A Fradi még dobogós is lehet!

Nem volt olyan régen, éppen másfél évtizede. 1991 tavaszán a bajnoki címről döntött az FTC–Honvéd rangadó. Az akkor horribilisnek számító áron kínált jegyeket (száz forint volt egy belépő...) napokkal korábban elkapkodták, és már másfél órával a találkozó kezdete előtt megtelt az Üllői úti stadion. (Az 1–1-es végeredmény a kispestieknek volt jó, s ha a meccsre nem is, de az akkori Fradi-vezetőedző, Nyilasi Tibor a Honvéd vezetőivel való afférja sokáig beszédtéma volt.) Az akkori hangulatot felidézve ezúttal fájó szívvel lehetett a kezdés előtt végignézni a bántóan üres szektorokon – nem, nem elírás, nem széksorokon, szektorokon... Noha már akkor is rengeteg kritikát kapott a futball, meglehet, a színvonal csökkenése azóta az érdeklődésen pontosan lemérhető.

Amíg az akkori Honvédért lehetett lelkesedni, a mostani gárda az első félidőben sokáig csak azzal tűnt ki, hogy fekete mezén rózsaszín mintázatot fedezhettünk fel. A hűvös szélben unalmasan csordogált a mérkőzés az első negyedórában, de aztán a hazaiak a modern futball egyik meghatározó elemében egyértelműen ellenfelük fölé nőttek. Ez pedig a középpályás labdaszerzés volt – a vendéglátók a felezővonal környékén, sőt nem egy esetben a kispesti térfélen agresszívan letámadták az ellenfelet, és a megszerzett labdákkal azonnal helyzetbe tudtak kerülni. Az első ilyen akció Bognár Zsoltot dicsérte, és bár Laczkó Zsolt ezt a helyzetet még elhibázta, a helyzet nyomán felpörgött a Ferencváros, beszorította ellenfelét és egyértelműen ráerőltette akaratát a vendégekre. Az egyre lelkesebb Fradi teljesen megérdemelten szerzett vezetést, és bár a gólhoz szerencse is kellett, ennyi mázlira feltétlenül rászolgáltak a zöld-fehérek.

A legújabb divatnak megfele-lően Szabó Zsolt rövid időre megszakította a játékot a bántó szurkolói kórusok miatt, és az ember arra gondolt: meddig tart majd így vasárnap a Ferencváros–Újpest? Jó volna hinni, hogy a retorziótól tartva a zöldek és a lilák elfelejtik egymás szapulását, de... Pesszimisták vagyunk.

A félidő hajrájában megnyug-tatónak tűnő előnyhöz jutott a Ferencváros, és úgy tetszett, ezzel el is dőlhet a mérkőzés sorsa. Így a szünet előtti másodpercekben esett kispesti bombagólról nyugodtan mondhatjuk, hogy a semmiből született, ám Schrancz Balázs remek lövése visszaadta a kispesti szurkolók hitét.
Az idézhetetlen szurkolói rigmusok miatt Szabó Zsolt nem engedte elkezdeni a második félidőt. A Ferencváros játékosai kijöttek a pályára, majd visszakocogtak az öltözőbe, és hosszú percekig nem történt semmi. Azok az emberek, akik futballmeccset akartak látni, nehezen fogadták el a játékvezető döntését, de neki is meg van kötve a keze. Ez a szabály, most erre nagyon kell figyelniük ...
De azért elkezdődött ez a játékrész is, és a kispesti szurkolók optimistán tekintettek egy ígéretes helyről megítélt szabadrúgás elé, ám Takács Zoltán lövése után a labda nem a szél miatt kanyarodott a reflektor irányába…

Úgy tűnt, a kényszerszünet nem tett jót az első félidő második felében kimondottan jónak minősíthető találkozónak, kevesebb volt az ötlet, a váratlan megoldás a csapatok játékában. Aldo Dolcetti cserékkel próbált frissíteni csapatán, de ezúttal is látszott: az FTC Gellei Imre irányítása alatt védekezni igencsak megtanult. A mezőny két leginkább dicsérhető tagja főszerepet játszott a harmadik hazai gólban. Laczkó Zsolt ragyogó köténycsele után jutott büntetőhöz a zöld-fehér együttes, és Lipcsei Péter újra megnyugtató előnyhöz juttatta csapatát. „Játszik a Fradi!” – az egyre lelkesebb szurkolók kórusát nevezhetjük ugyan túlzónak, mindenesetre jelzés értékű, hogy ez a csapat régen hallhatott ilyen elismerést híveitől.

Negyedórával a vége előtt Szabó Zsolt újra megállította a játékot, és az emberben felvetődött, a kispestiek talán nem véletlenül „utaznak” arra, hogy a veszni látszó mérkőzés esetleg félbeszakad. Nehéz kérdés ez: hol végződnek a bántó szurkolói rigmusok, és hol kezdődik a provokáció...

Le kellett volna fújni a bajnokit
A versenykiírás 21. paragrafusának „o” pontja a következőképpen rendelkezik: „Súlyos nézőtéri rendbontás (pl. az ellenfél, a mérkőzésen nem részt vevő, a pályán részt vevők durva szidalmazása, rasszista megnyilvánulások, verekedés, pirotechnikai eszközök játéktérre történő dobálása stb.) esetén a játékvezető félbeszakítja a mérkőzést, és a jelenlévő ellenőrökkel konzultál a mérkőzés azonnali beszüntetéséről vagy a mérkőzés folytatásáról. Az adott mérkőzésen a nézőtéren második alkalommal történő súlyos rendbontás után a játékvezető a mérkőzést beszünteti.”

