Csata után nincs ünneplés

A Vasas kapusa, Nagy Viktor csak Biros Pétert és Benedek Tibort négyszer-négyszer fosztotta meg a gólörömtől az elmúlt vasárnap, a második és harmadik negyedben összesen tízszer hárított, végül 65 százalékos statisztika állt a neve mellett.

– Még tart a mámor? – kérdeztük a 22 esztendős Nagy Viktort.
– Egyáltalán nem. Nem ünnepeltük túl magunkat, mert nem is volt szabad. Ahogy mondani szokás, még csak csatát nyertünk, nem pedig háborút. Úgy készülünk, mintha a csütörtöki lenne az első meccs.

– Magasabbra csapott az adrenalinszint, mint a nyitány előtt?
– Sem alacsonyabb, sem magasabb. Egészséges izgalommal, magabiztosan várom a mérkőzést.

– Mennyi idő alatt párolog el a fejekből az egy-egy bravúros teljesítmény vagy kudarc termelte gőz?
– Ami engem illet, a meccs után egy órával kezdek a hétköznapi emberre jellemző állapotba kerülni.

– Melyik védését tartja a legnagyobbra?
– Kettőt is említenék. A második negyedben centerből kapott labdát Kiss Gergő, és egyből rálőtte. A másik is hozzá kötődik, de nem emlékszem, hogy a harmadik vagy negyedik negyedben történt-e. Gergő belóbált, aztán úgy öt méterről elengedte, én pedig a bal felső sarokból szedtem ki a labdát.

– Mitől volt ennyire jó a Vasas?
– Remek a csapatszellem, együtt vagyunk, hihetetlenül érezzük egymást. Vasárnap is mindenki magas átlagot hozott, ehhez jöttek a pluszok: Vindisch Feri játéka és négy gólja, Kuncz Tomi igen jókor szerzett két találata, no meg a remek védekezés. Mindig van két-három ember, aki viszi a csapatot, a többiek pedig segítséget nyújtanak nekik.

– A Vasas szárnyal, a Domino mintha még görcsös lenne a Recco elleni vereségek következtében. Csütörtökön közeledik – teljesítményben – egymáshoz a két csapat?
– Nem tudom, miként hatott a Honvédra a Reccóval szemben elvesztett két meccs, illetve ráadásként a mi győzelmünk. Egy biztos, ellenfelünk vasárnap is hajtott, küzdött, de gyorsan kemény falba ütközött. A Komjádiban biztos sokkal nehezebb lesz, még inkább odapakolja magát a Honvéd.
Tény, a TEVA óriási lehetőség előtt áll, hiszen ha nyer, egy győzelemre kerül az 1989 óta áhított bajnoki címtől. A Komiban várhatóan bizsergetőbb lesz a hangulat, hiszen nem közvetít a tévé, nem vasárnap ebédidőben rendezik a meccset, így az alig ötszáz néző helyett minimum kétszer annyian (de inkább többen) foglalhatnak helyet a lelátókon. Ez lenne méltó a fináléhoz. ---- K ---- A