Siker kilenc emberrel

Ha van alapja az elképzelésének, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért. Amikor az FC Fehérvár– DVSC Magyar Kupa-visszavágó előtt a szurkolók meglátták a vendégegyüttes összeállítását, az alábbi következtetést vonták le: a fehérváriak odaadták a bajnoki győzelmet ellenfelüknek, cserébe a Magyar Kupában majd az FC Fehérvár juthat be a fináléba. A piros-fehérek kezdő tizenegyéből hiányzott a játékmester Sándor Tamás, de a megszokott debreceni kezdőcsapatból Máté Péter, Szatmári Csaba, Dombi Tibor és Ibrahim Sidibe is csak a kispadon kapott helyet. Való igaz, meglepő volt a Loki összeállítása, de Supka Attila, a Loki trénere magyarázattal tudott szolgálni mindenre.

Sándor Tamás hiánya nem érződött

A debreceni szimpatizánsok első számú kedvence, Sándor Tamás a vádlisérülés miatt nem lehetett ott a Loki keretében, a négy kimaradó alapember helyére viszont a DVSC mestere válogatott játékosokat tudott csatasorba állítani. Mint mondotta, megpróbál arra építeni, hogy az ellenfél az elmúlt időszakban jó néhány hajtós mecscset játszott, és Csertői Aurél különböző okok miatt nem tudja úgy variálni a csapatát, mint ő.

A vendég Debrecen kezdte aktívabban a mérkőzést. Sándor Tamás távollétében a vendégegyüttes két védekező belső középpályással állt fel, a két támadó, Igor Bogdanovics és Bojan Brnovics alaphelyzetben a belső ék pozíciójába indult, a szélek bejátszása pedig Madar Csaba és Böőr Zoltán feladata volt. Mivel a jobb oldalon az amúgy emberfogóként szereplő Bernáth Csaba is elvállalta a hosszú sprinteket, a vendégek többször is a hazai védelem mögé tudtak kerülni. A játékrész közepén egy ilyen bal oldali akció végén Böőr Zoltán remekül ugratta ki Halmosi Pétert, és Csizmadia Csaba szerelési kísérlete büntetőt eredményezett. Igor Bogdanovics gólja után a Loki máris kiegyenlítette a hazai pályán összeszedett hátrányát, és ekkor következhetett be az, amiről Supka Attila a találkozó előtt beszélt: a hátrány ledolgozása után tulajdonképpen új mérkőzés kezdődött a két csapat számára.

Ami a fehérváriak futballját illeti: Sitku Illés ezúttal is túlzottan magára hagyatottan küzdött a támadó harmadban, és mivel a félidő nagy részében kevés támogatást kapott a középpályásoktól, a ,,Vidi” sokáig semmi veszélyt nem jelentett Csernyánszki Norbert kapujára. A játékrész hajrájában aztán felpörgött a házigazda. Elsősorban a rengetegszer szerelő Schwarcz Zoltán, a középpályáról remekül osztogató Dvéri Zsolt, illetve a jobb oldali oldalvonal mellett aktív Lattenstein Norbert vezérletével több veszélyes akció is futott a DVSC kapuja felé, és ezek egyikét Sitku Illés góllal fejezte be. Ebben a pillanatban egyetlen dologban lehettünk biztosak: a továbbjutás nem hosszabbításban dől el.

Hihetetlen izgalmak az utolsó percekben

Az egy egyes félidei állás azt sejtette, lesz még izgalom a folytatásban, arra azonban alighanem kevesen gondoltak, hogy a találkozó hajráját a szurkolók és a szakvezetők infarktusközeli állapotban élik majd meg. A játékrész feléhez közeledve fölénybe került a házigazda, és ha a karmester Dvéri Zsolt nem hibázik ziccert, illetve ha Bede Ferenc játékvezető megadja a jogos büntetőt a Fehérvár javára, előnyhöz juthatott volna a piros-kék gárda.

Amikor alig több mint tíz perccel az összecsapás befejezése előtt megérdemelt előnyhöz jutott Csertői Aurél csapata, a lelátón szinte mindenki elkönyvelte, hogy eldőlt a továbbjutás kérdése. A Debrecennek akkor két gólt kellett volna szereznie a döntőbe jutáshoz, és semmi sem utalt arra, hogy a Loki akárcsak egyszer is képes lesz bevenni Daniel Tudor kapuját. Kocsis Gábor labdaeladása után azonban Dzsudzsák Balázs fantasztikus találatot szerzett, és ekkor következtek az izgalmak. Az egyébként középső védőt játszó Máté Péter már a DVSC támadósorában kapott helyet, majd miután Daniel Tudort és Györök Tamást is leküldte a pályáról a játékvezető – amúgy jogosan –, rendkívül izgalmasra sikeredett a véghajrá. Bernáth Csaba lövése kis híján a Lokit juttatta döntőbe. Hallatlan izgalmak közepette feszült egymásnak a két csapat, de az eredmény már nem változott, így az FC Fehérvár játékosai örülhettek a találkozó végén.

