A Fehérvár csak csatát nyert

Kiripolszky Tamás, Pietsch Tibor, Zombori András
Az első meglepetést az jelentette, hogy Debrecenben igencsak foghíjas lelátók fogadták a Magyar Kupa elődöntőjében a házigazdát és az FC Fehérvárt. A következő meglepetés az volt, hogy a vendégek szakvezetője, Csertői Aurél négy alapemberét, Vincze Zoltánt, Mario Bozsicsot, Györök Tamást és Sitku Illést is a kispadra ültette. A Fehérvár edzője nemcsak az összeállítással lepte meg a jelenlévőket, hanem csapata szerkezetével is. Köztudomású, hogy a piros-kékek legtöbbször négy védővel, három középpályással és három támadóval futballoznak, ezúttal azonban a négy védő előtt négy középpályás, egy amolyan „árnyék ék” és Juszuf Dajics személyében egy szem csatár volt a pályán.

Kilenc emberrel védekezett a látogató

Ahogy azt várni lehetett, a Loki azonnal támadólag lépett fel, és tulajdonképpen a teljes első játékrészt a vendégek térfelén töltötték a csapatok. A hazaiak két szélső védője, Bernáth Csaba és Szatmári Csaba felzárkózott a középpályássorhoz, azonban a mezőnyfölény meddőnek bizonyult, igazi gólhelyzet nem sok adódott Daniel Tudor kapuja előtt. Az első helyzet egy szabadrúgás után alakult ki, Virág Béla fejesét azonban a kapufa mentette, majd az első 45 percben még Dombi Tibor előtt csillant fel a lehetőség a gólszerzésre. A Fehérvár a legtöbbször kilenc emberrel védekezett, Dvéri Zsolthoz és Juszuf Dajicshoz csak elvétve jutott el a labda. Noha a Debrecen irányította a játékot, az eredmény a Fehérvár szempontjából volt kedvező, ráadásul a félidő hajrájában váratlanul előnyhöz jutottak a vendégek, s ebben ki más, mint a Fehérvár FC-nek már oly sokszor segítő Kuttor Attila és Dvéri Zsolt volt a főszereplő. Előbbi, aki egyébként középső védőt játszik, váratlanul előretört, majd pazar átadással hozta helyzetbe játékostársát, és a vendég tizenegy az első kapura lövéséből előnyhöz jutott. A látottak alapján meglepetés volt ez javából...

Az eredmény ismeretében nem volt meglepő, hogy Supka Attila két mozgékony középpályást, Madar Csabát és Böőr Zoltán is pályára küldte a folytatásra. Halmosi Péter visszahúzódott a Loki-védelem bal oldalára, és bár megmaradt a hazai fölény, hazai helyzetek továbbra sem adódtak. Tízpercnyi játékot követően egyre bátrabbá vált az FC Fehérvár, a bal oldalon többször is látványos rövid passzos átadásokkal hozta át a labdát a DVSC térfelére.

Semmit sem ért a sok beívelt labda

Bár a közönség nagy része azt remélte, jönnek majd a Loki-helyzetek, négyszer is fehérváriak előtt adódott lehetőség. Kuttor Attila fejese, Juszuf Dajics ballábas lövése vagy éppen Farkas Balázs bólintása bizony magában hordozta a gólszerzés lehetőségét, azonban baj volt az irányzékkal, így debreceni részről maradt a remény a folytatásra.

Amikor Csertői Aurél valamivel a játékrész fele után lehívta a játékmester Dvéri Zsoltot, és helyette a védekező középpályás Mario Bozsicsot küldte pályára, már sejteni lehetett, a vendég tizenegy a legnagyobb erőit a védekezésre koncentrálja. Továbbra is szinte hiba nélkül működött a piros-kékek védekező futballja, az élvonal talán legjobban fejelő csapata ellen a beíveléseknél esélye sem volt a házigazdának.

A kapu előtt gyengék voltak a hazai támadók

„Nekünk már bizonyítottatok!” állt azon a drapérián, amelyet a vendégszurkolók feszítettek ki a szektoruk kerítésére, és bár a bajnokságban legutóbb váratlan vereséget szenvedett a Fehérvár Kaposvárott, ezúttal ismét jól vizsgázott küzdeni tudásból. Azt nem lehet állítani, hogy a székesfehérváriak látványosan játszottak, azonban ekkora tétnél ez aligha kérhető számon rajtuk. Céljukat elérték, előnyt szereztek a visszavágóra, és így kedvező helyzetből várhatják a jövő szerdai összecsapást. Ami a házigazdát illeti, a találkozó nagy részében mezőnyfölényben futballozott a Loki, csakhogy a kapu előtt rendre rossz döntéseket hoztak a labdarúgói, ezért nem tudtak kedvező eredményt elérni a visszavágóra. A lefújás előtt Farkas Balázs még piros lapot kapott, az ítéletet nehezményező Csertői Aurélt pedig elküldte a kispadról a bíró.
Jó: Halmosi, ill. Kuttor, Koller, Dvéri ---- A besárguló Mario Bozsicsra, valamint Farkas Balázsra kényszerpihenő vár a jövő szerdai visszavágón, de az Újpestről igazolt középpályás esete alighanem megér néhány mondatot. Az Oláh Gábor utcában az elsőtől az utolsó percig jól futballozó Farkas Balázs, amiatt lesz kénytelen kihagyni a fehérvári meccset, mert az utolsó utáni pillanatban begyűjtötte második sárga lapját, így társainál húsz másodperccel korábban mehetett zuhanyozni. Egyértelmű: az első figyelmeztető kártya járt a játékosnak, azonban a második kapcsán már megoszlottak a vélemények. Illetve: dehogy oszlottak, a piros-kékek egybehangzóan állították, a fedezet bírói tévedés áldozata lett.

