjének üzentek transzparensen („Pini, Andics: halott emberek vagyok!”), majd jó néhány petárdát is a pályára dobáltak. Tetézték mindezt azzal, hogy jókora tüzet raktak szektorukban, amire a biztonsági emberek bevonultak, és poroltóval vetettek véget a kispestiek szerint jópofa mókázásnak. Igaz, a rendezőknek talán nem kellett volna a poroltó maradék tartalmát a Honvéd fanatikusaira zúdítaniuk, mert az még inkább felbőszítette őket. Néhány kispesti drukker menekülni kezdett, de a „bátrabbak” leálltak bunyózni a biztonsági emberekkel. Valakinek ez sem volt elég, következett a tűzijáték, amikor vagy ötven rakétát lőttek az égbe a honvédosok. Na, ennyit a szurkolókról. Szép volt, fiúk…

A meccsről sok jót nem tudunk mondani, legfeljebb azt, hogy Török Károly játékvezető egyszer csak lefújta. A kezdeti jó tempó ellenére totális unalomba fulladt a találkozó, s ezen most a tét nélküliség sem segített.

Utóirat: a PMFC nyert, és ezzel megőrizte élvonalbeli tagságát. ---- M ---- &