Mindkét csapat teljes erőből küzdött

A második játékrész megmutatta, szó sem lehetett megbeszélt eredményről, hiszen az FC Fehérvár és a Debrecen labdarúgói is mindent elkövettek azért, hogy ott legyenek a Magyar Kupa döntőjében. A párosmeccset látva azt kell mondani, az FC Fehérvár megérdemelten, 3–2-es összesítéssel jutott be a május 17-i Üllői úti fináléba, amelyen a Vasas lesz Csertői Aurél együttesének ellenfele.

Jó: Koller, Schwarcz, Lattenstein, Dvéri, Sitku, ill. Bernáth, Éger, Madar, Böőr

---- 23. perc: Böőr szöktette a lyukra futó Halmosit, akit a tizenhatoson belül Csizmadia rossz ütemben próbált szerelni, ám nem a labdát, hanem Halmosit találta el, aki elesett, és a közelben álló Bede határozottan a tizenegyespontra mutatott. A büntetőt Bogdanovics jobb lábbal laposan a balra vetődő Tudor mellett biztosan lőtte a kapu jobb oldalába.
0–1
33. perc: Kocsis vezette fel a labdát, amikor Virág buktatta a vendégek kapujától 25 méterre. Dvéri jobblábas, lapos lövését Csernyánszki előrevetődve védte.
38. perc: Dvéri egy csel után a bal oldalról a 16-os vonal közeléből jobb lábbal lőtte be a labdát, amely átszállt a berobbanó Schwarcz és Nagy Dániel fölött, végül Sitku becsúszva, öt méterről lőtt kapu mellé.
40. perc: Csizmadia a jobb oldalról, az alapvonal közeléből játszott Kuttorhoz, aki háttal állt a kapunak, de addig forgolódott, amíg be tudta adni a labdát, és a berobbanó Sitku két méterről a kapu bal oldalába lőtt.
1–1
67. perc: Dvéri jobb oldali szabadrúgásánál Horváth Gábort Vukmir az öt és felesen lerántotta, vitathatatlan szabálytalanság volt, Bede azonban nem ítélt büntetőt.
78. perc: Dvéri jobb oldalról ívelt be szabadrúgást, Sidibe az öt és feles közelében lerántotta Kuttort, Bede Ferenc büntetőt ítélt. Csizmadia volt az ítéletvégrehajtó, jobb lábbal a kapu jobb oldalába lőtt, Csernyánszki rajta volt a lövésen, de a labda a kapus hasa alatt a jobb alsó sarokba jutott.
2–1
82. perc: Kocsis lőtte keresztbe a labdát a fehérvári kapu előterében, amelyre a hazaiak közül senki sem rajtolt rá, Dzsudzsák viszont igen, és két-három lépés után ballal, óriási lövést zúdított a jobb felső sarokba.
2–2
86. perc: Az előrelőtt labdára Kuttor és Koller is rossz üteben ugrott fel, a labdát nem érték el, Sidibe rajtolt rá, és el is érte volna, Tudor azonban kifutott a kapujából és a 16-oson kívül elütötte a vendégek csatárát, Bede piros lapot mutatott fel a hazaiak kapusának.
88. perc: Györök a fehérvári térfélen, az oldalvonal közelében felrúgta Madart, Bede Ferenc piros lappal jutalmazta a fehérvári cserejátékos tettét. ---- Eltiltása miatt Csertői Aurél ezúttal nem ülhetett a kispadon, a találkozó lefújása után azonban boldogan mászott át a lelátó kerítésén, és ment ünnepelni kollégáihoz és labdarúgóihoz.– Az első húsz percet leszámítva azt játszottuk, amit szerettünk volna, sajnos ebben a periódusban nem kaptuk el a fonalat, azonban a folytatásban bebizonyítottuk, hogy van tartásunk és fordítani tudtunk – mondta a szakember.

– A középpályás Farkas Balázst Debrecenben állította ki a játékvezető, míg ezúttal Daniel Tudornak és Györök Tamásnak kellett idő előtt elhagynia a pályát. Nem sok egy kicsit?
– Harcos, kemény meccset játszottunk a Debrecennel, és kétségtelenül igaz, hogy a döntőbe jutás nagy áldozatokkal járt. Szerettük volna győzelemmel zárni ezt a találkozót, azonban ezúttal a döntetlen is elég volt nekünk a fináléba kerüléshez. Sokan mondják, kupadöntőnek beillő volt az összecsapás második félideje, de ez még csak az elődöntő volt, a döntővel még nem foglalkozunk.