„Szabadrúgáshoz jutottunk a debreceniek térfelén, s Kuttor Attila szólt, ne íveljük a kapu elé a labdát, hanem passzoljuk le a sarokba, s tartsuk meg – emlékezett Farkas Balázs. – A labda mögé Csizmadia Csaba és én álltunk, de egyikünk sem kérte a játékvezetőtől, hogy mérje ki a kilenc métert. Lepaszszoltam a labdát, ám a következő pillanatban sípszót hallottam, aztán pedig azt láttam, hogy villan a sárga, és azt követően a piros lap is. Én nem kértem a kilenc métert, de hogy végképp ne legyen lelkiismeret-furdalásom, megkérdeztem Csizmadia Csabát is, hogy ő szólt-e a bírónak, ám eszébe sem jutott ilyesmi. Érthetetlen a kiállítás, és emiatt ki kell hagynom a visszavágót.”

NS vélemény: rosszabb helyeken
Ha a pályán nem is, a tribünön akadt esemény az első félidőben. Négy-öt perc lehetett hátra a játékrészből, amikor nagy zúgolódás támadt VIP-páholyban: a „legfontosabb személyeknek” fenntartott lelátórészen kis híján egymásnak estek a debreceniek, illetve a székesfehérváriak (utóbbiakon amúgy az egyik tulajdonos családját és kíséretét kell érteni...). A röhejes szituáció egyébként abból alakult ki, hogy egy, az oldalvonal mellett elkövetett hétköznapi szabálytalanság után a „vendégek” kiállítást reklamáltak, s amikor tíz másodpercen belül már harmadszor hangzott el az „Állíjja ki!”, a hazaiak – mondjuk így – csendre intették a hangoskodókat. Mindez odáig fajult, hogy a fehérváriakat – nagymamástul, asszonyostul, gyerekestül – ki kellett vezetni a szektorból, jellemző módon a legkisebb „bors” tetszelgett a legerősebb szerepében. Miközben kölcsönös anyázások közepette „méltó” búcsút vettek egymástól a felek (tisztelet a kivételnek, a fehérvári tulajdonos igyekezett rendet és békét teremteni), az embernek eszébe jutott, jobb helyeken ez úgy megy, hogy például a Real Madrid és a Barcelona vagy a Juventus és a Milan elnöke szinte kéz a kézben nézi végig a meccset, majd a lefújást követően kezet ráznak, megölelik egymást, és elhangzik – ha nem is őszintén... – egy „sok sikert” is.
Kultúra kérdése az egész. ---- Supka Attila, a DVSC vezetőedzője: Az első perctől kezdve támadólag léptünk fel, az első félidőben voltak lehetőségeink, de sajnos kimaradtak. A fehérváriak viszont két helyzetükből egyet kihasználtak, és ez döntött. Úgy érzem, a Lokiban van annyi tartás, hogy a jövő héten fordítsunk.

Csertői Aurél, a Fehérvár vezetőedzője: Örvendetes, hogy Debrecenben nyerni tudtunk, de még nem dőlt el semmi, a DVSC nagyon jó csapat, ezért rendkívül nehéz visszavágó előtt állunk.

A játékvezető értékelése
Játékvezető: Szabó Zsolt. A mérkőzés nagy részében megfelelően látta el feladatát, azonban – bár két perc hosszabbítást jelzett –, a 93. percben, amikor a Fehérvár rúgott szabadrúgást, annak sípszó előtti elvégzéséért kiállította Farkas Balázst. Ebben a helyzetben szerencsésebb lett volna, ha nem ad lapot.
Asszisztensek: Kispál, Hegyi

Bizonyítvány
A hazaiak kapujában Csernyánszki Norbert a gólról nem tehetett, ezen kívül volt két bravúros védése. Bernát Csaba az első játékrészben agilisan futballozott, a folytatásra azonban visszaesett. A védelem tengelyében Máté Péter és Komlósi Ádám is hibázott a mérkőzést eldöntő gól előtt, hiszen Kuttor Attila meglehetősen könnyedén emelhette be a labdát, míg Dvéri Zsoltra senki sem figyelt, és a rutinos középpályás szemvillanás alatt kihasználta az ellenfelek megingását, zavartalanul tört a kapura. Egy ilyen védelmi baki ilyen végzetes – lám, a Fehérvár ezzel a góllal megnyerte a mérkőzést. A Loki középpályássorában találjuk a hazaiak legjobbját, mégpedig Halmosi Pétert. A ballábas futballista ezúttal is hatalmas akarattal harcolt kilencven percen át. Sándor Tamásnak voltak villanása, egy gólpasszt is adott Böőr Zoltánnak, aki ordító helyzetben suta mozdulattal rontott – tőle ez szokatlan… A Loki támadói ezúttal halványan teljesítettek. Daniel Tudor tulajdonképpen hiba nélkül látta el feladatát, a védelemben valamennyi labdarúgó megbízhatóan játszott, közülük elsősorban a mezőny legjobbja, Kuttor Attila dicsérhető, mégpedig nagyszerű gólpassza miatt. A középpályán Schwarcz Zoltán rengeteg támadást megakasztott, és bár Farkas Balázst kiállították, tulajdonképpen ő is jó teljesítményt nyújtott. A sérülése után visszatérő Dvéri Zsolt góljával közelebb hozta az FC Fehérvár számára a Magyar Kupa-finálét.