Néha megremeg a kéz

A sokadik botrány főszereplőjévé váló Gerendás Györgyről játékosát, korábbi edzőjét és olimpiai bajnok csapattársát faggattuk: valóban szörnyeteg ül az egri pólósok kispadján?

Mindegy, hogy blaha vagy parlament

„Nem tagadom, elfogult vagyok, hiszen azért jöttem haza Spanyolországból, mert szerettem volna vele dolgozni” – árulja el Gerendás György iránti kötődését Kiss Csaba, az egriek csapatkapitánya, aki nem csalódott: az edző szerinte szakmailag és emberileg egyaránt topon van. Noha Angyalföldön vélhetően vitatják a megjegyzést, Kiss Csaba amondó, Gerendás „...tipikusan az az ember, aki ugyanúgy képes végigbeszélni egy órát a Blahán egy hajléktalannal, mint a Parlamentben egy miniszterrel. Nálunk a csapatban mindenkivel tegeződik, és mindenkivel megtalálja a közös hangot”.

Igen ám, de csapaton kívül ez a közös hang néha a szavak helyett jobbcsapottban, felfelé mutató középső ujjban vagy néhány megfürdetett székben teljesedik ki. Márpedig Steinmetz Ádám megnyilvánulása óta tudjuk, amilyen az edző, olyan a csapat: immár az egrieket is sorozatban az a vád éri, hogy nagyon durván játszanak.

„Inkább keményen, mint durván – finomít a csapatkapitány. – Akármi is terjedt el rólunk, azt hiszem, nem is oly rég éppen egri játékosnak tört el az arccsontja ütés miatt... A vízilabda kemény sportág, amelyben sajnos előfordulnak sérülések.”

Kérdés: elképzelhető, hogy egy kevésbé fanatikus edzővel kevesebb lenne a pofon a parton és a vízben egyaránt?

„Nagyon könnyű azt mondani, hogy Gerendás György vehemens viselkedése miatt agresszívak vagyunk, de ez nem igaz. Még egyetlenegy olyan pillanat sem volt, amikor bántam volna, hogy ő az edzőm, vagy megzavart volna a játékban az, ahogy a parton viselkedik. Tudom jól, van hibája: konfliktushelyzetben nem tud higgadt maradni, de ettől még tündéri ember. Megjegyzem, az idén eddig nem volt gondja. Most pedig provokálták.”

Felvetjük, ez már hasonlít az „úgy kezdődött, hogy visszaütöttem” kezdetű klasszikushoz, így Kiss Csaba is úgy véli, ideje inkább a játékkal törődni: „Ígérem, szerdán, az újabb elődöntőben nem lesz botrány. És nyerünk.”

A pályán néha egyszerűen elborult

Az olimpiai bajnok Kárpáti György jól ismeri Gerendást: edzette őt a Ferencvárosnál és a válogatottban is – az 1976-os montreali olimpián pólós és szövetségi edző együtt ünnepelhette az aranyat.

„Az egyik kedvenc játékosom volt, aki a parton valóban tündér – halljuk a Kiss Csabától már ismerős jelzőt „Gyurikától” is. – De néha jön a lila köd, és képtelen uralkodni magán. Ez idegállapot kérdése, sajnos nem tudunk mit tenni vele. Ott volt például szegény Dalnoki Jenő… Csendesebb, viszszafogottabb embert én nem ismertem, de amikor kifutott a pályára, egyszerűen elborult. Gerendás is ilyen volt, már játékosként is, kapott néhány csere nélküli kiállítást, de Gyarmati Dezsővel mi meg tudtuk még fogni: hiába, jó edzők voltunk...”

Kárpáti elismeri: Gerendás is jó edző lett, dacára az időnként látványos jelenetekben megmutatkozó emberi gyarlóságának. A kifakadások ellen viszont nincs megfelelő gyógymód.

„Az a baj, hogy Gerendás Gyuri rettentően aranyos pofa, de beteg. Az, beteg. Elborul, és akkor nem jó a közelében lenni – szól Kárpáti György amatőr orvosi szakvéleménye, majd hozzáteszi: aki ilyen embert tudatosan zrikál, az felkészülhet arra, hogy úgy istenesen szájba vágják.

Ha ökölbe szorul a balja, el onnan!

Azt már az egykori játékostárstól, Csapó Gábortól kérdezzük, milyen ember volt Gerendás György játékosként.

„Ugyanolyan, mint a többiek. Előfordult, hogy hetekig túráztunk Los Angelesben, Mexikóvárosban, Edmontonban, és bár az összezártság kissé idegessé teszi az embert, nem volt neki senkivel sem gondja. Sőt igyekezett mókamester lenni: a csapatból Kiss István dadogott, és egyszer egy taxiban ülve Gerendás utánozni akarta. Igen ám, csakhogy néha Gyurira is rájött a dadogás, úgyhogy az utazás első felében szándékosan, a másodikban meg akaratán kívül nem tudott megszólalni. Mi Faragó Tamással végigröhögtük az utat, egyfolytában piszkálva, hogy jó, jó, a Kiss Pista véleményét meghallgattuk, de most már te is beszélhetsz, Gyuri...”

Gerendás azóta sokat beszélt, és az érzékenyebb fülűek nagy bánatára az ellenfeleknek vagy a bíróknak címzett monológja közben sosem jött rá a dadogás. Persze azt már régóta tudja mindenki, hogy a tréner rendkívül határozott fajta: jó két évtizede például az egyik elnökségi tag amondó volt, legyen Csapó a kapitány, mert higgadt, de lusta, ezért nevezzék ki mellé edzőnek Gerendást, aki kemény, bár kissé idegbeteg.