Az Üllői úton Szabó Zsolt nézőtéri rendbontások miatt többször is félbeszakította a mérkőzést, vagyis a játékvezetőnek a második félidőben le kellett volna fújnia a találkozót.
Nos, a játékvezetők nevében a bírók ellenőre, az MLSZ JB elnöke, Vágner László a lefújás után szűkszavúan ennyit mondott: ,,A játékvezető a szabályok szellemében járt el, mégpedig az én utasításomra.” ---- Gellei Imre, a Ferencváros vezetőedzője: Örülök, hogy a délelőtti időpont helyett végre este játszottunk. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de boldog vagyok, mert végül magabiztos játékkal vertük meg a Honvédot. A fiatalok ezúttal is bizonyították, hogy lehet rájuk számítani.

Aldo Dolcetti, a Honvéd vezetőedzője: Megérdemelten szenvedtünk vereséget. A csapat ugyan mindent beleadott, ám ez a teljesítmény csupán ennyire volt elegendő.

A játékvezető értékelése
Játékvezető: Szabó Zsolt (8). Főszerepbe került azzal, hogy a szünetet követően és a 75. percben is félbeszakította a mérkőzést, ám a szabályt nem ő hozta, csupán megpróbálta alkalmazni, ettől függetlenül jól vezette a mérkőzést.
Asszisztensek: Hegyi, Kispál R.

Bizonyítvány
Kemenes Szabolcsnak kevés dolga volt, a gólról nem tehetett. A védők fegyelmezetten tették a dolgukat. A középpályán szerepelt a mezőny két legjobbja, a legrutinosabb (Lipcsei Péter) és az egyik legfiatalabb (Laczkó Zsolt). Támogatjuk a fiatalokat, így Laczkó Zsoltot nevezzük ki a találkozó hősének. A többiekre sem lehetett panasz, valamennyien igyekeztek. A másik oldalon Tóth Iván néha bizonytalannak tűnt, a védők sokszor nem értették meg egymást, a középpályások részéről ezúttal nem volt elegendő az akarat, itt legfeljebb Pomper Tibor néhány megoldását és Schrancz Balázs gólját lehet dicsérni. Kispesti támadójáték ezúttal nem volt. ---- Alkalmi szakkommentátorunk, Hrutka János nemcsak a nemzeti csapat korábbi technikai vezetőjeként ismert egy-két pályán lévő játékost, hanem úgy is illetékes volt, hogy játékosként egykor mindkét csapat mezét viselte.

„Számomra meglepetés, hogy a Ferencváros – a korábbi mérkőzésekkel ellentétben – most csak egy csatárral játszik– mondta mindjárt a meccs elején a korábbi válogatott védő. – Ezúttal egyedül Jovánczai Zoltán van elöl a hazaiaknál, 4–1–4–1-es vagy 4–2–3–1-es felállásban szerepel Gellei Imre csapata.”
Hrutka János szerint ez a szisztéma azonban nem jelent védekező felállást, ha a támadó mögötti középpályások – főként a szélsők – megfelelően felzárkóznak a támadásokhoz. Mint ahogyan a Ferencváros játékosai is tették. Arra a felvetésre, hogy különös a Honvédból a Fradiba érkező Budovinszky Krisztián kimaradása a kezdő tizenegyből, Hrutka János nem vázolt fel különösebb elméleteket, szerinte elképzelhető, hogy a többi belső védő egyszerűen jobb formában van, különösen az eltiltás után visszatérő Sorin Botis; az egykori „kolléga”, Hrutka János szerint ő a Fradi jelenlegi legjobb belső védője. Szakértőnk szólt a Honvéd futballjáról is, noha az első félidőben nem a vendégek uralták a játékot.

„Az egységes és láthatóan biztonsági futballra törekvő Honvéd egymás után kétszer vesztett labdát a felezővonalnál, s mindkét szituációból veszélyes helyzet lett, mert a térfél közepéig tolta előre a védővonalát, s ez nem kellően biztonságos védekezés esetén igencsak kockázatos.”
Közvetlenül ezután a védelem zavarodottságára utalt az NS szakértője, amikor az egyik vendégvédő szögletre fejelt Tóth Iván kapus elől, aki pedig könnyedén megszerezhette volna a labdát. S lám, a szituációt gól követte: ebből a szögletből szerzett vezetést az FTC.

Noha az Üllői úti stadion atmoszférája már nem olyan, mint akár a kilencvenes években is volt, Hrutka János szerint még mindig különleges helyszínnek számít a hangulat szempontjából. Részben ezzel is magyarázta a Ferencváros jelentős fölényét. No meg azzal – s ezt az állítást a második gól is alátámasztotta –, hogy a sokszor lassúnak tartott Lipcsei Péter rutinja nagyon nagy erőssége a zöld-fehér együttesnek. A második hazai gól előtt is ő szerzett labdát, majd az ő szabadrúgásából fejelt gólt Balog Zoltán.

Ezután Hrutka János szerint is szinte a semmiből – bár fantasztikusan eltalált lövéssel – szépített a vendégcsapat. A Honvéd azonban nem tudott élni a lélektani lehetőséggel, noha – állapította meg Hrutka – a szünet után 4–4–2-es felállásra váltott, és megpróbálta kiegyenlítettebbé tenni a játékot:
„Ezen az estén nem volt egy súlycsoportban a két együttes – jelentette ki a szakértő –, a hazaiak sokkal agresszívabban futballoztak, a párharcok nyolcvan százalékát megnyerték, és sok jó egyéni teljesítmény is volt soraikban, elsősorban Laczkó Zsolt, Balog Zoltán, Lipcsei Péter és főként Leandro játékára gondolok.”