Új a jelszó: W, mint viktória

Amikor Hamburgban a 82. percben Tim Borowski tizenegyesből a kapufára rúgta a labdát, az idősebb Werder Bremen-szurkolók előtt talán megjelent egy kép, jó húsz évvel korábbról. Az 1985–86-os idény finisében, az utolsó előtti fordulóban a Werder a Bayern Münchennel találkozott, és ha nyert volna, övé a salátástál. A mérkőzés hajrájában, döntetlen állásnál vitatható büntetőhöz jutott a Werder, azonban a liga egyik legjobb ítéletvégrehajtójának tartott Michael Kutzop a kapufát találta telibe. Azon a hibán elúszott az aranyérem, a mostanin „csak” az ezüstérem sorsa múlhatott volna, de a történelem nem ismételte meg önmagát.

Akkor ugyanis már 2–1-re vezetett a Werder (Miroslav Klose természetesen gólt szerzett, gólpasszt is adott, mindkét műfajban a szombati volt az ötödik „pontja” a legutóbbi három mérkőzésen), és hiába rohamozott hatalmas erővel a hajrában a HSV, nem tudta kicsikarni a számára már üdvözítő egyenlítő gólt. Thomas Schaaf, a brémaiak szakvezetője aligha ünnepelhette volna szebb körülmények között edzői karrierje 125. győzelmét: az ősi rivális Hamburg otthonában, a BL-főtáblára jutásról döntő találkozón.

„Nem volt könnyű, de nem is számítottunk sétagaloppra. Hihetetlenül boldogok vagyunk – jegyezte meg a találkozó után Thomas Schaaf, míg hamburgi kollégája, Thomas Doll érthetően letört volt: – Elképesztően csalódottak vagyunk, az ilyen érzéseket nagyon nehéz szavakba foglalni. Fájó, hogy egész éves remek szereplésünket nem tudtuk megkoronázni.”

A felsőházban nyitott kérdés volt még az ötödik hely sorsa, de erről nem volt túl sok vita, hiszen a Bayer Leverkusen viszonylag biztosan (dacára az elején összeszedett egygólos hátránynak) megszerezte a biztos célba érkezéshez szükséges egy pontot Hannoverben, így nem is kellett figyelnie a Hertha BSC eredményére. (Más kérdés, hogy a berliniek még a saját feladatukat sem teljesítették, hiszen kikaptak az Intertotó-kupába lépő Nürnbergtől.)

A hátsó régiókban már csak azt kellett eldönteni, hogy melyik csapat lesz a Duisburg és az 1. FC Köln útitársa a másodosztályba vezető túrán. Két jelölt volt, a Wolfsburg és a Kaiserslautern, ráadásul a két gárda egymás ellen játszott az előbbi otthonában. Halil Altintop jóvoltából több mint egy félidőn keresztül úgy tűnt, a „vörös ördögök” az őszt is az első osztályban kezdik, azonban a második játékrész derekán három percen belül fordított a Wolfsburg, az meg már mindegy volt, hogy röviddel a vége előtt a vendégek egyenlítettek.

„A csapat megajándékozott néhány újabb ősz hajszállal, de megérte” – értékelt Klaus Augenthaler, a VfL trénere. Ezzel a Wolfsburg továbbra is elmondhatja magáról, hogy 1997-es élvonalba jutása óta még egyszer sem esett ki, míg a Bundesliga alapító tagjának számító ’Lautern fennállása során másodszor köszönt el a legjobbaktól.

Bár ha a visszatérése olyan lesz, mint az 1997–98-as idényben, két év múlva talán megbocsát a Betzenberg népe. Akkor újoncként bajnok lett a Kaiserslautern, de valami azt súgja, ezúttal sokkal nehezebb dolga lesz.

Bundesliga 1, 34. forduló
Hamburg–Werder Bremen 1–2 (Barbarez 60., ill. Klasnic 27., Klose 72.)
Wolfsburg–Kaiserslautern 2–2 (Makiadi 66., Klimowicz 69., ill. Halil Altintop 20., Ziemer 86.)
Hannover–Bayer Leverkusen 2–2 (Mertesacker 14., Jankov 52., ill. Rolfes 16., Berbatov 39.)
Eintracht Frankfurt-Mönchengladbach 0–2 (Neuville 56., Rafael 90.)
Bayern München-Borussia Dortmund 3–3 (Makaay 6., Schweinsteiger 48., Ballack 50., ill. Koller 2., 76., Degen 64.)
Nürnberg–Hertha BSC 2–1 (Vittek 30., Szaenko 86., ill. Dárdai 41.)
Schalke–VfB Stuttgart 3–2 (Sand 53., Bordon 80., Waldoch 83., ill. Hitzsperger 33., Cacau 71.)
Duisburg–Mainz 0–0
1. FC Köln–Arminia Bielefeld 4–2 (Podolski 44., 84., Scherz 56., Helmes 86., ill. Kobylik 46., Dalovic 70.) ---- D ---- I