„Valóban ez hangzott el, és Gyuri azóta még fanatikusabb lett. Nehéz eset, de csak a meccs közben. Van például egy orvos barátom, akinél műveltebb és jobb modorú embert nem ismerek, de amikor leül kártyázni, akkor két kézzel szórja a fejére a körömpörköltet és egy-két kötőszava hallatán egy rablógyilkos is elpirulna.”

Igaz, az orvos barátnak egy nagy előnye van: még egyszer sem vágta fejbe a makk hetessel Dudit. Csapó nem is menti fel Gerendást, szerinte is ráfért az eltiltás, de szolgált némi magyarázattal a volt játékostárs lelkivilágáról.

„Az a baj, hogy ő a legidősebb edző a mezőnyben, sokan fúrják, éreztetik vele, hogy már ötvenhárom éves. Pedig nem öreg, holott a keze néha remeg. És ez a kulcsmomentum. Ha valaki látja, hogy Gerendás bal keze megremeg és ökölbe szorul, el onnan, mert botrány lesz...”

---- – Tehát ha remeg az a bal kéz, akkor iszkiri?
– Majd megfigyelem magam, eddig még nem vettem észre, hogy ez történne – mondta Gerendás György.

– Többen tündéri embernek tartják önt.
– Erre nem tudok mit mondani. Vagyok, amilyen vagyok.

– Sokan viszont idegbetegnek…
– Vannak bizonyos dolgok, amelyekkel ki lehet akasztani. Ha ez az idegbetegség kritériuma, akkor az vagyok.

– Mikor bánta meg először, hogy ütött?
– Másodpercekkel később.

– Lelkiismeret-furdalása van?
– Tudom, elszúrtam.

– Miért vállalta a másnapi tévészereplést?
– Vállalnom kellett. Ha már egyszer megcsináltam, nem tehetem meg, hogy elbújok. Egyébként először nem akartam elmenni, mert nem vagyok mazochista... Aztán másként döntöttem.

– Úgy gondolja, minden esetben hasznára válik csapatának a kispadon?
– Ebben reménykedem.

– Még senki sem mondta, hogy mester, a maga fesztiválja miatt hagytam ki a ziccert?
– Még senki. Persze, lehet, hogy csak udvariasak a fiúk...

– Nincs olyan viszonyban a játékosaival, hogy mindent elmondjanak egymásnak?
– De, őszinték vagyunk egymással. Ha nem így lenne, nem lenne értelme a munkámnak.

– Butaság önt a póló Lothar Matthäusának tekinteni? Öntörvényű, makacs, kemény, és néha ugye hirtelen megindul a keze...
– Nem jó a hasonlat, már csak a fizetésünk miatt sem... És nem érzem úgy, hogy oly sok emberrel vitatkoztam volna az elmúlt években.

– Hány haragosa van a vízilabdában?
– Eddig egy sem volt.

– Méhes Jenő felejt?
– Nem tudom. De ezért mondtam, hogy eddig...

– Szerdán újra találkozhatnak. A lelátón ül?
– Olyan helyen leszek, ahol néha felugorhatok, bár kiabálni, telefonálni nem fogok. Ezt megígérem a zsűrielnöknek, és bár sok mindenem nem maradt már a vízilabdában, a szavam hitele még megvan.

– Sportszerű meccs lesz?
- Igen. A sportszerűség most talán még a győzelmünknél is fontosabb.

– Korekt szavak, de a közvélemény megint ön ellen fordult. Hogy viseli?
– Van egy kép az emberekben rólam, ami nem túl hízelgő. Pedig én is ember vagyok, mégpedig őszinte ember. Még ha ez idióta őszinteség is...

– De úgy fest, a kritikát már nem bánja.
– Nem szeretem, bár el kell fogadnom. Ám van egy kedvenc mondásom: a kritikát azért érdemes elolvasni, mert annak még sosem emeltek szobrot, aki írta – csak annak, akiről írták. ---- ‹ Gerendás György azt mondja, az egész a suliban kezdődött, egy téli napon. Meg akarta dobni az egyik osztálytársát, de az elhajolt, a hógolyó pedig telibe találta az igazgató kalapját, úgy klasszikusan. „Azóta tart az én szerencsétlenségeim láncolata” – mondta volt egy interjúban.

‹ Az ob I-es premier… Hajós, fedett, Fradi-meccs. Az ifjú Gerendást kiállítják, egy percre kell kivonulnia. Akkoriban még ki lehetett mászni a vízből, és átszaladni a kispadhoz, volt rá idő. Gerendás fut, de idegességét levezetendő nagyot vág a kiékelt műugródeszkára, amely a plafon felé van irányozvan. Hanem az ék az ütés rezonanciájától kiugrik, a deszka pedig – bang… Az emberelőnyben adogató vetélytárs fölött megáll, visszapattan, s egy ideig hatalmas robajjal ugrál a játéktér felett. Az ítélet végleges kiállításra változik.

‹ Amúgy nem volt rossz játékos. Moszkvában, az olimpián, a szovjetek ellen egy 4–5-ös meccsen lőtt három gólt, csak a vereség miatt senki sem emlékszik erre a hőstettre. A Posillipo Napoli légiósaként a Pescara elleni döntőn a négyméterespárbajban homorított. Akkor egy játékos is lőhette az összeset: Gerendás 11-ből 11-et bevert, így nyertek 11–10-re.

‹ Hazatérve edzőként, 1993-ban rögtön bajnoki döntőbe vezette az előző idényben kilencedik BVSC-t. A magukat csak sínbohócoknak becéző fiatal pólósok az elődöntő megnyerését fejük lekopasztásával ünnepelték meg. Gerendás is tarra nyiratta magát, mert jóban-rosszban, ugyebár. A meccs után már ezzel a „frizurával” ment ölre az újpesti drukkerekkel a lelátón. Hajba kaptak egy beszóláson…