– Amikor a kispadon ül, rendre a csapat egyenmelegítőjében van, és jól láthatóan ezer fokon izzik. Most úgy tűnt, a lelátóról jóval nyugodtabban szemlélte az összecsapást.
– Való igaz, a kispadon nehezen állom meg, hogy ne kommentáljam az eseményeket, a lelátón azonban mégsem tehetem meg, hogy felugráljak a helyemről. Tudja, öltönyben voltam, s mi lett volna, ha leesem a lelátóról...?

A vasárnapi bajnokihoz képest felforgatott kezdő tizeneggyel lépett pályára a DVSC, és bár alapemberek hiányoztak a Loki összeállításából, a hajrában a vendégek kis híján kiharcolták a fináléba kerülést.

– Kupadöntőnek beillő mérkőzést játszottunk a Fehérvárral, azt gondolom, jól és eredményesen futballozott mindkét csapat – magyarázta Supka Attila, a DVSC vezetőedzője. – A közönség alighanem jól szórakozott, azonban ebből a mérkőzésből, sajnos, mi jöttünk ki rosszul.

– Majdnem előnnyel zárták az első játékrészt, ráadásul úgy tűnt, Sitku Illés találatánál nagyot hibázott csapata védelme. Ön is így látta?
– Fel kellett vállalnunk a támadófutballt, és noha olykor fellazult a hátsó alakzatunk, a gólokat nem ilyen helyzetek végén kaptuk. Bosszantó, hogy egy partdobás után, kiszorított helyzetből egyenlíteni tudott a házigazda. Ha figyelmesebbek vagyunk, előnynyel zárhattuk volna az első játékrészt, és akkor talán minden másképp alakul a folytatásban.

– Miként látja, a továbbjutás szerdán, vagy pedig nyolc nappal korábban, Debrecenben úszott el?
– Debrecenben. Székesfehérvárott kettő kettőt játszottunk, és ez nem rossz eredmény. Ha valamelyik csapat két gólt rúg idegenben, ráadásul egy szervezett, fegyelmezett együttesnek, azzal meg kell nyerni a mérkőzést. Ha az első találkozón nem veszítünk, akkor ez az eredmény elég lett volna a döntőbe jutásunkhoz. ---- Angyalföldön és Székesfehérvárott immár piros betűs ünnep: az idei Magyar Kupa-sorozat utolsó összecsapását május 17-re írták ki a Ferencváros pályájára. Aznap a Barcelona-, valamint az Arsenal-drukkerek is lábon hordanak majd ki egy enyhébb infarktust, ők – kedvenceik jóvoltából – Párizsba hivatalosak a Bajnokok Ligája döntőre. Ha úgy vesszük: nem biztos, hogy 17-e a legszerencsésebb időpont – mármint az MK-finálé szempontjából.

A tervek szerint a szövetségi kapitány, Bozsik Péter május 14-én, vasárnap találkozik először a kiválasztottjaival. A válogatott Dunavarsányba utazik, hétfőn, kedden ott készül gőzerővel, kedden valószínűleg még játszik is egy edzőmeccset, majd szerdán mindenki mehet haza, hogy a döntő(ke)t már otthon nézze. Bár Bozsik Péter még nem hirdetett keretet, nyilvánvaló, hogy az Üllői úton pályára lépőkről kénytelen lesz lemondani.

Csakúgy, mint Róth Antal, az utánpótlás-válogatott szakvezetője, aki 17-én Görögországba hivatalos csapatával. Nem biztos, hogy a térdét csapkodta örömében, amikor kiderült: az összeállításba a kupadöntő is beleszólhat.

Mivel a Magyar Labdarúgó-szövetségnek létezik Magyar Kupa-bizottsága, volt kitől választ kapni a ,,Miért pont 17-e?” kérdésre. Mint megtudtuk, a mérkőzést eredetileg 10-ére ,,lőtték be”, azonban a sorozat közvetítési jogát birtokló sporttelevízió vezetői közbeszóltak: ,,Egy héttel később adjuk le a finálét”. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a hírek szerint a képernyőre kerülés nem kevés pénzzel párosul, már érthetővé válik, miért 17-e a 17-e.

A találkozó egyébként 18 órakor kezdődik, ha nem lesz hosszabbítás, a háromnegyed 9-re meghirdetett BL-döntőig még a vacsora is belefér. Igaz, egyeseknek rossz szájízzel...