Bátorságból már jeles

– Honnan jött a bátorság, hogy kiáll Halmich ellen?
– Onnan, hogy a promoteremmel, Rácz Félixszel együtt úgy éreztük, ha valamikor, akkor most érdemes megragadni a lehetőséget – mondta lapunknak Miló Viktória. – A németek már többször is megkerestek bennünket, de a három-négy alkalomból egyszer sem tudtunk velük megegyezni. Most viszont összejött.

– Min múlt korábban?
– Főképp azon, hogy kevesebb pénzt ígértek. Most viszont minden feltétel stimmelt.

– Mekkora bátorság volt vállalni a Halmich elleni párharcot?
– Gondolom, nem meglepő, ha a múlt ismeretében is azt mondom, elég nagy. Előfordult, hogy az amerikai Elena Reid elment Németországba, megverte Halmichot, aztán kihozták döntetlenre a találkozót. Szombaton a lehetetlent próbálom meg, de meg kell tennem. Ez volt az álmom már 1997-ben, amikor elkezdtem bokszolni. Ő már világbajnok volt, és akkor elhatároztam, hogy egyszer vele fogok bokszolni. Most jött el az ideje.

– Kilenc éve bokszol, Halmich pedig tizenegy éve világbajnok. Mennyit lehetett ledolgozni az időbeli hátrányból?
– Ráadásul ez még ennél is több, hiszen eleinte én amatőr voltam, Regina pedig 1994 óta profi. Én csak 2002-ben álltam be végleg a hivatásosok közé, egy évvel később lettem világbajnok, de akkor még nem éreztem magam érettnek a Halmich elleni meccsre. Még el kellett töltenem három évet a profiknál, hogy azt mondjam, itt a helyem.

– Mi az, ami megerősítette?
– Főleg az, hogy Regina az év végén minden bizonnyal visszavonul, és lehet, hogy nem lesz lehetőségem megvalósítani az álmomat. Aztán az elmúlt négy hónapban, mióta Füzesy Zoltánnal tréningezem, sokat fejlődtem. Rövid volt az idő, talán több is kellett volna az összeszokáshoz, de biztos, hogy Zoli sok önbizalmat ad, és nem csupán a fizikai, hanem a lélektani felkészítésemmel is foglalkozik.

– Ezek szerint hasznos volt a váltás?
– Mindenképpen szükség volt rá. Az utolsó másfél évben nem úgy ment a boksz, ahogyan szerettem volna, és úgy éreztem, másra van szükségem. Fizikálisan mindig rendben voltam, lélektanilag viszont nem, sokszor úgy éreztem, fejben nem vagyok ott a ringben.

– Most ott lesz?
– Legalábbis ezen dolgoztunk. Jó úton haladunk, ezt mutatta a február tizennyolcadikai közös debütálásunk, amikor az első menetben kiütéssel diadalmaskodtam.

– Mennyiben lett más bokszoló?
– Sok téren, csak nem tudom, kijön-e a mérkőzésen. Gyorsultam, technikailag is sokat csiszolódtam, improvizatívabb lettem, bővült a repertoárom.

– Ez elég lehet? Sok csodát láttunk már Németországban női mérkőzésen…
– Ha lesz is pontozói részrehajlás, akkor visszavágót lehet kicsikarni, és akkor Regina velem vívja az utolsó meccsét. Akkor nyugdíjba küldhetem. Az álmomat viszont már most megvalósíthatom, elsősorban nem is az eredmény a fontos, hanem az álmom. Mindenki vágyik valamire, álmodozik róla, de ritkán adatik meg, hogy valaki a legnagyobbat, a legmerészebbet válthatja valóra. Nekem most lehetőségem van rá.

– Miért ennyire félelmetes Halmich?
– Hihetetlenül nagy tehetség, sok szorgalommal és önfeláldozással megáldva. Sok mindenről le kellett mondania, de sokat segített neki klubja, az Universum Box-Promotion is. De ahhoz azért szívvel-lélekkel küzdő alany is kell, hogy tizenegy évig veretlen maradjon valaki.

– Mitől ilyen népszerű?
– Egy nő sokkal jobban be tudja lopni magát az emberek szívébe, egy nő a férfiaknak, az anyukáknak és a gyerekeknek is tud imponálni, jobb alany a médiában. Ráadásul Halmich, ha kell, vetkőzik, ha kell sorozatokban szerepel, és ha kell, könyvet ír. Ettől függetlenül az első pillanattól biztos voltam benne, hogy ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztanom, mennem kell, és meg kell valósítanom az álmomat. ---- A ---- &